Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-288
90 A nemzetgyűlés 238. ülése 1922, valaki nagyon bölcsen azt mondta: helyes, aláírjuk, de, ám a gyilkos urak kezdjék meg. Rupert Rezső: Nem passzol! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymmister*. Ez a hasonlat egy történelmi reminiszcencia. Azt akarom mondani, hogy azok az urak, akik mindenáron személyeskednek, az embert sértegetik és becsületében támadják meg, kezdjék meg és járjanak elő jó példával. Bocsánatot kérek, azért, hogy »gyikos«-t mondtam, de ez a sző az illetőkkel semmi vonatkozásban nincs, csak azt akartam mondani, hogy azok, akik az emberek becsületében gázolnak és személyeskednek, hagyják abba a sértegetést és akkor majd nem lesz szükség az elégtételadás ilyen módjára. Ami a képviselő urnák ! azt a konkrét kérdését illeti, hogy az igazságügymmister nem tartotta-e helyénvalónak, hogy állásáról lemondjon, vagy hogy ilyen eset bekövetkezzék, arra nézve megnyugtathatom a t. nemzetgyűlést, hogy ebben a tekintetben mulasztást nem követtem el. Szerdán délután történt a sértés a nemzetgyűlésen, a délután folyamán összeültek a megbízottak. Ezidőben hivatalomban dolgoztam és egy értekezleten voltam, amikor este 8 óra tájban kaptam a telefonüzenetet, hogy másnap, vagyis csütörtökön reggel meg kell verekednem, mert más megoldás nem volt. Akkor már nem volt módom az államfővel formálisan érintkezésben lépni s csak telefonon jelentettem be akkor este a kormányzó urnák a kabinetiroda főnöke utján, hogy ez a helyzet állott elő reámnézve. Drozdy Győző: Miért nem a rendőrségnek tetszett bejelenteni? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymmister: Bízza rám a képviselő ur, én ugy cselekszem, mint jónak látom. Egyidejűleg azt is bejelentettem a kormányzó urnák, hogy természetesen állásomat rendelkezésére kell bocsátanom a helyzetből kifolyólag. Ezt akkor Írásban nem tettem meg, de másnap, amikor meg kellett verekednem, írásban is lemondtam a kormányzómnál. Lemondásomat nem vertem dobra, ezt nem tartottam szükségesnek; a további teendő most már az államfő dolga és az ő elhatározásától függ, hogy az esetből milyen következtetéseket fog levonni. Ezt óhajtottam a t. képviselő urnák tudomására hozni. Azt a módot választottam, amelyet a múltban is követtek a ministerek. Hiszen több esetben kerültek már ministerek ilyen helyzetbe. Hogy nem volt módomban a megverekedés előtt is jelentkezni a kormányzó urnái, ennek csak az volt az oka, hogy este kaptam az üzenetet, reggel már meg kellett verekednem, éjjel pedig a kormányzó urat molesztálni emiatt nem lehetett. Csak ezeket a felvilágosításokat akartam megadni a t. nemzetgyűlésnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! évi január hó 14-én, szombaton, Haller István: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés az igazságügyminister ur válaszából is megállapította, hogy tényleg van valamelyes ferdeség ebben a kérdésben és az, ami történt, nem minden tekintetben állja ki a kritikát. Nem mondom én azt, hogy az igazságügyminister ur különleges eljárása nem állja ki a kritikát; sajnos, ő ugyanazt tette, amit már elődjei, más ministerek is tettek és amit általábanvóve tesznek. Az, amiért én ezt idehoztam; nem is azt célozta, hogy én különlegesen az igazságügyminister ur eljárását tegyem erősebb kritika tárgyává, hanem ezt az alkalmat felhasználni kívántam arra, hogy az igazságügyminister úrtól kapjak valami nyilatkozatot arra vonatkozólag, szándékozik-e ez ellen a kétségkívül idejét multa ós sok tekintetben elavult és a törvénnyel és a keresztény szellemmel semmiképen összhangba nem hozható mánia ellen valami erősebb rendszabályokhoz nyúlni. Amennyiben ezt a célt sikerült elérnem, s ebből a mostani esetből kifolyólag . . . Rupert Rezső : Nem mondta ! Haller István : . . . megindittatik egy törekvés, ... Rassay Károly: Megindította most! Haller István :... hogy lehetőleg ez a káros szokás a törvény szankcióinak szigorításával kiirtassák, vagy legalább e tekintetben valami törekvés mutatkozzék, annyiban én a célomat elértem és, amennyiben ez lesz az eredménye a mai felszólalásomnak, azzal én meg is leszek elégedve. A minister ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés. Éljenzés jobb felöl.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a nemzetgyűlés az igazságügyminister urnák Haller István képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nein? (Igen.) Rupert Rezső : Nem ! Ingyen nem ülünk itt. Elnök: Ha igen, akkor ebben az értelemben mondom ki a határozatot. Jelentem a t. nemzetgyűlésnek, hogy szólásra báró Szterényi József képviselő ur következik; azonban Szterényi képviselő ur interpellációjának elhalasztását kéri. Méltóztatik hozzájárulni, hogy elhalasztassék? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Soron van? Berki Gyula jegyző: Borbély-Maczky Emil. Borbély-Maczky Emil : Tisztelt Nemzetgyűlés! Négy-öt hónappal ezelőtt a népjóléti minister úrhoz egy kérvényt adtam be, amelyben Holló István domaházi lakos, rokkant katona a háborúban elvesztett egészséges lába helyett egy műlábát kért. A népjóléti minister ur igen előzékenyen megígérte, hogy azonnal teljesíteni fogja ezt a kérést. Eltelt egy hónap, másfél hónap, újra meg újra sürgettem a minister urat, és semmi eredmény. A községnek a birája feljött és kért engem, vezessem a minister ur elé, hogy ennek
