Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

A nemzetgyűlés 288. ülése 1922. Rassay Károly : Különösen, lia szakember szól hozzá! Mándy Samu : Én ismerem ezt a kérdést, és méltóztassék türelemmel várni a konklúzióra, amely, azt hiszem, az önök helyeslését ki fogja váltani. Czeglédy Endre : Már megint ellenzéki ! (Egy hang jobbfelöl : Akkor már baj van !) Hisz ez szakkérdés, ez nem politikai kérdés! Rassay Károly : Ezt csak az érdekelt körök ismerhetik ! Mándy Samu : Kötelességem elmondani a teljes igazságot. (Halljuk! Halljuk!) Az illető képviselőtársam, akire hivatkozni bátor voltam, támadta a kormányt, mert egy kényszerkartelt létesített észrevétlenül. Ebben a tekintetben én is támadni fogom a volt pénzügyminister intézkedését, •— természetesen nem a személyét — de nem azért, amiért képviselőtársam támadta, mert azért nem érdemel támadást, amennyiben az a következtetés, amelyet Szterényi t. képviselőtársam itt levont, nem helytálló. Szinte meglepő, hogy ő súlyt helyez arra, hogy ha valaki felszólal, megfelelő tájékozottsága legyen és ő ebben a mezőgazdasági kérdésben véleményt mondott, kritikát gyakorolt akkor, amikor legalább is nem volt helyesen informálva. O azt mondta, hogy ennek a kényszerkartellnek folyománya az lett, hogy mig azelőtt a szesz ára 150—160 korona volt, most az 290—300 koronára emelkedett. Rassay Károly: Ugy van! Egyesek nemzeti ajándékot kaptak! Meskó Zoltán: Kicsodák? Mándy Samu: Az más kérdés! Rassay Károly: De ez is érdekes. (Derültség.) Mándy Samu: Ez is érdekes, erről is lehet beszélni, ha ugy tetszik. Drozdy Győző : Talán erről is tetszenék beszélni. Mándy Samu : A dolog ugy áll, hogy amikor a szesz ára 150 korona voll, akkor más adóalap, illetőleg más kincstári részesedés létezett, vagyis 40 korona volt. Amikor a szesz ára feljebb jutott, mint ma, akkor a kincstári részesedés más volt és ez már akkor 100 korona lett. Ez az egyik tévedése a t. képviselőtársamnak. A második tévedése az, hogy az a 150 koronás szesz az tulajdonképen még magasabb volt, mint a mai 290 koronás, azért, mert most, miőta ez a kényszeriroda létezik, amely az államkormányzat felügyelete alatt eladja az alkoholt, külön ára van a fogyasztási szesznek és ez az a 280 koronás ár, amely 300-asnak mondatott, és az úgynevezett szociális és ipari célokra szolgáló szesznek ára 40, 50 és 60 korona. Ez hozzáadandó a 190 koronás szeszhez, — adó nélkül értem — az átlag körülbelül 85 koronának felel meg, tehát olcsóbb ma, mikor a kényszeriroda évi január hó 14-én, szombaton. 59 létezik, mikor a kartell létezik, mint egy időben a múltban volt. Drozdy Győző : Akkor ráfizetnek, mert az adó meg 100 korona. Mándy Samu : De nem azért hozom fel a kérdést, hogy tisztán csak felvilágosítsam t. barátom tévedését. En evvel a kérdéssel ettől eltekintve, szándékosan foglalkozom, mert itt nagy sérelem esett ismét csak a mezőgazdasági érdekeltség terhére. Hogyan született ez a szesziroda ? A volt pénzügyminister ur tavaly tavaszszal egy szép napon spontán elhatározta, hogy felemeli a 40 koronás haszonrészesedést 100 koronára. Ezt akkor tette, amikor hirdette, hogy a valuta már nemsokára javulni fog és a pénz vásárlási ereje meg fog erősödni, amikor tehát bizonyos pangás már beállott az országban. Szóval, rossz időben cselekedte ezt meg. Ennek folyománya az volt, hogy az alkohol ára leszállt 150 koronáról 50 koronára. Ekkor ugy a mezőgazdasági, mint a nagyipari szesztermelők összeültek és azt mondták, hogy miután egy liter alkohol előállítása a nyerstermény akkori árai szerint 80—90 és 100 koronába kerül, ők 50 koronás szeszt nem termelhetnek. Azt mondta erre a pénzügyminister ur : üljenek össze az érdekeltségek, tegyék meg javaslataikat, ő kész novelláris utón ezt a kérdést rendezni. Ekkor összeült a két érdekeltség. Természetesen az ipariakkal amint sohasem lehetett megegyezni, ebben az esetben sem lehetett. Ebből fejlődött ki az a nagy sérelem, amely ebbe a novelláris utón létesített törvénybe — bocsánatot kérek a kifejezésért, de nem is akarok más kifejezést használni, mint azt, hogy — észrevétlenül bele került, mert ehhez hozzászólások nem történtek. Nem történtek pedig azért, mert a minister ur azoknak a t. barátaimnak, akik hozzá akartak szólni, azt mondta : ha hozzászólanak és kvázi felvilágosítják a nemzetgyűlést, hogy mi történt az ő szempontjukból, akkor lemond. Ezért deferálni kellett, mert még úszott az a hajó, amelyet megfúrni nem volt szabad, mert abban az egész nemzet képviselve volt. Itt olyan sérelem történt, amelyről a nemzetgyűlésnek, igenis, tudomással kell bírnia, mert a nemzetgyűlés szavazta meg ezt a törvényt. Ez reparálandó. Mi a sérelem? Akkor, amikor ez a két érdekeltség összeült, megáílapittatott az, hogy csonka Magyarországon azt a kapacitást, amely lyel ezek a szeszgyárosak birnak, kifejteni többé nem lehet és nem szabad, mert ebben az országban a szeszfogyasztás, — mondjuk statisztika szerint, de nem akarok statisztikával dolgozni egyénenként — félannyi, mint volt annak idején az országos átlagban, mert tudjuk, hogy inkább a felvidéken volt a szeszfogyasztás terrénuma. Akkor mi, mezőgazdasági szeszérdekeltség, azt mondtuk, hogy igenis, azt a törvényben biztosított jogunkat, hogy a szeszgyárak 1600 hektó-