Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-287

4 A nemzetgyűlés 287. ülése 1922. évi január hó 13~án, pénteken. Rassay Károly; Ugy érzem, t. Nemzetgyűlés, hogy nemcsak a nemzetgyűlés munkáját, de a kormánynak munkaprogrammját, a kormánynak intézkedéseit is mind annak a gondolatnak kellene dominálnia, hogy ez a nemzetgyűlés immár csak pár napig maradhat még együtt és azután át kell adnia a helyét az uj törvényhozótestületnek. (Ügy van ! a bal-, a szélsőbal- és a jobboldalon.) Én nagyon örülök, t. Nemzetgyűlés, hogy ezen megállapításomat minden oldalról egyforma helyesléssel fogadják. Meskó Zoltán : Ugy van ! Végelgyengülésben szenved ! Rassay Károly : Azonban rá kell mutatnom arra, hogy a kormány részéről, mint olyan sok más kérdésben, még ebben a kérdésben sem hangzott el egy határozott nyilatkozat. Szilágyi Lajos: Nem érnek rá, párbajoznak Î (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Onnan provokálnak!) Rassay Károly : Sőt ellenkezőleg, a ministerelnö-k ur távollétében &z őt helyettesítő közoktatásügyi minister komoly formában azt a javaslatot tette az ellenzéknek, hogy szavazza meg az indeinnitást hat hónapra, amiként az megjelent a lapokban is, és akkor a kormány hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetgyűlés a tiszántúli választások idejétől számítva, tehát 1922 júniusáig együtt maradjon, az uj választás pedig valamikor őszkor tartassék meg. Drozdy Győző: Micsoda erkölcstelenség! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Én, őszintén megvallva, egy jellemző szimptomát látok ebben a kormány felfog asara, amely mindent alku tárgyává hajlandó tenni, még a közjogi törvényeket is, a közjogi szabályokat is. Mert vagy igaz az, hogy ez a nemzetgyűlés beteljesítette, betöltötte feladatát 1922 február 16-án, és akkor nem lehet olyan kormányfelfogás, amely az életét bizonyos ellenszolgáltatások ellenében meghosszabbítja, vagy ez nem tétel, nem igazság, és akkor nem lehet ellenkező értelemben meg sem rövidíteni. Én épen azért azokon a helyesléseken túl, (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk ! Elnök csenget.) amelyeket itt a Ház különböző oldalairól hallottam, megvallom őszintén, hogy nekem a képviselőház elnökének komoly és határozott nyilatkozata ma az egyedüli garancia arra nézve, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon és half elől.) hogy 1922 február 16-án a nemzetgyűlés, betöltve hivatását, szét fog oszolni. Meskó Zoltán : Bucsut fogunk mondani egymásnak ! Rassay Károly : De mert erről lehet beszélni, de mert erről a kormány padjairól egyetlenegy világos nyilatkozatot sem kaptunk, sőt a ma megjelent közleményekből azt olvastuk, hogy a kormány a nemzetgyűlést február 16-án túl együtt kívánja tartani, mindaddig, amíg bizonyos dolgokat el nem végzett, a magam részéről azt hiszem, nem végzek céltalan munkát akkor, amikor rámutatok arra, hogy ez jogilag is, erkölcsileg is lehetetlen, (ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés időtartamát az a választási rendelet állapítja meg, amelyet az 1920 : I. te. első szakaszában törvényesítettünk, és ezen rendelet értelmében a nemzetgyűlés ideje az összeüléstől számított két évben van megállapítva. Nem lehet kétséges, hogy a nemzetgyűlés 1920 február 16-án ült össze, az ő ideje tehát a törvény világos rendelkezése szerint 1922 február 16-án betelt. Es én nagyon figyelmeztetem különösen azokat a t. képviselőtársaimat, akik az 1920 : I. tcikket egy bizonyos bázisnak tekintik, amelyen az egész magyar alkotmány felépül, — hogy vigyázzanak, ne ugorjanak be annak, hogy e törvénynek egyes rendelkezései tetszés szerint idomíttassanak, mert akkor ez a bázis meg fog dőlni, és ha lehet az első szakaszt idomítani és módosítani a pillanatnyi érdekeknek megfelelőleg, akkor attól félek, hogy az utána következő szakaszoknak módosítása, magyarázása, félremagyarázása is tág teret fog kapni. De lelkiismeretlennek tartom, t. Nemzetgyűlés, ezt a játékot azért is, mert hiszen ha elfogadnám ezt a gondolatot, hogy a nemzetgyűlés időtartama 1922 júniusában jár le, és a két év a tiszántúli választásoktól számíttatik, akkor figyelmeztetnem keli mindenkit arra, hogy épen ebben az időpontban — 1920 február 16tól 1920 júniusáig — súlyos törvényeket hozott a nemzetgyűlés, és akkor ezeknek a törvényeknek jogialapja, jogi megtámadhatatlansága kétségessé válhatnék, (ügy van ! a bal és a szélsőbaloldalon.) De erkölcsi szempontból is lehetetlen egy pillanatig is meghosszabbítani a mi határidőnket. A nemzetgyűlés két évre kapott mandátumot, két évig sem a nemzetgyűlés, sem annak egyetlenegy tagja nem volt felelős másnak, mint a saját lelkiismeretének. De a két év letelte után oda kell állani az uj biró, a nemzet közvéleménye elé, amely dönteni fog afelett, hogy melyik oldalon, hol keresse a színaranyat és a salakot. (Ugy van! balfelöl.) T. Nemzetgjdilés ! Ezek után igazán nem kell arról beszélnem, hogy milyen veszedelmek származnának abból, ha a nemzetgyűlés lecsúsznék erre a végzetes lejtőre. Legyen szabad még csak egyre felhívnom a figyelmet. A magyar parlamentarizmus történetében, az én tudtommal, csak egy ízben hosszabbította meg' a nemzetgyűlés törvénnyel a maga idejét ; meghosszabbította erkölcsi jogosultsággal, mert egy világháború dúlt, amelyben a választások elé technikai akadályok gördültek volna, — és én azt hiszem, hogy mégis helyesen állapítja meg majd a történetíró, hogy azoknak a nehéz zavaroknak, amelyek később bekövetkeztek, nem utolsó oka volt, hogy egy parlament tiz évig elszakitotta magát az őt tápláló talaj-