Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
22. évi január hó 23-án, hétfőn. 444 A nemzetgyűlés 295. ülése 19, tértének a pillanatában a korridor helyreállítása teljesen akuttá vált, (Ellenmondások balfelöl.) sőt tovább megyek, felelősségem teljes tudatában állítom, hogy a katonai végrehajtás stádiumába jutott és csak egy véletlen szerencse mentette meg az országot attól, hogy ez bekövetkezzék. (Zajos felkiáltások jobbfelöl : Hallatlan ! Es ezt gúnyos mosollyal intézik el ! Elnök csenget.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha ez volt a változás diplomáciai téren, (Halljuk! jobb felől.) akkor még nagyobb volt a változás katonai téren a mi hátrányunkra. Mert áprilisban még a trianoni szerződés nem volt érvényben, a trianoni szerződés júniusban emelkedett érvényre ; az érvényre emelkedése óta jött ide az a kontrolimisszió, mely keresztülvitte a magyar hadsereg létszámleszállitását 35.000 főre, arra a létszámra, amely a trianoni »szerződésben meg van engedve. És épen októberben egy különös gyengeségi momentumban szenvedtünk, (Felkiáltások balfelöl: Mindig abban szenvedünk!) mert akkor bocsáttatott haza a hadsereg egyik fele és akkor volt behiva az 1900-as évjárat, mely olyan újoncokból állott, akik csak csekélyebb kiképzésben részesültek még 1918-ban, akik tehát a maguk részéről nem alkottak harcképes anyagot. Ha pedig most azt mondják a t. képviselő urak, hogy a cseh mozgósítás nem sikerült és jugoszláv mozgósítás nem is volt, de ha lett volna, akkor a horvát felkelés, a bosnyák és hercegovin ai felkelés . . . Balla Aladár: Frank Móric! Gr. Bethlen István ministerelnök : ... és az albán háború ennek a hatékonyságát ellensúlyozta volna: hát efelett katonai szakértők csak mosolyogni tudnak, (Zaj és félkiáltások half elől: Ez a legkönnyebb !) Ezzel szemben meg lehet állapítani, hogy a cseh mozgósítás annyiban sikerült, hogy az újoncoknak, illetve a bevonultatandóknak majdnem 80°/o-a bevonult. Megengedem, hogy a bevonulás még nem jelent harckészséget, azt én teljesen megengedem, — azonban mit tudtunk volna mi ezekkel az erőkkel szembeállítani ? (Felkiáltások balfelöl : Bélitska azt mondta, hogy 600.000 volt katona áll rendelkezésre!) Bélitska azt mondta, hogy 600.000 ember van Magyarországon, aki katonai kiképzéssel bir . . . Rakovszky István: Aki bármely pillanatban a határra megy ! Gr. Bánffy Miklós: Csupaszon? Hol a fegyver ? Balla Aladár : De nem a Habsburgokért ! (Ugy van! jobb felöl.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez az, amit mondtam a beszédem elején, ez az, ami kárt okoz az országnak, hogy a t. képviselő urak ilyen kérdéseket hoznak' fel, amikben egy egyszerű kérdésre a honvédelmi minister ur megadhatja a felvilágosítást. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Tehát mondom, mikor a hadseregünk 35.000 főből állott s ezt három fronton kellett volna elosztani és még a belső területen is, Budapesten és a nagyobb városokban a rendfentartás szempontjából bizonyos számú csapatot vissza kellett volna tartani, hát mi jutott volna a cseh, vagy a szerb, vagy a román határra ? Mert ha még a román hadsereg támadására nem is számítottunk volna, ott voltak a csehek és a szerbek. Fangler Béla: A szerbek nem mozgósítottak ! (Zajos félkiáltások jobbfelöl : Kisüst !) Barla-Szabó József: Azt sem tudja, miről van szó ! Elnök : Csendet kérek a jobboldalon is ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Azt mondják a képviselő urak, hogy a szerbek nem mozgósítottak. A szerb hadsereg első vonalában három hadosztály állott, amely három hadosztályból az első percben egyet azonnal előretoltak a Duna és Dráva közé a baranyai területre. Fangler Béla : És Horvátországban három napig dörögtek az ágyuk ! (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök : A hátsó vonalon, a Duna—Száva-vonalon négy hadosztály állott, ezen négy hadosztályt azonnal mobilizálták s az egyik hadosztályt előretolták Szabadka vidékére. Kérdem, micsoda erőket állíthattunk volna fel ezekkel szemben? Rakovszky István: Hogy lehetett akkor Soóst felhozni onnan? (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Ha pedig horvát és nem tudom, miféle felkeléseket emlegetnek, ez, t. Nemzetgyűlés, porhintés a nemzet szemébe ! (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj es felkiáltások balfelöl : Ez a porhintés !) T. Nemzetgyűlés ! Én magam is n agyrabecsülöm a magyar katonai vitézséget. Magam is tudom és ismeremi azokat a katonai erényeket, amelyekkel ez a nemzet bir, hiszen bebizonyította a világháború alatt ; de ezt a nemzetet ilyen viszonyok között nekivinni három frontnak, (Ugy van ! jobbfelöl.) ez nemcsak könnyelmű kockajáték, hanem egyenesen szándékos gyilkosság lett volna. (Nagy zaj balfelől. Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Javos Antal : Szerették volna a falu népét vágóhidra vinni ! t Elnök : Javos képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni és inzultálni a túloldalt. Gr. Bethlen István ministerelnök: Nagyon helytelen politikát követnek a t. képviselő urak akkor, amikor a nemzetet saját erőviszonyai és a világban való pozíciója tekintetében félrevezetik. ( Ugy van ! jobbfelől.) Hiszen ennek a nemzetnek mindig az volt a baja, hogy túlbecsülte önmagát és lebecsülte ellenfelét. T. Nemzetgyűlés, öriök illúziókba kergetik ezt a nemzetet azzal a politikával, amelyet akkor csináltak, amikor ezt a kísérletet tették, s illúzióba vezetik, amikor ezt
