Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

A nemzetgyűlés 288. ülése 1922. évi január hó 14-én, szombaton. 69 foglalásnak uj momentuma az eddigivel szemben ? Hivatkozott a régi álláspontra,.amelyet ismertünk. Tudtuk, hogy nem tehetnek mást, kell nekik tiltakozniok, a kérdés csak az volt, hogy mennyire fog tetté válni a tiltakozás. Uj ebben a fellépésben az volt, hogy rámutattak a vezető motívumra, mikor azt mondták, hogy »ezen lépésünk magyarázata mindenekelőtt kormányainknak abban a kívánságában rejlik, hogy Közép-Európában a béke fentartassék.« Gondolkozzunk egy kissé ennek a kijelentésnek horderejéről. ök békét akartak minden áron. Természetes is. Ha azt látták volna, hogy a békét a magyar elszántság, a magyar bátorság, a magyar függetlenségi vágy is veszélyeztetheti, akkor két oldalról gyakoroltak volna nyomást, nem csupán egy oldalról. De mikor azt látták, hogy itt örömmel behódolnak, hogy itt csak arról van szó, hogy a kisentente minden követelését gyorsan kereszt ül vi gyek és hogy ez biztositható, amint egy kis fenyegetés és kardcsörtetés következik, . . . Szabó István (nagyatádi) : Nem olyan kicsi volt ! Komoly volt ! Gr. Andrássy Gyula : akkor a béke érdekében nem tehettek mást, csak azt, hogy reánk gyakoroljanak nyomást ; akkor egészen felesleges volt kétoldalú nyomást gyakorolni. Ellenben, ha a magyar nemzet elszántsága is veszélyeztethette volna a békét, akkor, teljesen meg vagyok győződve, Prágában, Belgrádban, Bukarestben is éreztette volna a nagyentente a nyomását és akkor, meg vagyok erről is győződve, hogy volt annyi hatalma, hogy tisztességes megegyezést létesíthetett volna. Konstatálom ezenkívül azt, hogy őfelsége a király nem jött azzal a szándékkal ide, hogy itt vabanque-politikát csináljon, ha törik-szakad, mindenáron vagy idejönni, vagy felfordítani az országot és kockára tenni annak jövőjét. Konstatálom, hogy mi a közoktatásügyi minister urnák akkor megmondtuk, hogy mi jótállást is vállalunk azért, hogy amennyiben őfelsége Budapesten arról fog meggyőződni, hogy az ő vállalkozása csakugyan olyan halálos veszedelembe löki a nemzetet, hát ő akkor ennek a következményeit le fogja vonni, nem fogja megengedni, hogy a nemzet léte, érdeke kockára vettessék. Gaaf Gaszton : A húsvéti proklamációban is benne volt ez ! Lingauer Albin : A húsvéti proklamációt Bethlen fogalmazta ! Gaal Gaszton : A húsvéti proklamációt a király adta ki ! Benne volt ! (Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula : Ö nem akart va banque-ot játszani, nem jött azzal az elszánt akarattal, hogy ő háborút kezd rögtön a kis-entente-tal . . Pekár Gyula (közbeszól). Gr. Andrássy Gyula: Kérem, majd tessék azután beszélni, csak hagyjon engem most. Meg fogom majd mondani és szégyelni fogja magát a képviselő ur, Rakovszky István : Igen ! Szégyelni fogja magát ! Somogyi István : Ezt mi is aláírjuk ! Pekár Gyula : Én soha, semmi körülmények között nem fogom magamat szégyelni. Ugron Gábor : Az a kérdés, hogy ki van akkor kormányon ! (Derültség.) Gr. Andrássy Gyula : ö nem jött azzal az elszánt akarattal, hogy háborút folytasson, ha a győzelemre chance-a nincs. Mindenesetre a fejedelmi kötelességtudása megvolt ahhoz, hogy megmentse az országot a katasztrófától. S hogy menynyire nem akart önállóan a nemzet vérével és vagyonával rendelkezni, (Felkiáltások : Milyen jogon akart ? Zaj halfelöl.) ezt a legjobban az bizonyítja, hogy nekünk írásos felhatalmazást adott még annak idejében, hogy kijelentsük az ő nevében, hogy amennyiben az uralkodást átveheti . . . Nyéki József (közbeszól. Nagy zaj bálfelöl). Rakovszky István : Ugyan kérem, elnök ur, tessék rerdet csinálni, Nyéki mindig Dyekeg. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : Olyan fontos kérdésekről van szó, amelyek Magyarország létét, a magyar nemzet becsületét érdeklik. Paczek Géza: Sakkal fontosabb kérdések vannak ennél. (Nagy zaj és ellenmondások balfelöl.) Az egész magyar nemzet örül, hegy megszabadult tőle egyszersmin

den korra. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula : Méltóztassanak legalább annyi türelemmel lenni, hogy a mondatot befejezhessem. (Halljuk ! balfelöl.) Mondom, a király kijelentette, hogy ő a kormányát utasítani fogja arra, hegy a hadüzenet és békekötés jogát megossza a ms gyár parla men ttel. B. Szterényi József: Ez demokratikus irány! Gr. Andrássy Gyula: Ez is tanúsítja, hogy mennyire távol volt ő attól, hogy egyoldalú casus belli-ket teremtsen és a nemzetet kockára tegye, hogy va bar que-ot játsszon. Paczek Géza: Miért nem irt egy átiratot Svájcból? (Nagy zaj balfelöl.) Ma-jd feleitürk volna rá ! Somogyi István : Tanyai közjegász ! (Derültség balfelöl.) Paczek Gréza : Az is ! Somogyi István : Nyul-mentemista ! (Derültség balfelöl.) Paczek Géza : Az is. (Zàj jobbfelől.) Elnök : Kérem Somogyi képviselő urat, ne szóljon közbe. Gr. Andrássy Gyula: Mig húsvétkor Jugoszlávia casus belli-nek jelentette ki a király ittm áradását, addig most itt a Fehérkönyvben hiába kerestem ezt a szót : »casus belli«, nem találtam ; úgyhogy olyan feketén mégsem áll a dolog, mint ahogy a tisztelt túloldal beállítja. Én azt hiszem, hogy rem volt ok félni egy rögtöni rajtaütéstől, a magyar virtus, — szerencsére nem ismernek bennünket eléggé — a magyar virtus, a közelmúltban kifejtett hősi katonai tulajdonság ok annyira imponálnak, hogy mindig meggondolták és meg fogják .gondolni, mielőtt minket meg-