Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

A nemzetgyűlés 288. ülése 1922. tarn, a válaszát legnagyobb sajnálatomra nem vehetem tudomásul. (Helyeslés bal felöl) Elnök: Minthogy a minister ur végleges választ nem adott, határozathozatalnak helye nincs. (Felkiáltások balfélol: Végleges választ adott!) A minister ur nem adott végleges választ. Méltóztassanak belenyugodni, hogy ha ezt innen konstatálom, az ugy is van. Következik? Berki Gyula jegyző: Haller István! Haller István: T. Nemzetgyűlés! Igen rövid időre kivánom csak a nemzetgyűlés türelmét ebben a késői időben igénybe venni, de egy olyan témára kivánom ráterelni a nemzetgyűlés figyelmét, amellyel — azt hiszem — legalább is néhány percig feltétlenül foglalkozni kell. (Ralijuk! Halljuk!) Szerintem egy ország konszolidációja attól függ, hogy mennyire tisztelik abban az országban a törvényt, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és pedig válogatás nélkül minden törvényt. E tekintetben senki sem adhat kivételt önmagának, de legkevésbé adhat kivételt önmagának az a minister, aki hivatásánál fogva a törvények őre és akinek ebből az állásából kifolyólag példát kell mutatnia az állampolgároknak a törvény tiszteletében. Drozdy Győző: Már régen mutatja! Haller István : T. Nemzetgyűlés ! A magyar büntetőtörvénykönyv vétségnek minősiti a párbajt. Hogy általábanvéve modern emberek minek minősitik a párbajt . . . Rupert Rezső: Ostobaságnak! Haller István : ... arról itt hosszú disszertációt tartani nem akarok. A magam részéről az ököljog egy csökevényének, maradványának tartom, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek kiirtására mindent el kell követni. Rassay Károly : A minister ur szükségesnek tartja! Haller István : Az igazságot és becsületet nem lehet a kard élére, vagy a pisztoly csövére bizni, mert hiszen kardforgatásban, vagy lövésben a becsületes ember sokkal ügyetlenebb lehet, mit akárhány más ember, aki megszokta azt, hogy cselekedeteiben igen szokszor jár azon a határon, amikor esetleg ilyen eszközökkel kell magát, vagy vélt igazát megvédelmezni. Magyarországon most általábanvéve azt lehet látni, hogy a különféle vivótermek előtt csaknem sorbaállás van. Somogyi István : Jegyeket osztogatnak ! Haller István : A háborús pszichózisnak ez olyan maradványa ... Rassay Károly: Ez a keresztény politika! Haller István : ... amely állandóan veszélyezteti azt a konszolidációt, amelyre mindannyian törekszünk. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Szabó István (sokorópátkai) : Nem akarnak gyávának látszani! évi január hó 14~én, szomhaton. 87 Haller István: Én azt hiszem, hogy sokkal nagyobb bátorság elviselni a gyávaság vádját, mint gyáván meghátrálni egy ilyen társadalminak nevezett kényszer elől, amelyről az illető is nagyon jól tudja, hogy idejét múlt, nem modern és igazságtalan, törvénytelen rendelkezés. Rupert Rezső: A harctéren kellett volna megmutatni a bátorságot! Haller István : Azonkivül mi keresztény felfogású politikát is akarnánk csinálni és az a kormány egy keresztény irányzat exponense. (Ugy van! balfélol.) A keresztény vallás pedig még sokkal erősebben tiltja az önbíráskodást, mint ahogy tiltja a magyar törvény. Drozdy Győző: Törődnek is ők a vallással. Haller Isván : Tehát törvény szerint, de azon irányzat szerint is, amelyet képviselünk, ennek a párbajmániának okvetlenül véget kell vetnünk. Rassay Károly: O.tt van a javaslatom, tessék megszavazni! Sréter István : Fel kellett volna párbaj előtt jelenteni, nem pedig ^utólag előállni vele. Haller István: En bizonyára feljelentettem volna. T. képviselő ur, mi nem vagyunk hivatottak arra, hogy utána járjunk minden készülődő vétségnek és azt igyekezzünk meggátolni. Én magam részéről semmit sem tudtam előre, utólag értesültem csak a dologról. Különben is nem az eset miatt teszem szóvá, hanem a szimptóma miatt, hogy alkalmat adjak a nemzetgyűlésnek, hogy ebben a kérdésben véleményét nyilvánítsa (Helyeslés.) és meginduljon egy akció, amely ennek a mániának egyszer erélyesen véget vet. (Helyeslés.) Balla Aladár : A büntetőtörvénykönyvet is meg kell változtatni. A becsületet jobban kell védelmezni ! Haller István: A becsület védelméről mi törvényt alkottunk. A becsület védelméről szóló törvény szerintem igen hatályosan védi meg a becsületet, ha valaki azt a törvényt alkalmazni akarja ... Rassay Károly : Ugy van ! Ugy van ! Haller István : ... és a törvény becsületét fölébe helyezi esetleg még a saját becsületének is, amely úgyis csak átmenetileg és látszólag * lehet megsértve, mert végeredményében a törvény, amelyet megalkottunk, bizonyára igazságot fog szolgáltatni és bizonyára védelmet fog nyújtani annak a becsületnek, amely meg van támadva. De az lehetetlenség, hogy nálunk mindenki a saját becsületét jobban keresse, mint ahogy védi a törvény becsületét, mert ha erre a térre lépünk, akkor nagyon természetes dolog, hogy kezdődik a válogatás a törvények között és mindenki csak azt a törvényt fogja megtartani, amely az ő egyéni felfogásával összeegyeztethető és amely nem áll ellentétben az ő egyéni érzékenységével. Ez pedig a konszolidációnak, az állami rendnek végét jelentené, (Ugy van!) nem is beszélve arról, hogy a keresztény felfogással ez