Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. 445 a politikát tovább akarták vinni. (Ugy van ! jobb­felől.) De, t. Nemzetgyűlés, minden politikának egy mértéke van, s ennek a mértéke az, hogy ha több­ségre kerül; mit várhat tőle a nemzet. Hogyha önök a választások rendjén többségre tennének szert, mit várhatna önöktől a nemzet? (Halljuk! Halljuk !) Rakovszky István : Halljuk a jóst ! (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Vagy haza­hozzák a királyt, — és ezt kellene tenniök kijelen­téseik után — de akkor a nemzetet beleviszik egy élet-halálharcba, amelyből csakis a halál követke­hetik be. (Zay.) Ha pedig a másik esetet tételezem fel, hogy nem hozzák haza a királyt, és előveszik jobbik eszüket és várnak . . . (Felkiáltások bal­felől ; Ez sértés ! Rendre !) Dinich Vidor : Állandóan sérteget ! (Zaj.) Elnök : Megállapitom, hogy egyáltalában nem történt sértés. Gr. Bethlen István ministerelnök : ... akkor, t. Nemzetgyűlés, állandósítják azt- a vasgyümt, amelyet ellenséges szomszédaink körülöttünk fon­nak, akkor önök alkalmat adnak arra a beavat­kozási politikára, amelyet pedig el akarnak há­rítani. . . Rakovszky István : önök inaugurálták ! (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök :... akkor bekövetkezik az, hogy tekintettel azon, idővel mégis várható eseményekre, amelyeket előkészí­tenek, mindent el fognak követni szomszédaink, de el fog követni a nagy-entente is, hogy ezt az országot életképtelenné tegye, még életképtelen ­nebbé, mint amilyen ma. (Folytonos zaj.) Elnök (csengd) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Gr. Bethlen István ministerelnök : Egy beavat­kozásnak kitenni a nemzetet, van-e erre a nemzet­nek szüksége ? Elismerem, hogy vannak idők, amikor egy élethalálharcot egy nemzetnek fel kell vennie,/ügy van! jobbfelől.) de csak akkor, ha az elől ki nem térhet, és ha kitér, a halál amúgy is bizonyos. De könnyelműen felvenni egy élethalál­harcot, mikor a nemzetnek arra nincs szüksége, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) ha semmi ok sincs arra, ez a politika nézetem szerint legalább is könnyelmű politika s ennek a politikának a nemzet nem adhat többséget. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Dinich Vidor: A kis-entente megdicséri ! Ereky Károly : Ugyanezt mondta Andrássy és Apponyi, mikor Clark itt volt a Habsburgok ellen. Elnök : Kérem Ereky Károly képviselő urat, szíveskedjék tartózkodni a közbeszólástól. Gr. Bethlen István ministerelnök: Gróf Apponyi Albert képviselő ur azt a vádat is emelte a kormány ellen, hogy feladtuk a nemzet szuverenitását, amikor ugy döntöttünk, hogy egy válaszjegyzék­ben tettünk eleget a nagyhatalmak azon kívánsá­gának, hogy a Habsburgok újraválasztását ki­zárjuk, ő azt mondja, hogy a nemzet szuvereni­tását adtuk fel. Én azt hiszem, hogy a szuverenitás szempontjából ez a kérdés teljesen közömbös. (Mozgás a baloldalon.) Mert kérdem : van-e ott igazi szuverenitás, ahol kényszeríteni lehet- egy nemzetgyűlést arra, hogy ilyen vagy amolyan törvényeket hozzon ? Rassay Károly : önként hoztuk ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Van-e erkölcsi értelemben vett teljes szuverenitás ott, ahol a szuverenitás védelmére nincsenek meg az eszközök ? Van-e szuverenitás ott, ahol a trianoni szerződés értelmében . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Friedrich István (közbeszól). Elnök : Kérem Friedrich István kévpiselő urat, méltóztassék csendben lenni ! Szilágyi Lajos : Az 1920. évi I. te. ellen beszél a ministerelnök ur 1 Gr. Bethlen István ministerelnök : ... minden jog az egyik oldalon és minden kötelesség a másik oldalon. Bocsánatot kérek, ne játsszunk a szavak­kal. A szuverenitásnak valódi biztositéka ennek a nemzetnek az ereje és összetartása. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha az erő és az összetartás meglesz, akkor lesz ennek a nemzetnek valódi -szuverenitása. (Taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Annak az oka, hogy igy döntöttünk, az volt, (Mozgás a bal­oldalon.) hogy azt a jegyzéket, amelyet az entente­től ebben a tárgyban kaptunk, abban a pillanatban kaptuk, mikor a nemzetgyűlés már-második olva­sásban elfogadta volt a törvényjavaslatot. Én azt hiszem, helyesebb volt a nemzetgyűlést egy máso­dik megalázásnak ki nem tenni azzá], hogy két nappal később kelljen egy törvényt megváltoz­tatnia, amelyet csak két nappal azelőtt hozott. Rassay Károly : Aznap módosíthattuk volna ! Ez nem ugy van ! (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzet­gyűlés 1 De ez a törvény is épugy kötne kifelé és kötelezne, mint ahogy köt ez a diplomáciai jegyzék is, hiszen ez a törvény is diplomáciai tárgyalások és megegyezések folyománya képen került volna be törvénykönyvünkbe. Rassay Károly : Mi már előzőleg indítványoz­tuk, mielőtt követelték. Mi előbb követeltük. A mi­nisterelnök ur leszavaztatta indítványomat. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Az, hogy ez a jegyzék se kötelez többre, világos abból, hogy ez válaszjegyzék az entente azon jegyzékére, amelyben követelései foglaltatnak, s a válasz többre nem köte­lezhet, mint amennyit tőlünk az eredeti jegyzékben követeltek. Azt pedig a törvénybe épugy be kellett volna venni. Rassay Károly : Azért nem kellett volna töb­bet adni ! (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Bevégzem mondanivalómat. (Halljuk 1 Halljuk/) őrgróf Pal­lavicini György képviselő ur ellenem éles támadást intézett. En erre felelni ebben a percben nem kí­vánok, de egy állítására mégis megteszem. Ö azt mondta beszédében, hogy sikerült a kormánynak a kis-entente barátságát megszerezni, ami gróf

Next

/
Thumbnails
Contents