Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1922 / lyozásáról szóló törvényjavaslat már készen van; én azt röviddel ezelőtt az érdekeltségeknek hozzászólás végett megküldöttem és mihelyt a vélemények onnan hozzám jutnak, a szükséghez képest a figyelembe vehető módosításokat a törvényjavaslaton keresztül fogom vinni, azután megteszem a további lépéseket és ha lehet, még a nemzetgyűlés együttléte alatt be fogom a javaslatot terjeszteni. Ami a nők és ifjúkornak munkájának védelmét illeti, a ministeriumban működő törvényelőkészítő bizottság az erről szóló törvényjavaslatot is letárgyalta; én azt az érdekeltségeknek hozzászólás végett rövid időn belül meg fogom küldeni, úgyhogy az a két kívánság, amelyet Hornyánszky Zoltán képviselő ur terjesztett elő, rövid idő alatt szintén elintézést fog nyerni. Ozeglédy Endre képviselő ur felemiitette a csepeli kikötő ügyét. Ez azonban nem tartozván az én hatáskörömbe, nem vagyok illetékes a képviselő ur által kivánt felvilágosításokat megadni, csak annyit mondhatok, hogy a magam részéről is rajta leszek, hogy a kikötő építésének munkálatai mielőbb megkezdessenek és olyan erővel folytattassanak, hogy a kikötő — legalább részben — rendeltetésének mielőbb átadható legyen. (Helyeslzés.) Szóvátette még a képviselő ur azt a szerződést, amelyet a Franco-Román légiforgalmi társasággal kötöttünk. Ezzel a társulattal a magyar kormány egy esztendővel ezelőtt megállapodást létesített. A társulat légi forgalmat kivan berendezni Paris—Prága—Bécs—Budapesten át Bukarestbe. Ez a társaság hozzánk fordult, hogy mi is kapcsolódjunk be ebbe a forgalomba. A kormány tárgyalásokba bocsátkozott és miután helyesnek találta azt, hogy ebbe a forgalomba bekapcsolódjunk, megállapodást létesített a társasággal. Ennek értelmében mi a társaságnak itt Budapesten egy hangárt bocsátunk rendelkezésére és egy épületet, mely az adminisztrációs munkák elvégzésére szükséges. A társaság kötelezettséget vállal arra, hogy a forgalmat 1922 május 1-én megindítja és ennek biztosítására letett a magyar állampénztárnál 100.000 frankot. Ez a 100.000 frank az, melyről a képviselő ur is tud, ezt azonban a magyar állam nem bevételként számolta el, ez csak biztosíték, mely a magyar állam javára fog esni, ha a társaság vállalt kötelezettségének eleget nem tenne. Megjegyzem, azért mutatkozott előnyösnek evvel a társasággal megállapodásra jutni és ezzel a légi forgalomba bekapcsolódni, mert a szerencsétlen trianoni szerződés folytán országunk geográfiai alakulata olyan, hogy nagyon könnyen keresztülrepülhetnek minket, ha Oseh-Szlovákiában, akár Pozsonyban, akár másutt állomást létesítenének és egyanezt tennék a demarkációs vonalon túl is. Megtörténhetett volna tehát az, hogy kívül maradtunk volna e forgalmon, ugy, hogy jobbnak látszott a társasággal megállapodni, ami által bekapcsoNEMZETGYÜLESI NTAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. évi január hó 23-án, hétfőn. 425 lódunk a légi forgalomba. Ez a megállapodás semmiképen sem akadályoz meg minket abban, hogy ettől függetlenül rendezhessük be légi forgalmunkat Ausztriával, vagy Jugoszláviával. Ebből áll a Franco-Román társasággal kötött megállapodás. Ezek azok a kérdések, amelyeket a t. képviselő ur felszólalása során az én tárcámmal kapcsolatban felemiitett. Volna még egy ügy, mellyel kissé behatóbban kell foglalkoznom és ez a szénkérdés, amelyet Ereky Károly képviselő ur is szóvá tett az indemnitási vita során, de szóvá tette azt elsősorban Sándor Pál nemzetgyűlési képviselő ur. Sajnálom, hogy ő nincs itt, annál is inkább, mert szükségesnek láttam neki tudomására hozni, hogy felszólalására válaszolni fogok, nem akarván magamat kitenni annak a vádnak, hogy az ő távollétében akarok neki felelni. Sándor Pál képviselő ur felszólalása során igen súlyos vádakat emelt ellenem, olyan vádakat, amelyeket szó nélkül nem hagyhatok. En leszek bátor a t. Nemzetgyűlést meggyőzni arról, hogy a képviselő urnák egyetlenegy állítása sem felel meg a valóságnak. (Halljuk! Halljuk !) Mindarra, amit a képviselő ur mondott — hogy parlamenti kifejezést használjak, s ne mondjam azt, ami a közéletben ilyen esetben szokásos — csak azt felelhetem, hogy minden állítása diametrális ellentétben áll a valósággal. Sorba fogom venni az ő állításait és sorban fogom azokat megcáfolni. A t. képviselő ur először is azt mondotta, hogy olyan szegény ország, mint Magyarország, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy négy szénbizottságot tartson magának; azt mondta, hogy ez óriási megterhelésével jár a budgetnek, hogy mi ezt magunknak nem engedhetjük meg, és hivatkozott arra, hogy volt idő, amikor egyetlenegy tényező látta el mindazokat a teendőket, amiket most négy faktor lát el. Meg is nevezte azt az egy tényezőt, Vázsonyi Jenő személyében, aki valamikor az államvasutak elnöke és egyúttal szénkormánybiztos volt. Amit e tekintetben Sándor Pál képviselő ur mondott, az nem felel meg a valóságnak, mert a szénnek kötött gazdálkodására mi 1917 január havában tértünk át, az akkori kereskedelmügyi minister létesítette a szénbizottságot, mely a szénügyeket egészen annak az évnek végéig egyedül látta el, akkor nevezték Vázsonyi Jenőt a szénbizottság mellett szénkormánybiztosnak, és a szénbizottság is működött és Vázsonyi Jenő ur is működött, mint szénkormánybiztos. így tehát nem áll az, amit Sándor Pál képviselő ur mondott, hogy Vázsonyi Jenő egyedül látta el a teendőket, mert igenis ő volt az, aki amellé az egyedüli intézmény mellé magát kineveztette mint második intézményt és intézte a szénügyeket. (Egy hang a középen : A munkások pedig szénsegélyt kaptak, mert nem volt széni) De az sem felel meg a valóságnak, hogy e 54