Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

A nemzetgyűlés 288. ülése 1922. évi január hó 14-én, szombaton. **1 a szegény rokkant katonának a kérését ő is előadhassa. A minister ur elé vezettem. A minister ur megígérte, hogy másnap fog intézkedni, hogy ugy a szegény rokkant katonának, mint a hozzátartozójának egy-egy szabadjegyet küldjenek le, hogy felhozzák Budapestre és itt mértéket vegyenek a mulábhoz, és azt neki kiutalhassák. Ez karácsony előtt, december 15-ike körül történt. Közvetlenül az ünnepek előtt kaptam egy levelet, amelyben a minister ur arról értesített, hogy az egész ügyet átadta a Hadigondozónak. T. Nemzetgyűlési Szomorú dolog, hogy egy ilyen helyi esettel kell idejönni ; mert hiszen az a szegény rokkant katona, aki a hazájának feláldozta a testi épségét, az a legkevesebb, amit kérhet, hogy egy műlábát, amit kért, kiutaljanak neki. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez olyan szomorú, hogy négy-öt hónapig egy képviselő, aki támogatja, a kormányt, ilyesmit nem tud keresztülvinni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) En ismerem ezeknek az embereknek a keservét, mert én velük együtt szolgáltam a harctéren ; ez a katona is ott volt a századomban, mellettem vesztette el a lábát és nem tudjuk öt hónapon keresztül elérni, hogy a minister ur kiutaljon a részére egy műlábát. (Mozgás.) Ezért a következő interpellációt intézem a népjóléti minister úrhoz (olvassa): »Hajlandó-e a népjóléti minister ur intézkedni, hogy Holló István rokkant katona az általa kért műlábát haladéktalanul megkapja. Igen-e, vagy nem?« (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Megszoktam már, hogy az interpellációimat az igen tisztelt kormány nem veszi komolyan. Ugy vagyunk vele, mint azzal a kővel, amit a tengerbe hajítunk, eltűnik a mélységben

} egy kis fodrot vet még a hulláin, azután az többé elő nem kerül. Nyéki József : Attól függ, mekkora a kő ! Drozdy Győző: Két hé,ttel ezelőtt terjesztettem elő egy interpellációt, hogy mikor a vidéken azok a kisgazdák, illetőleg vagyontalan emberek, akik földhöz vagy házhelyhez akarnak jutni, összejönnek, akkor megjelennek a kakastollas legények, szétverik őket, vagy pedig bekísérik őket a szolgabíróhoz. Konkrét adatokat hoztam ide a belügyminister úrhoz. A földmivelésügyi minister ur felállott és megígérte, hogy azon konkrét adatok tekintetében azonnal eljárás történik- (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyne!) De érdeklődvén a dolgok iránt, sajnálattal kell megállapítanom, két hét múlt el és a megnevezett hatóságok ma sem tudnak arról, hogy ők tulaj donképen fegyelmi eljárás alá vonattak volna ez ügyből kifolyólag. T. Nemzetgyűlés ! A mai napon szintén két fájdalmas esetet fogok itt 6lőhozni. Az egyik eset az aratómunkások és földbirtokosok között kötendő szerződésekkel kapcsolatos panaszokról szól. Ebben a Házban nem én szólalok fel e tárgyban először, mert ugy tudom, hogy épen a kormányzópárt oldaláról interpelláltak egypár hét előtt a nemzetgyűlésen abban az irányban, hogy az ellátatlan aratómunkásokat, a falusi szegénységet részesitsék épugy a kenyérliszttel való ellátásban, mint ahogyan a város ellátása történik. Azonban ezeken a szegény embereken ebben az esztendőben ilyenformán nem segíthetünk. Most jön az uj termés, jön a kikelet. Ebben az időben szokták csinálni újra ezek az aratómunkások a maguk szerződéseit a földesurakkal, azonban ebben az évben az eddigi évektől teljesen eltérőleg, a földbirtokosok részéről az egész országban olyan szükkeblüséget tapasztalunk, hogy napról-napra érkeznek hozzánk képviselőkhöz, lapszerkesztőkhöz és azt hiszem az igen tisztelt kormányhoz is, hogy azokat a szerződéseket, amelyeket a földbirtokosok kínálnak az aratómunkásoknak, megkötni nem lehet, mert ez azt jelentené, hogy a jövő esztendőben éhen kell nekik elpusztulniuk. Kerekes Mihály: Azt akarják! Drozdy Győző : Nehogy a t. minister ur és a t. túloldal engem demagógiával vádolhasson és nehogy azt mondhassák, hogy olyan dolgot állítok, amely a valóságnak nem felel meg, én erről a kérdésről nem is beszélek tovább, hanem felolvasom az épen a tizenkettedik órában, ebben a dologban hozzám érkezett levelet és kérem az igen tisztelt földmivelésügyi minister urat, méltóztassék meggyőződni e dolognak a valóságáról. (Olvassa) : »Dunaszeg, január 10-én. Alulírottak, győrmegyei Dunaszeg község aratóés cséplő munkásoknak megbízottai, azon alázatos kéréssel fordulunk nagyságos képviselő úrhoz, hogy a mi siralmas helyzetünkben legyen segítségünkre és ügyünket, amelyet az alábbiakban ismertetünk, tegye szóvá a nemzetgyűlésen és ha lehet, orvoslást szerezzen rá. Dunaszeg község lakosainak száma 1160 lélek, ebből a családi tűzhely száma 178. 45 családnak van 1240 katasztrális hold földje, 133 családnak nincsen semmi földje. Ebből a 133 családból 24 ember a gróf Khuen-Héderváry Károly gyulamajori gazdaságában, 12 ember pedig a ladaméri uradalomban dolgozik az aratási munkaidőben ; 97 családnak tehát abszolúte semmi munkaalkalma nincsen a nyári aratási időre. Az a 36 családfő is

y amelyiknek szerencséje van dolgozhatni, az átlagos időszaki napszámbérekkel és az aratási 11-ik aratórészszel együtt egy családnak sem képes télire a legelemibb megélhetési szükségletét fedezni, mert a tizenegyedik részből a segédmunkások részére — miután természetben fizettetik magu12*-