Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-301
A nemzetgyűlés 301, ülése 1922 T. Nemzetgyűlés S A magyar iparnak, nevezetesen a kézművesiparnak fejlődése, a magyar kézművesiparosság életstandardjának megjavítása is elsősorban az államhatalom, a kormányzat kezébe van letéve. Ha a kormány komolyan kezeli ezt a kérdést, első kötelessége az, hogy szakitson azzal az iparpolitikával, amely a gyáripar mesterséges, természetellenes fejlesztésével a kézműipar létfeltételeit szinte erővel tette tönkre. Nem azt perhorreszkálom, hogy az állam a gyáripart szubvencionálja, mert hiszen a közös vámterület indokolta az iparfejlesztésnek ezt a módját, de elitélem azt a sok visszaélést, amely ezen állami iparpártolási módot kisérte. Gyakran megtörtént, hogy olyan vállalkozók részesültek államsegélyben, szubvencióban, akiknek semmi komoly szándékuk nem volt arra, hogy virágzó ipari vállalatot teremtsenek, hanem egyenesen az állam pénzére spekuláltak, amely sok esetben a zsebükben maradt. (Igaz ! Ugy van !) Lényeges hiba volt az is, hogy olyan ipari vállalatok részesültek szubvencióban, amelyek egyegy kisipari ág létét s az abban dolgozók kenyerét veszélyeztették. (Igaz! Ugy van!) Ilyen volt pl. az az eset, amikor az állam, cipőgyárat és bútorgyárat szubvencionált. Tudok erre példát. Ez nemcsak oktalan eljárás volt, mert a józan ész diktálja, hogy az állam csak olyan gyárat szubvencionálhat, amely készítményével hiányt pótol, hézagot tölt be, külföldi portékát tesz feleslegessé s nem olyat, amely konkurrenciat csinál valamely kisiparag művelőinek s azoknak exisztenciáj át fenyegeti . . . Gerencsér István : Ez régen volt ! Usetty Ferenc : Hiszen azt mondja ! Griger Miklós: ...de felháborító, igazságtalan eljárás is volt, mert a szubvenció az adóból adatik, az adóban pedig benne foglaltatnak a kisiparosoknak, a cipészeknek, csizmadiáknak, asztalosoknak koronái és fillérei is, amelyeket elvégre nem lehet ellenük felhasználni. (Igaz ! Ugy van !) Az is elhibázott politika volt, hogy majdnem kizárólag csak a gyáripar részesült szubvencióban, így az 1912. évi költségvetés szerint a gyáripar számára 24 millió korona segély volt lekötve, a kisipar számára pedig csak harmadfél millió korona, ami annyit jelent, hogy kilencszer nagyobb összeg jutott a gyáriparnak, mint a kisiparnak támogatására. Ugyancsak ezen költségvetésből kitűnik, hogy 1910 szeptember 1-től 1911 október l-ig a kormány 36 gyárnak adott gépsegélyt 370.000 K összegben, s ugyanakkor 35 kisiparosnak 45.000 K-ban, vagyis a gyáraknak juttatott gépsegély szintén kilencszer meghaladta a kisiparnak juttatott gépsegélyt. Usetty Ferenc : A jövőben nem igy lesz ! Griger Miklós : A legnagyobb bűnt azonban akkor követték el a kormányok, amikor az iparpolitikából kortes-politikát csináltak. (Igaz ! Ugy van !) Jól emlékszem, hogy szülővárosomban egy bőrgyáros közvetlenül a képviselőválasztás előtt frontot változtatott, az ellenzéki képviselőjelöltet, '. évi január hó 30-án, hétfőn, 119 akit addig támogatott, cserbenhagyta, sőt teljes erővel ellene fordult. S mi volt az árulás titka ? Szubvenció. Gerencsér István : Ez az ! Griger Miklós : Én most, bár szomorúan látom, hogy a mi financiális helyzetünk zilált és leromlott, mégis ebben a pillanatban, a választások előtt, örülök annak, hogy a kormány nem rendelkezik felesleges pénzekkel, s nem lesz abban a helyzetben, hogy ehhez az eszközhöz fordulhasson. (Derültség.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Ilyen célokra semmi esetre sem ! Griger Miklós: Kérem, ez kormánypárti beszéd. Ilyen bőkezűen bántak a gyáriparral, s ily mostohán a kisiparral szemben. Ezzel az iparpolitikával természetesen szakitani kell a kormánynak, a kisipart kell támogatnia, ugy, amint azt megérdemli s amennyire arra szüksége van. Mahunka Imre: Még pedig elsősorban a kisipart ! Griger Miklós : Nem arról van szó, hogy azokat a termelőterületeket, amelyeket a gyáripar meghódított, állami beavatkozással a kisipar számára visszahódítsuk, mert ez lehetetlen. Nem is arról van szó, hogy a nagyiparnak az ipar terén domináló szerepét letörjük. . . Lipták Pál : Azt nem is lehet. Griger Miklós : . . . mert ez a kultúra visszafejlesztését jelentené, hanem csak arról, hogy a kisiparnak biztos exisztenciát biztosítsunk és a nagyiparral szemben versenyképessé tegyük. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Ezt akarjuk ! Griger Miklós : Arra kell törekednie a kormánynak, hogy a kisipart foglalkoztassa, munkaalkalmat teremtsen számára. örömmel állapítom meg Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister úrról, hogy — mint azt pl. az állami kislakások építésénél tapasztaltam — a közszállitásokból, a közmunkákból a kisiparnak is tekintélyes részt juttat. Mahunka Imre: Azok is csak morzsák! Griger Miklós: Csornán nem morzsákat kaptak a kisiparosok ! Teljesen osztom Friedrich István t. képviselőtársam ama felfogását, hogy a kormánynak nem szabad szűkmarkúnak lenni, amikor arról van szó, hogy a termelést megindítsa, elősegitse és munkaalkalmakat szerezzen, mert a legjobb közgazdasági politika az, amely a munkanélküliség ellen küzd és a polgárok adózóképességét növeli. 1848-ban a francia köztársaság elnöke, a későbbi III. Napoleon császár, egész városrészeket romboltatott le csak azért, hogy munkaalkalmakat teremtsen. Nálunk nem igen találjuk nyomát az ilyen állami bölcsességnek. Arról is kell gondoskodnia a kormányzatnak, hogy a kisiparosok számára hitelforrást nyújtson. Usetty Ferenc : 40%-ot fizetnek !
