Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

À nemzetgyűlés 301. ülése 1922, évi január hó 30-án, hétfon. 125 Oláh Dániel : Milyen megbízhatósággal ? Rupert Rezső: Csupa -hatóság, -hetőség ! Oláh Dániel : Midőn a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és csatlakozom Griger Miklós képviselőtársamnak ahhoz a határozati javaslatához, amely •az ipartestületek hatáskörének a kibővítéséről szól, egyúttal nagy sajnálatomnak kell kifejezést adnom afelett, hogy az ipartörvény épen ezzel a kérdéssel, az ipartestületek hatáskörének a kibővítésével nem foglalkozik. De megnyugvással vettem tudomásul azt, hogy a kereskedelemügyi minister ur fog egy erre vonatkozó javaslatot idehozni, mert ha az ipartörvény az ipartestületek hatáskörére nézve nem lesz kibővitve, akkor tényleg csak egy fél mankóval lesz ez a kérdés alátámasztva, mint ahogy ezt Pálfy Dániel képviselőtársam nagy beszédében kifejtette : Csak egy fél mankót kapnak az iparosok ! Ezért nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy ezt a javaslatot minél előbb terjessze be, hogy az iparosoknak az a másik régi óhajtásuk is teljesedjék. Rupert Rezső: Teljes önkormányzat! Kerekes Mihály: Akkor, amikor itt szétmegyünk ? Oláh Dániel: A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Helyeslés jobb felöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik ! Forgács Miklós jegyző : Erődi-Harrach Béla ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Kóródi Katona János ! Kóródi Katona János : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az ipartörvény tárgyalásánál, midőn e törvényt az iparosság szempontjából mentől előbb tető alá hozandónak tartom, elsősorban a régmúlt időknek a céhrendszere jut az eszembe, az a céhrendszer, amely a régi magyar iparosságnak egy olyan hasznos és kulturális tényezője volt, amelyhez foghatót a modern idők nem produkáltak. Ennek a céhrendszernek a működésében rég elmúlt idők fóliánsaiból, történelméből és regényeiből három jellemvonást látok előtérbe nyomulni. A három jellemvonás egyike az az őszinte vallásos érzés, amely a céheket jellemezte; a másik a nemzeti érzés volt, amely nemzeti érzés átgyúrta és teljesen a magyar gondolat harcosává tette még azt az iparosságot is, amely idegenből került a felvidéki városokba ; a harmadik gondolat a kontárkodásnak az iparosság köréből való teljes száműzése volt. Ha most ezzel szemben a modern, liberális idők iparosságának állapotát nézem, akkor azt látom, hogy ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Az iparosság egy részéből igyekeztek kipusztítani mindenáron a magyar nemzeti és keresztény gondolkozást és az iparosság körébe lassanként mindinkább felszivódott a kontárok egész hada, úgyhogy ez a keresztény iparosság lassanként látta, hogy a könnyű felboldogulás eszközei nem a magyar iparosságnak, hanem egy idegen fajnak a kezében vannak, amely reklámmal, tőkével jobban birta, mint a magyar iparosság és amelynek sorában a reklámsuszterek, reklámcipészek, reklámszabók egész légiója igyekezett a publikumot befolyásolni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! E szomorú körülmények miatt van szükség az uj ipartörvényre. E törvénynek a célja mindenesetre elsősorban az iparosság nivójának emelése kell hogy legyen, ami ellen magának az iparosságnak sem szabad kifogásokat emelnie és azután a további célja az kell hogy legyen, hogy ezt a felemelt, ezt a megerősitett, ezt a képzett iparosságot a maga jogaiban megvédelmezze a kontárok működése elől. Mahunka Imre: Helyes ! Kóródi Katona János: Ami az ipartörvény tárgyalásánál elsősorban engem, mint közigazgatási embert is érdekel, az, hogy roppant nehézkessé teszi a tör vénjét az a körülmény, hogy nem helyeződött az egész régi ipartörvény hatályon kivül. ügy a közigazgatási embereknek, mint az iparosoknak arra van szükségük, hogy olyan törvény legyen a kezükben, amely könnyen áttekinthető. Ha a régi törvény paragrafusait kell keresnünk, akkor látjuk, hogy az a régi törvény el van látva ministeri döntésekkel és egyéb rendeletekkel és ezek a döntvények és rendeletek az ipartörvény áttekintését meglehetősen nehézzé teszik. Azért szükségesnek tartom, hogy a régi ipartörvény teljes hatályonkivüli helyezésével egy uj ipartörvényt alkossunk, amelyet a leglaikusabb iparos is, azután meg az a közigazgatási ember is, az iparhatóság a lehstő legkönnyebben kezelhet, (Helyeslés a balés a szélsőbáloldalon.) annyival inkább, mert a régi ipartörvénynek van egy pontja, a 25. §, amely telepengedélyekhez köti bizonyos iparok gyakorlását. Amióta ezt a törvényt hozták, ujabb telepengedélyekhez lettek kötve egyes iparok ; ezek a törvényben és a ministeri rendeletekben nincsenek felsorolva : aceliléngázfejlesztőtelep, bőrszáritó. csontgyüjtő, épület- és tüzifatelepek, marhahizlalóés sertéshizlalótelepek, fatelepek, csont-, kőfejtőtelepek, magánvágóhidak, motoros erőre berendezett ásványőrlőmalmok, malátagyáitó üzemek, villamostelepek üzemei. Ezek nincsenek a régi ipartörvény 25. §-ában felsorolva, de ezeket fel kellett volna venni és talán még lesz módunkban a részletes tárgyalás alkalmával beilleszteni. Továbbá a törvénynek egy roppant nagy hiányát látom abban, hogy a szabadiparokról olyan kevéssé emlékezik meg és nem precizirozza a szabadiparok kritériumát. Pedig ez egy rendkivül fontos körülmény. A magyar iparosság látja azt, hogy mig azok az iparok, amelyek képesítéshez vannak kötve, körül vannak bástyázva mindenféle feltételekkel és képesítésekkel, ezzel szemben a szabadipart, mint például a terménykereskedést, gyümölcskereskedést és más hasonló szabadiparokat egyáltalában nem igyekeztünk kautélákkal körülzárni, — és mi ennek a következménye ? Az, ugyebár, hogy teljes egy idegen fajnak a kezébe kerültek a fő boldogulásnak olyan eszközei, mint amilyenek a szabadiparok ; ma teljesen a zsidóság kezében van ezeknek a szabadiparoknak gyakor-