Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

70 A nemzetgyűlés 283. ülése 1922, támadnak, (Ugy van/ half dől.) Az én hitem az volt, hegy egy olyan rajtaütéstől, amely rögtön veszedelmes fait accempli elé állithatja a magyar nemzetet, rem kell félr i. Szabó István (nagyatádi) : Ez volt a tévedés ! Gr. Andrássy Gyula : Ha, mirt a múlt időben, a nemzet egységes, ha a nemzet férfiasan a király mellé áll, akkor olyan megoldást találunk, amely a nemzet és király érdekének jobban megfelel, mint az a mrgoldás, í melyre most fanyalodtunk. Gaai Gaszton : Hiszen arról van szó, hogy a nemzet nem állott egységesen mellé ! Gr. Andrássy Gyula: Amint láttuk, hogy ezt az egységet helyreállítani nem lehet, amint mi láttuk, és amint őfelsége látta, hegj a siker csak nagy vérontás árán érhető el, ő volt az, aki az egészet letiltotta, eltiltotta a esa patokat attól, hogy lőjenek, és annak ellenére, hegy a jövője teljesen bizonytalan volt, feladta a kitérletet, hogy magyar vér árán jusson ide be az ő jegos birtokába. Rakovszky István : ügy van, éljen ! Gaal Gaszton: Mirdenütt helyreállították a felszedett sn eket ! Ez támadás, bocsánatot kérek ! Gr. Andrássy Gyula : A jegi résszel most nem fcglalkczcm, az a bíróság dolga. Azonban még rátérj«: arra, hegy törve;, y tiszteletről ki beszélhet jogosan. (Zaj halj dől.) Nyéki József: Miért nem az osztrák császári trónt adták neki ? (Zaj.) Tessék először a megszállott területeket visszahódítani. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula : A t. ministerElnök ur azt is mordja, hegy rem lőttek a király vonatára, (Egy hang jobb jelöl : Persze, hogy nem 1) nem lőttek a királyra, ők csak a csapatokra, csak reánk, a király tanácsadóira lőttek. Hát ez igen kedves megállapítás, ragyor megtisztelő rár k i ézve. (Derültség és mozgás half dől.) Azonban konstatálom ebből, hogy a király és a királyné életét sem igen kímélhették, mert igen jól tudhatták, hogy mi, a király tanácsadói, a király közvetlen közelében vagyunk, és akik mi- ket messziről lőnek, könnyen a királyt és királyi ét érhetik. Könnyen emlékeztethet ez az eljárás arra a medvére, amelyre rábíztak egy alvó embert, hogy védje és amely olyan kevéssé törődött az alvó ember életével és annyira el volt foglalva egy légy vadászásával és hajtásával, hogy a légyvadászásban az embert ütötte agyon. (Derültség. Zaj jobbfelől.) Aki reánk lövet és nem gondol arra, hogy a királyt is érheti a lövés, az mindenesetre híján volt a köteles elővigyázatnak. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy elzártuk a királyt tőlük, a kormánytól. Hát nem tudom, jelen volt-e a tanácskozáson, amikor elzártuk a királyt, hallotta-e, hogy őfelsége hogyan vágyódott az idevaló kormánnyal beszélni. (Derültség jobbfelől.) Hallotta-e érveinket, amelyeket felvonultattunk ? Én csak konstatálom, hogy miért vállaljuk a teljes felelősséget az úgynevezett elzárkózásért. Először is azért (Halljuk I jobbfelől.) már GTŐ ott jött az a sürgöny, annak az utasításnak a hire, hogy a kormány meghagyta — ez a , évi január hó 14-én? szombaton. Fehéi könyvben benne van — a közegeknek, hogy ha őfelsége náluk megfordulna és valami parancsot adna nekik, akkor »a helyszínről való távozásban« a királyt meg kell akadályozni, ami annyit jelent, hogy le kell tartóztatni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon és a középen.) Hogy a koronás király nem akar érintkezni olyan kormánynyal, amely ilyen rendeleteket ad ki, az természetes. Rakovszky István : Ez a lázadás ! Gaal Gaszton : Fegyveres király, nem koronás király. Taszler Béla : Az életére törtek ! B. Szterényi József : Érvényben vannak a régi törvények vagy nincsenek ? Gaal Gaszton : Fegyveres király, aki a törvény ellen megy ! Ugron Gábor : Aki meg akarta ölni, annak nem volt fegyvere ? (Zaj.) Somogyi István : Most sem látjuk, hogy melyik törvény ellen. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula : Amikor azután a t. közoktatásügyi minister ur megjelent, és őt sem akarta őfelsége kihallgatásra fogadni, annak ezen az okon kivül az volt a magyarázata, hogy Őfelségének az volt a benyomása, hogy a minister ur nem ugy viselkedett Szombathely után, mint gondolta volna, s ezért bizonyos keserűséggel tekintett . . . Barla-Szabó József: Gerinces ember volt, ugy látszik. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : . . . Vass József minister úrra. Ezért nem volt szerencsés ez a választás, mert igen természetes, hogy őfelsége vele különösen nem akart szóbaállani. (Mozgás a baloldalon és jobbfelől.) Ez így van. (Zaj. Elnök csenget.) Hogy mi volt az oka ennek, azt nem tudom. Szabó István (nagyatádi) : Pedig az volt a törvényes kormány és nem állt vele szóba. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : Őfelségének tényleg az volt az impressziója, hogy Vass József minister ur Szombathely után nem ugy viselkedett, mint ő feltételezte róla. Rakovszky István : És ahogy az előzmények után .jogosítva volt feltételezni. (Mozgás.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Nem volt ! Rakovszky István : Volt ! Barla-Szabó József: Naiv érv ez! (Zaj. Elnök csenget.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Már megpróbálták elmondani. Gr. Andrássy Gyula: Es hogy miért nem eresztettük őfelségét Budapestre, ezzel is le kell számolnunk. , Csontos Imre : Hála Istennek, hogy elmaradt ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula : Ha talán nehezebben értették volna meg a mi akkori álláspontunkat, mert bizonyos dolgokat nem tudtak, amelyeket én tudok s amelyekről ma még nem akarok be-