Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

A nemzetgyűlés 301. illése 1922. évi január hó 30-án, hétfőn. 117 az lett, hogy Magyarország ipara gyenge, fejletlen és vérszegény, az országnak és a nemzetnek nagy kárára és hátrányára. Miért ? Először azért, mert — Kossuth szavait idézve — olyan nép, melynek nincs ipara, amely idegen ország szorgalmának adózik, a szó valódi értelmében szabad nem lehet. Másodszor azért, mert a majdnem kizárólag földművelő, csak nyers termékek előállitásán dolgozó verejtékes munkájának sikerét az esőtől ós napsugártól váró nép mindig szegény marad. Harmadszor azért, mert az iparosodás népszaporodást is jelent. Az ujabb statisztikai kimutatásokból világosan kitűnik, hogy a népszaporodás más tényezők azonossága mellett attól is függ, vájjon az illető ország kisebb vagy nagyobb mértékben bir-e az induszatrilizmus jellegével. Végül pedig azért, mert ahol gyenge az ipar, nevezetesen a kisipar, ott gyenge a középosztály is, már pedig erős polgári rend, polgári osztály nélkül a politikai, gazdasági és társadalmi élet is mindig ingatag marad, (TJgy van !) Tolsztoj a társadalom struktúráját piramishoz hasonlítja, amely megingathatatlanságát és maradandóságát nem a vékony csúcsnak, hanem az erős és széles alap- és középitménynek köszönheti. Hasonlóképen a társadalom épületének szilárdsága nem a felső 10.000-tői függ, hanem az alsóbb rétegek, a középosztály vállain nyugszik. (TJgy van!) Mi következik ebből? Az, hogy haladék nélkül meg kell tennünk mindazokat az intézkedéseket, amelyek az ipar fejlődését biztosítják. Nem arról van sző, hogy Magyarországból ipari államot alakitsunk, egy második Angolországot teremtsünk, ahol kevés a buzakazal és sok a gyárkémény, hanem arról van szó, hogy az ország agrár jellegének megóvása mellett legalább olyan ipart teremtsünk, amely az itthon termelt nyersanyagot kész gyártmányokká feldolgozza, nehogy a feldolgozáshoz szükséges munka díját idegen munkások kapják, valamint idegen gyárosoké és vállalkozóké legyen a feldolgozás által elérhető haszon is. Továbbá arról van szó, hogy olyan ipart teremtsünk, amely a hazai fogyasztók szükségletét legalább nagyrészében ki tudja elégíteni, nehogy iparcikkekért évről évre több pénzt, miilókat és milliárdokat fizessünk a külföldnek. (Helyeslés.) Meg kell ezt tennünk annál inkább, mert a mezőgazdaság érdekei az ipar érdekeivel nincsenek ellentétben. B. Szterényi József: Ez igy van! Griger Miklós : Sőt, mint Belgium példája bizonyítja, fejlett ipar segítségére van a mezőgazdaságnak. De meg kell tennünk ezt azért is, mert kényszeríteni fognak erre minket a világkereskedelmi viszonyok, Amerika, Ausztrália mezőgazdasági termékeinek az európai piacra való özönlése. (Igaz ! TJgy van !) Az ipar, nevezetesen a kisipar erősítését, az iparososztály felkarolását célozza az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely az 1884. évi XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvénnyel szemben, szerény véleményem szerint, mindenesetre halaladást jelent s száz és egynéhány szakaszával komoly munkának a benyomását kelti. Ez a törvényjavaslat komoly, de nem tökéletes munka, annyira nem, hogy nem ismerünk törvényt, amely a kormány rendeleti utón való beavatkozásának annyi módot és teret engedne, mint épen ez a törvény. (TJgy van! half elől) Mégis örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, mert honorálja a kézműiparosságnak ama több évtizedes kívánságát, hogy a kézműves jellegű iparok keretében, egyes speciális esetektől eltekintve, kizárólag szakképzett embereknek engedtessék érvényesülés, s véget vet ama lehetetlen állapotnak, mely szerint a tőkepénzes, anélkül hogy a legkevesebbet is értene az illető iparághoz, egy fizetett üzletvezetővel űzeti a mesterségét, még pedig olyan széles alapon, hogy egész sereg kisiparost megfoszthat kenyerétől. (Igaz! TJgy van!) Usetty Ferenc : Ez volt a legnagyobb igazságtalanság Î Griger Miklós : Örömmel köszöntöm a kereskedelemügyi minister urat is, aki e törvényjavaslattal rést mert ütni a múltban annyira dédelgetett gazdasági liberalizmus, a laissez faire, laissez aller elvén. Sohase törődjék ő azzal, hogy egyes körök és lapok ezt a törvényjavaslatot Magyarország szégyenének, a minister állásfoglalását pedig kortespolitikának és a demagógiának hozott áldozatnak minősitik. Mi és a magyar kisiparosok tudjuk és állítjuk, hogy ez keresztény politikushoz méltó cselekedet, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert a szabadelvű gazdasági rendszerrel, illetve ezen rendszer kinövéseivel való szakítás kötelessége a magát kereszténynek valló kormányzatnak. Nem vagyok elfogult és azért nem is állítom, hogy a gazdasági liberalizmusnak semmi néven nevezendő jótékony hatása nem volt. B. Szterényi József: Ohó! Griger Miklós : Azt mondom épen, hogy ezt nem állítom. Hogy egyebet ne említsek, a civilizáció fellendítésében, a termelési és közlekedési technika fejlesztésében nem kis része volt. Ámde, ha egybevetem a hasznot, amelyet eredményezett, a kárral, amelyet okozott, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy a mérleg deficittel záródik s hogy annak a rendszernek épen ama eszméi, amelyekért a rendszernek sok esetben nemes és nagylelkű hi vei lelkesedtek, a szabadságnak, az igazságosnak és az általános jólétnek az eszméi csődöt mondottak, álmok maradtak, sőt a gazdasági liberalizmus volt az, amely a középosztályt elsorvasztotta, (TJgy van ! a jobboldalon és a középen.) a szegényebb osztályt a vagyonosabbnak kiszolgáltatta, a társadalmat két egymással farkasszemet néző vagyonos és vagyontalan osztályra osztotta, az önzést favorizálta, az üzleti erkölcsöket rontotta, sok