Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-296
464 A nemzetgyűlés 296. ülése 1922. évi január hö 24-én, kedden. Lingauer Albin (olvassa) : »Lehetetlenné tették, bogy a levél átadására sor kerülhessen, illetőleg a kormányzó üzetnete átadható legyen.« T. Nemzetgyűlés ! Vigyázzunk, mert ezeknek a tényeknek a megállapítása nem pártérdek, nem hangulatkeltés, hanem történelemcsinálás. A ministerelnök ur, akinek alkalma volt bepillantani a dolgokba, tehát ezen a réven hiteles személyként tekinthető . . . Rakovszky István : Hitel vesztett személynek ! (Mozgás jobb felől.) . Lingauer Albin : .. . leszegezte itt azt a tényt, hogy elzárták a királyt. Azóta a személyesen jelen voltak megcáfolták és bebizonyították azt, hogy Őfelsége maga nem akarta fogadni Vass Józsefet. Rakovszky István : Ugy van ! Lingauer Albin : Argumentumként felhozták azt is, hogy Tihanyban, ahol Andrássyék már foglyok voltak, őfelsége ismét megtagadta KániaKánya ... Rakovszky István : Dupla Kánya ! Lingauer Albin : . . . helyettes külügyminister fogadását. A ministerelnök ur, aki a kisgazda pártban történelmet próbált beszélni, nem tartotta jónak, hogy ezt a súlyos ténybeli tévedését helyreigazítsa, hanem a Fehérkönyv ismert történetírói receptje szerint meghagyta a köztudatban ezt a vastag tévedést. Ez tehát nem véletlenül történt, hanem készakarva és csakis az által a politikai gyűlölet által sugallva, amely a kormánynak és a tisztelt többségi pártnak ténykedéseit mostanában áthatja, Szmrecsányi György: A gyűlölet a mostani politikai viszonyok között olyan indokolt ? ! Gyűlölködéssel nem megyünk semmire ! (Egy hang jobbfelől : Azt mi már régen mondjuk !) Lingauer Albin : A ministerelnök azt mondotta a kisgazdapárt bankettjén : mi nem lövettünk a királyra, de igenis, lövettünk őrájuk és lázadó csapataira. T. Nemzetgyűlés ! Én nem tudom, hogy a nemzeti hadsereg tüzérsége tud-e olyan pontosan célozni, hogy egy tumultusból pontosan épen Rakó vszkyt és Andrássyt tudja ellőni a király mellől, ugy azonban, hogy a király meg ne sebesüljön. Lehet, hogy a kiképzés terén ezt a csodálatos precizitást elérték, de én nem tehetek róla, én a lövésnek ezt a precizitását eddigelé a tüzérségi tűznél nem tudtam tapasztalni. (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István : Sohasem volt a fronton ! (Hangol balfelől : Volt ! Volt !) Lingauer Albin : Bethlen ministerelnök ur azt mondta : Én lövettem. Nagyatádi Szabó minister ur azt mondta kaposvári beszédében, hogy ő lövetett. Szabó István (nagyatádi) : Sohasem mondtam, hogy én lövettem. Sohasem mondtam ! Lingauer Albin : Valami ilyen beszéd volt, legalább a lapok ilyenformán közölték. Bocsánatot kérek, ha tévednék, de magam is álmélkodva olvastam, Ugron Gábor: »Lövettünk«, így volt S (Zaj a jobboldalon.) Szabó István (nagyatádi) : Azt már igen ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lingauer Albin : Ezzel szemben személyesen résztvett egyénektől a következő tényállást állapítottam meg : Amikor Than tábornok a budaörsi vasúti őrháznál állott, megjelent nála az Ostenburg-zászlóaljnak egyik tisztje és egy tüzéraltiszt, akik bejelentették azt, hogy kéretik a Than-csoportot, ne nyissa meg a tüzet a Budaörsre beérkező vonatokra, mert a második szerelvényen maga őfelsége és a királyné fog beérkezni. Az első vonatra csodálatosképen csakugyan nem is történt egyetlen lövés sem. így Ostenburgék azt hitték, hogy a megállapodás megvan : őfelségére lövetni nem fognak. Azonban mégis óvatosak voltak és nem a második, hanem a harmadik szerelvényre ültették fel a királyt. És mi történt ? Amikor a második szerelvény befutott, amelyen tehát a ministerelnök ur csapatai a királyt sejtették, abban a pillanatban tüzérségi össztüzekkel fogadták azt és a vonat több teli találatot kapott. Ugron Gábor : Három teli találatot ! (Felkiáltások balfelől : Ugy van ! Az tény !) Lingauer Albin : Bámulom azt, hogy a ministerelnök ur, aki nagy szónoki készséggel tegnap sok mindenféle támadást igyekezett visszaverni, nem felelt arra, igaz-e, hogy a mozgósítások sikerültek-e odaát Csehországban és Jugoszláviában ? Nekünk értesüléseink vannak arról, hogy sem a cseh, sem a jugoszláv mozgósítás nem sikerült. _ Tehát azok a bizonyos ultimátumok, papirultimátumok, amelyekkel fenyegetőztek, nem voltak egészen komolyan veendők, mert annak nem tudtak volna komoly nyomatékot adni. Kiss Menyhért : A jugoszláviai nagyon sikerült ; tapasztaltuk személyesen akkor. A nép kétségbe volt esve ; az egész vonal tele volt katonasággal. Lingauer Albin: Méltóztassék akkor talán nekem választ adni arra, hogy Radies képviselőtársait miért tartóztatták le és miért fogták felségárulási pörbe azon a címen, hogy megakadályozták a jugoszláviai mozgósítás sikerét az októberi napokban ? Szmrecsányi György : Albániába akarták vinni őket mint megbízhatatlanokat. Rakovszky István : Nem. kell megijedni olyan hamar, az a fődolog ! (Egy hang jobbfelől : Előbb kellett volna a forradalmat felszítani!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ugron Gábor: Ezután így csináljuk! (Felkiáltások jobbfelől : Lengyelország sorsára juttatni az országot !) Lingauer Albin : Én csak azt állapítottam meg, hogy húsvétkor Őfelségét és a Szombathelyen időző Rakovszky és Andrássy képviselő urakat az akkori külügyi kormány táviratokkal bombardirozta, amelyek már is beérkezett ultimátumokkal és 24 órán belül meginduló hadműveletekkel félemlítették meg őket és keltették bennük azt a