Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

•80 A nemzetgyűlés 288. iUêse 1922, munkák végzése céljából a határon való átkelés könnyítésére. Ez az egyezmény elrendeli azt, hogy a határ montén 10 kilométer távolságon belül lakó egyének, amennyiben a túlsó oldalon földjük van, útlevél nélkül is átléphetik ezt a határt egyszerű igazolójeggyel, amelyet a mi oldalunkon a főszolgabíró állit ki, a katonaság láttamoz és jugoszláv részről a határmenti polgári és katonai hatóságok láttamoznak. Az igazolójegy alapján az illető szabadon járhat-kelhet a határon át és ez a kedvezmény nemcsak őreá vonatkozik, hanem vonatkozik a családjára is, vonatkozik azonkívül a munkásaira, segédeire és alkalmazottaira. Sőt nemcsak ezekre korlátoztatik, hanem megegyezés van arra is, hogy gazdasági felszerelések, kocsik, állatok, élelem is átmehetnek mindenféle akadályozás nélkül, és ez az egyezmény biztosítja ugyanezen tárgyaknak, amelyek a határon átmentek, a visszavitelét is. Az egyezmény megkötése előtt a helyzet tényleg teljesen tarthatatlan volt, a határátlépés, igazoló útlevél nélkül, majdnem teljesen lehetetlen volt. Ennélfogva jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ez az egyezség ilyen módon létrejött és bár bizonyos nehézségek minduntalan előfordulnak, ez a megegyezés nagyjából bizonyos kielégítést tartalmaz. Hogy mégis fordulnak elő incidensek, annak két oka van. Az egyik az, hogy az SHE. helyi hatóságok nem alkalmazkodnak pontosan az egyezmény szövegéhez, külön bizonyítékokat kértek olykor arról, hogy az illetőknek tényleg van-e túl földjük, tényleg van-e okuk az átmeneteire, és ilyen mellékintézkedésekkel törekedtek akadályozni a határforgalmat. A külügyministerium a legnyomatékosabban felhívta a jugoszláv kormány figyelmét ezekre a körülményekre, aminek, azt hiszem, bizonyos eredményét is konstatálhatjuk. Azonban meg kell jegyeznem lojálisán azt is, hogy a magyar hatóságok részéről is bizonyos nehézségek merültek^ olykor fel, amiknek a teljes tisztázását és elintézését állandóan és figyelemmel szorgalmazzuk. A nehézségek másik oka az, hogy ez a megegyezés igen szűk térre van korlátozva, mert csak a földnek a megmunkálására vonatkozik és olyan munkásemberekre, akiknek nincs túl földjük, hanem akik az eddigi gyakorlatuk szerint túl vállaltak munkát, nem terjed ki. A magyar kormány a maga részéről ezt az intézkedést is szorgalmazza és remélem, hogy ennek a szorgalmazásnak meg lesz az az eredménye, hogy ez a határátlépési forgalom ezekre is kiterjesztetik. Azonban természetesen ez nem kizárólag csak rajtunk, hanem a másik szerződő félen is áll és ennélfogva én nem tudok erre mást mondani, mint hogy a magyar kormány kötelességének tartja, hogy ebben az irányban mindent elkövessen. Kérem válaszom tudomásul vételét. évi január hó li-én, szombaton. Elnök: Az interpelláló képviselő urakat illeti a szó. Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! Arról tudomásom volt, hogy már 1921-ben köttetett a magyar kormány és a jugoszláv kormány között egy egyezmény, amely lehetővé teszi, hogy a szomszédos községek birtokosai átléphessék a demarkációs vonalat. Sajnos azonban, ezt az egyezményt a baranyai demarkációs vonalnál sehol sem tartják be. így pl. a múlt évfolyamán az egész kukoricatermésszüretelés odavesz. Ennek bizonyítására csak azt akarom felemlíteni, hogy hétfőn a baranyai vármegyei közgyűlés foglalkozott ezzel a kérdéssel s ott a vármegyei hatóság is a legnagyobb sajnálattal jelentette azt, hogy a határátlépésekre vonatkozólag semmiféle sikert nem tudott elérni a szomszédos szerb hatóságoknál. Ezért fordultam tulaj donképen a külügyminister úrhoz, és kértem őt arra, hogy ha már a szomszédos hatóságok, tehát a magyar és a jugoszláv hatóságok nem tudnak megegyezni ebben a kérdésben, dacára a fennálló egyezménynek, a kormányegyezségnek, akkor igyekezzék a kormány oda hatni, hogy ez a kérdés tényleg már véglegesen rendeztessék, mert a jelenlegi állapot ott teljesen tarthatatlan. Ott egész vidékek teljesen tönkremennek, mert hiszen egyes községeknél a demarkacionális vonal ugy van megállapítva, hogy a ház Magyarországhoz tartozik, a házhoz tartozó kert pedig már a demarkacionális vonalhoz, az illető gazdálkodó tehát a kertjétől is el van szakítva, valamint a szántóföldeknek egy jó részétől. Másrészt ott van — amint jól tadjuk — Baranyában a Frigyes főhercegi uradalom. Ez az uradalom, mint egyike a legjobb mintagazdaságoknak, rengeteg sok mezőgazdasági gyárral volt felszerelve, melyek rendkívül sok munkást és pedig ugy ipari, mint mezőgazdasági munkást foglalkoztattak. Ezek a munkások szintén nem tudják munka. helyeiket felkeresni, munka nélkül vannak ott már hónapok óta, tehát a legnagyobb nyomorúságban vannak. Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Ezekre nem terjeszkedik ki az egyezmény. Perlaki György: Ha nem is terjeszkedik ki ezekre az egyezmény, t. külügyminister ur, azt a régi egyezményt lehetne reparálni oly módon, hogy ezek a munkások munkahelyeiket felkereshessék. T. i. egyrészt a mezőgazdasági üzemeknek ezekre a régi kipróbált munkásokra szükségük van, másrészt minthogy itt munkaalkalmat nem tudunk adni, kell, hogy régi munkájukhoz visszavezessük őket, különben életük lehetetlenné van téve. Mivel most fog lent járni a határmegállapitóbizottság, bízom abban, hogy ez a lehetőség szerint eredményes munkát fog végezni, mert olyan lehetetlenül talán sehol demarkacionális vonalat nem állapítottak meg, mint ott. Hiszen Baranyában semmiféle jogcímet nem tudnak felmutatni a jugoszlávok, amellyel indokolni tudnák álláspontjukat. Nevezetesen színtiszta magyar községeket csatoltak el, azonkívül olyanokat,