Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-288
92 A nemzetgyűlés 288. ülése 1922. kat — az aratóknak fejenkint 5 mázsa 95 kilogramm búzát kell leadni és igy a kaszás aratóknak nem maradhat a legjobb esetben több, mint 550 kilogramm gabonája. Az itt felsorolt adatok minden tekintetben bizonyítják, hogy a mai gazdasági viszonyok között egy arató, aki a mezőgazdasági munkák legnehezebbjét végzi, képtelen megélni és nem telik neki ebből a keresetből gyermekeit ruhával és lábbelivel ellátni. Ezért napirenden van az, hogy az aratómunkások gyermekei ruha hiányában télen át még az iskolát sem látogathatják. Képzelhető a.nyomora annak a 97 családnak, akiknek munkaalkalom csak néhanapján kínálkozik. Mindezek alapján kérjük a képviselő urat, hogy ezen súlyos panaszunkat a nemzetgyűlésen is előadni és a földreform megvalósittatását sürgetni és ha a földreform keresztülvitele annyi késést szenvedne, hogy a tavaszi vetést a földhözjutók a saját részükre nem eszközölhetnék,« — szegények! — : (Ugy van! a szélsobalóldalon) »ugy kötelezze az uradalmakat, hogy a földnélkülieknek már a tavaszi vetési idényre legalább egy katasztrális hold földet, mint kisbérletet engedjenek át és erre az évre megkötött aratási szerződéseket a földmivelésügyi minister semmisítse meg és a földmivelésügyi minister rendelet utján szabályozza az aratómunkások részesedósét. Maradtunk hazafias üdvözlettel.« Azt hiszem, nem kell önöknek magyaráznom, hogy az az öt és fél métermázsa búza, amely annak a családnak megmarad, tulajdonképen hatheti munkáért való fizetség. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Tehát még a napibérét sem fizetik meg a földbirtokosok a munkásoknak, de ha megfizetnék is, akkor is méltányos volna, hogy azokon a faluhelyeken, ahol téli munka egyáltalában nincs, nekik legalább a kenyerük megkeresésére alkalom adassék. Azért e tárgyban a következő interpellációt terjesztem a földmivelésügyi minister ur elé (olvassa): »Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a nagybirtokosok az aratómunkásokkal olyan aratási szerződéseket kötnek, mely a végzett nagy munkával arányban nem áll s melynek alapján annyi keperészesedést sem kapnak, hogy családjuknak a jövő télre kenyere legyen. Hajlandó-e a minister ur rendeletileg intézkedni, hogy az a aratókkal szemben jelentkező munkauzsora megszűnjék?« (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister 'urnák. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Mayer János földmivelésügyi minister: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Tagadhatatlan, hogy igen sok panaszos levél érkezik hozzám is, nem ugyan ilyen gördülékeny újságírói stílusban (Mozgás.) megirott panaszos levél, mint a milyent az interpelláló *t. képviselőtársam itt felolvasott, hanem azok a primitiv eredeti magyar egyszerűséggel évi január hó lé-én, szombaton, megfogalmazott zokszavak, amelyeket a munkások sajátkezüleg irni szoktak. Hozzám is számtalan ilyen levél érkezik. Drozdy Győző : Szóval ezt nem munkás irta ? Mayer János földmivelésügyi minister: Nem azért vagyok itt, hogy bármilyen hibát szépítsek ós takargassak, hanem azért, hogy ha jogos panaszok fordulnak elő, ha konkrét esetek történnek és valaki ezekre reámutat vagy azok tudomásomra jutnak, akkor hatáskörömben — amenynyiben idetartoznak — segítsek. Az aratási munkálatok biztosításának céljából kiadtam egy ministeri rendeletet, amelyben az illetékes hatóság figyelmét felhívtam, sőt őket utasítottam arra, hogy lépjenek érintkezésbe az érdekelt munkaadó birtokosokkal és törekedjenek az aratási munkálatoknál lehetőleg helybeli munkásokat alkalmazni. (Helyeslés") Természetes, hogy olyan határozott rendelkezést kiadni nem áll jogomban, — nem is volna helyes — hogy csak helybeli munkásokat köteles szerződtetni, mert ez beleütköznék a szabad egyezkedés elvébe. Csak amennyiben helyben alkalmas munkaerő van, utasítottam az illetékes hatóságokat, hogy törekedjenek odahatni, hogy helybeli munkások kapják meg a munkát és ne legyen szükség arra, hogy az egyik országrészből a másikba utazgassanak az arató. munkások, és hogy az egyik országrészből a másikba szállítsák a keresetüket. (Helyeslés.) Kibocsátottam még a múlt évben egy rendeletet az egyeztető bizottságokról. Ezekben az egyeztető bizottságokban paritásos alapon egyforma számban ülnek a munkások és a munkaadók. Ezeknek az egyeztető bizottságoknak az elnöke sem munkás, sem munkaadó nem lehet, hanem egy köztiszteletben álló egyén, rendszerint ügyész vagy nyugalmazott biró. Ezek az egyeztető bizottságok fogják tárgyalni a munkások ós a munkaadók között felmerülő panaszokat, s abban az esetben, ha egymás között megegyezni nem tudnak, békéltető birósággá alakulnak át és igy fogják elintézni elsőfokon azokat az ügyeket, amelyeket az egyeztetésnél elintézni nem tudnak. Mint választott bíróság hozzák meg a maguk határozatát, s ezeknek a választott bíróságoknak döntésébe azután ugy a munkaadó, mint a munkás belenyugodni köteles, mert az ellen fellebbezésnek helye nincs. Nem is lehet ellene fellebbezés, azért, mert a munkaadók és a munkások egyformán vannak abban a választott bíróságban képviselve. Már most, hogy a rendeletnek végrehajtási utasítását kiadhassam, az szükséges, hogy az ezen választott bíróságok szervezésére vonatkozó költségek is rendelkezésemre álljanak. Mindaddig, mig a felhatalmazási törvény letárgyalva nincs, erről a fedezetről nem áll módomban gondoskodni. Mihelyt azonban a költségvetési felhatalmazási törvény meg lesz szavazva és ezek a fedezetek rendelkezésemre fognak állani, ezek az egyeztető bizottságok, illetőleg választott
