Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-287
A nemzetgyűlés 287. ülése 1922. évi január hó 13-án, pénteken, Gaal Gaszton és Bottlik József elnöklete alatt. Tárgyai Az indemnitási törvényjavaslat. — Friedrich István bejelenti mentelmi jogának megsértését. — Inditvány nyujtatik be az íüések tartamának meghosszabbítása tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az igazolási állandó bizottság előadója benyújtja jelentését Nagy Pál megbízó levele ügyében. — Rakovszky István sürgős interpellációja egy veszprémmegyei kanonoki stallum ügyében. — A vallás- és közoktatásügyi minister válasza. — Elnöki előterjesztések. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Kállay Tibor, Hegyeshalmy Lajos, Mayer János, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 érakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Berki Gyula jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Gerencsér István jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Kontra Aladár jegyző ur. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Rakovszky István képviselő ur ^sürgős iuterpellációra kért tőlem engedélyt. Én az engedélyt a képviselő urnák megadtam és az interpelláció előterjesztésére három órakor, napirendünk letárgyalása után fogunk áttérni. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 382, 391) folytatólagos tárgyalása. Kerekes Mihály: A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Méltóztassék. Kerekes Mihály : Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megáilapitását. Elnök: A tanácskozóképesség hiánya nyilvánvaló. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Rassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A parlamentáris szokásnak eleget téve, felelnem kellene Hegedűs György t. képviselőtársamnak tegnap elmondott beszédére, azt hiszem azonban, hogy ez a beszéd felment engem a felelet alól, (TIgy van! bal felöl.) felment pedig azért, mert hiszen t. képviselőtársam olyan hangokat ütött meg, mely hangok már ebben a teremben is idegenszerüleg hatottak. Nem kapott visszhangot, én tehát szintén nem akarok visszhangot adni neki. Valamiképen azt a benyomást tette rám, mint egy Don Quijote, aki nem veszi észre maga körül az idők változását, hajigálja továbbra is a dárdáit és nem látja, hogy mögötte már csak egy Sancho Pansa van, és az Budaváry t. képviselőtársam. (Derültség a baloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy képviselőtársával szemben ilyen hasonlatot talán még se méltóztassék használni, mert ez a házszabályok 221. §-ába ütközik. Drozdy Győző: Nem sértő! Rassay Károly: Teljesen távol állt tőlem, hogy ezt a hasonlatot akár Hegedűs György, akár pedig Budaváry t, képviselőtársamra sértő vonatkozásban akartam volna alkalmazni. Kizárólag azt akartam jellemezni, hogy az ő felszólalása és kisérő képviselőtársának szavai, azt hiszem, nemcsak előttem, de ma már az egész ország előtt hogyan tűnnek fel, de semmi esetre sem mentem a sértésnek arra a terére, amelyre ő lépett akkor, amikor egy nagy, hatalmas társadalmi osztályt, mint nemzetellenest igyekezett beállítani. Engedtessék meg nekem, hogy valamiképen az objektivitás terén maradjak és igyekezzem arról beszélni, hogy tulajdonképen mik azok a feladatok, amelyeket a nemzetgyűlésnek el kellett volna végeznie. Mik azok a feladatok, amiket elvégzett, s ha itt valami hiány, valami hézag mutatkozik, kit terhel azért a felelősség. Mielőtt azonban erre a témára áttérnék, rá kell mutatnom arra, hogy a nemzetgyűlés életéből mindössze négy hét az, ami a törvény világos rendelkezése és a politikai tisztességnek paragrafusokba nem szedett parancsa szerint a nemzetgyűlésre még hátra van. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Meskó Zoltán: Ez is agónia már!
