Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-296

"À nemzetgyűlés 296. ülése 1922. évi január hó 24-én, kedden. 468 a baloldalon.) Azonfelül mikor érezhette volna magát biztonságban ? Csakis akkor, ka a hadsereg, a közigazgatás és az államhatalom minden eszköze megingás nélkül a kormány kezében lett volna. Mert ha igaz lett volna az a Habsburg-gyűlölet, amelyről az urak bizonyítékok nélkül annyit szeretnek beszélni, akkor hogyan garantálhatta volna a kormány a király biztonságát, hiszen Budapest népe esetleg a király ellen fordulhatott volna ! Arra azonban, hogy a kormánynak nem volt egészen a kezében a fegyveres erő és a közigazgatás feletti diszponálás, Gömbös Gyula képviselő ur, a mellékkormány feje, a klasszikus tanúm, aki az önök tapsai között hirdette ki az entente nagy gyönyörűségére, hogy a hadsereg és a közigazgatás a király ittlétekor amerikázott és a kormány ellen dolgozott. (Ugy van! a baloldalon.) Hogyan tehet tehát a kormány Ígéretet Őfelsége személyének biztositására, amikor kétségbe van esve amiatt, hogy a hadsereg, tehát a rendfentartó erő, nincs a kezében ? (Ugy van ! balfelől.) De én tovább megyek, borzasztóan csodálkozom azon, (Egy hang a baloldalon : Még tud csodálkozni ?) csodálkozóképességemnek már csak a foszlányai vannak meg, de ezek felhasználásával még mindig csodálkozom, (Egy hang a báloldalon : Minden megtörténhet ebben az országban!) csodálom, hogy a ministerelnök ur . . . Milotay István : Nincs itt ! (Derültség a baloldalon.) Lingauer Albin : . . . csodálkozásának adott kifejezést azon, hogy őfelsége ezen barátságos invitálásra sem volt hajlandó idejönni. Miért ? Mert amikor Őfelsége húsvétkor itttartózkodott, az ő legitimista barátainak védelme alatt a budai királyi várban azt az információt kapta, hogy élete épen a nemzeti hadsereg tisztikara miatt nincs biztonságban. (Ugy van ! balfelől.) RakoVSZky István : Nagyon illetékes helyről ! Lingauer Albin : . . . a képzelhető legilletékesebb helyről kapta az információt, hogy a király élete itt állítólag nincs biztonságban. (Ugy van! balfelől.) Utána őfelségét dugdosva levezették a hátulsó lépcsőn, csakhogy valahogyan a tisztikar szeme elé ne kerüljön, mert hátha baja történnék. Amikor Őfelsége eltávozott, a jelenvolt tanuk megállapitották, hogy a mellékkormány egy igen illusztris tagja a kormányzó ur szárnysegédi szobájában azt mondotta, hogy a Prónay-különitmény tisztjeit kell elküldeni utána automobilon. (Ugy van! balfelől.) RakoVSZky István : Én még cifrábbat tudok ! Lingauer Albin : Hogy őfelsége ugyanennek a különös izü budai legitimizmusnak a védelme, alatt ezen értesülései után nem érezhette magát túlságos nagy biztonságban, azt én tökéletesen meg tudom érteni. Miért ? Mert hiszen a mellékkormány feje, Gömbös képviselőtársunk vezette ellene a budaörsi hadmüveleteket, ugyanazon mellékkormányé, amely annak idején a Prónay-fiukat akarta utána küldeni. Tßhat a mellékkormánytól függött a rend és a biztonság, nem a garanciát igérő látható kormánytól. Ne méltóztassék tehát olyan szörnyen csodálkozni azon, hogy őfelségének nem volt nagy gusztusa . . . Haypál István : Nekünk is szabad csodálkozni! Lingauer Albin : . . . kellő biztosíték és támaszték nélkül megjelenni ebben a fővárosban. RakoVSZky István : És mi nem járulhattunk hozzá, nem vállalhattuk a felelősséget azért, ha megölik ! Szmrecsányi György: Majd én elmondom a hadiparancsot, amit szombat délután adtak ki ! Lingauer Albin : A ministerelnök ur azt mondta, hogy ártott a nemzetnek a mentelmi vita és az indemnitási vita. Haypál István : Abban teljesen igaza volt ! Lingauer Albin : Amikor itt felolvasták, hogy a király őfelségének horvátországi és felvidéki hívei hogyan törekedtek irredenta mozgalmat indítani, midőn a király hazatért, az talán nem ártott a nemzetnek ? Az »csak« az irredentának ártott. Mikor a kormány felolvastatott aktái nyomán a csehek lefogták a felvidéki királypárti embereket és Horvátországban a Radics-párt képviselőit (ugyanazon recept szerint, ahogy itt fogták le a nemzetgyűlési képviselőket), akkor kár azt mon1 dani, hogy a mi vitánk ártott a magyar érdekeknek. Amikor a kormány ténykedése és a többségi párt túlzó szabad királyválasztó felhecceltsége eltűrte azt, hogy itt a legbizalmasabb irredenta titkokat ország-világ előtt kiteregessék, akkor legalább is nevetséges minket vádolni a kártevéssel. Kérdem, ki ártott tekintélyünknek, ki teregette ki a mi beleinket, a mi rettenetes gyengeségeinket \ Két ilyen beszédet hallottam : az egyiket a legitim kormány feje, a ministerelnök ur mondta, a másikat a mellékkormányfeje, Gömbös Gyula képviselő ur. Gömbös Gyula képviselő ur azt mondta, hogy a hadsereg amerikázik. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy neki vannak szervezetei, amelyekkel ő nyomatékot tud adni akaratának, de az ország oly gyenge, annyira mozdulásra képtelen, hogy minden néven nevezendő erőteljes irredenta törekvésekről le kell mondanunk. Visszatértünk ezzel a kandalló mellett való pipázás irredentapolitikájához, amely eddig abban nyilatkozott meg, hogy addig csörgettük a kardot, addig csináltunk Adonyi- és egyéb különítményeket, amíg a külföld ezzel szemben egy vasgyürüt kovácsolt körénk, a kis-entente vasgyürüjét. A kardcsörtető bölcseknek sikerült ezt létrehozniuk, de most egyszerűen azt mondják, hogy mi vagyunk az okai az irredenta szomorú csüggetegségének, és az ezért való erkölcsi feleslősséget ránk szeretnék hárítani. Azt mondta a ministerelnök ur, hogy Andrássy és társai Tatán elzárták a királyt a kormány küldöttei elől. Méltóztassék meghallgatni, hogy beszédének, amelyet a kisgazdapártban annak idetén tartott, erre vonatkozó passzusa így hangzik : (olvassa) : »Vass minister és Ottrubay nem juthattak a királyhoz, mert Andrássy és Rakovszky elzárták előlük a királyt.« RakoVSZky István ; Kérdezzék meg Ottrubayt 1