Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

410 A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hő 23-án, hétfőn. forog fenn, amennyiben nem trafikról, hanem moziengedélyről volt szó abban a panaszos beadványban, az ügy tehát nem az én tárcám körét érinti. Sok szó hangzott el itt a kivitel és bevitel kérdéséről. Említést tettek szénről, szuperfoszfátról, zabról, babról. Én ezeknek az ügyeknek a panamarészével nem foglalkozom, mert hiszen ezekben nem vagyok szakértő. (Élénk derültség.) Ami azonban a dolgok érdemi részét illeti, el kell ismernem, hogy tényleg nagyon nehéz a mai kötött gazdasági rendszerben elintézendő ügyeket helyesen, jól és mindenkit kielégítő módon megoldani. Ezt a kötöttséget, ezeket a tilalmakat és korlátokat azonban bizonyos ideig átmenetileg még fenn kell tartanunk, mert nézetünk és meggyőződésünk szerint — és ezt a tapasztalat is igazolja — egyedül ezekkel volt biztcsitható az, hogy az ország belsejében magasabb vásárlóerőt tudtunk a koronának biztositani, mint amilyennel a korona a külföldön birt. (Igaz I Ugy van !) Szívesen konstatálom, hogy ez nem egészséges állapot. B. Szterényi József: Nagyon nem! Kállay Tibor pénzügyminister : ... s a normális viszonyok helyreállításáról csak akkor beszélhetünk, amikor a korona belföldi és külföldi vásárlóereje egymással újból megegyezik és csak akkor lehet szó valóban a korona stabilizásáról és fentartásáról annak az értéknek, amely a gazdasági élet természete szerint kialakul. (Helyeslés.) Azonban ez alatt az átmeneti idő alatt, amig a mi egész társadalmunk a változott viszonyokra berendezkedik, ilyen korlátozó intézkedéseket kellett tennünk. Ezeknek a korlátozó intézkedéseknek és az egész kötött közgazdaságnak jellege és természete az, hogy az ilyen intézkedéseket és rendszabályokat teljesen kielégitő és megnyugtató módon megoldani nem lehet. Könnyű tere van tehát a kritikának. Akkor, amikor ezek a korlátozó rendszabályok életbeléptek, amikor igen nagy volt a különbség a belföldön és a külföldön elérhető árak között, azok, akik kiviteli engedélyeket kaptak, óriási nyereségekre tettek szert, épen a jelzett árkülönbözetek folytán. Ekkor jött a kritika és azt mondta : helytelen és rossz az, hogy az állam nyerészkedni enged egyeseket és nem ez a szegény állam fölözi le a teljes jövedelmet saját maga számára. Ennélfogva tovább mentünk és azt mondtuk, hogy most már mi magunk fogjuk megkötni az üzleteket. Próbáltunk tehát ilyen állami export és egyéb vállalkozásokba belemenni. Azt koncedálom, hogy nem valami jól sikerültek. Ekkor ismét jött a kritika és azt mondta : az államnak nem szabad ilyesmit csinálni, mert nem értenek hozzá a közegei, nem arravalók, tessék ezt rábízni azokra, akik ahhoz igazán értenek. Erre próbáltuk megváltoztatni a módszerünket és azt mondtuk : mi magunk csináljuk az ügyleteket, mi mint állam akarjuk ezeknek a hasznát élvezni, azonban veszünk magunknak egy-két az üggyel foglalkozó és ahhoz értő szervet és azoknak közegeivel bonyolitjuk le provizió ellenében az üzleteket, amint az pl. a sertésvásárlások esetében terveztetett. Ekkor jött megint a kritika és azt mondta : monopóliumot osztogatunk és ez lehetetlen állapot. Nagy János (egri) : Mindenféleképen baj ! Kállay Tibor pénzügyminister: Engedelmet kérek, de itt igazán a molnárnak, a fiának és a szamárnak az esete jut az ember eszébe. Amint hangsúlyoztam, jól és teljesen megfelelően ezeket a kérdéseket megoldani nem lehet. A jó és megfelelő megoldás egyedül az, amikor egyáltalán megszűnik a kötött gazdálkodás és visszatérünk a szabadforgalom rendszerére. Addig azonban előfordulnak ilyen ügyek és azokkal foglalkoznunk kell, amit pedig én — tisztelettel bejelentem — a magam részéről igen nem szi vesén teszek. De ha már kell vele foglalkozni, akkor azt hiszem, legcélszerűbb, ha egy adott esetben, amelyet, azt hiszem, Somogyi t. képviselő ur emiitett fel itt ebben a teremben, nevezetesen a Szeszértékesitő gabonavásárlásának ügyében, a nagy nyilvánosság elé menekülök. Ebben az ügyben a helyzet, t. Nemzetgyűlés, a következőképen áll: Annak idején, amikor hivatali elődöm alatt nagyon szorult helyzetben volt az államkassza, amikor tehát pénzről kellett gondoskodnunk, de még nem volt meg a lehetősége annak. - hogy a bankóprést igénybevegyük, szükségessé vált, hogy eladjunk egy bizonyos mennyiséget a már beszerzett — de az állam pénzügyi helyzetéhez képest túlságosan gyors tempóban beszerzett — gabonából. 700 vagon gabonát adtunk el 15 koronás áron, ehhez járult 2 korona biztosítéki összeg és 3 korona kiviteli .illeték. Ez az ügylet abban az időben egyáltalán nem volt rossznak mondható. A Szesztermelés abban az időben jelentékeny vagyonnal rendelkezett, biztosítékot adott és megfizette azt az árat, amit abban az időben gabonáért fizettek, a kincstár pedig elérte azt, hogy 20 koronás bevételhez jutott, amiből teljesíteni tudta további fizetéseit, amelyek épen ilyen gabonavásárlási és egyéb ellátási akciónak költségei folytán állottak elő. A helyzet azonban később megváltozott. Egyrészt a gabona ára nagyon; emelkedett, másrészt pedig politikai események jöttek közbe, amelyek a Szeszértékesitőnek állítása, sőt igazolása szerint is, lehetetlenné tették számára azt, hogy megfeleljen a közélelmezési ügyeket intéző szerv által hozzá intézett annak a felhívásnak, hogy t. i. az adott 700 vagon gabona helyébe Bomániából szállítson be gabonát. A Szeszértékesitő azt mondja, hogy mivel a kincstárnak a szerződés szerint joga volt vagy román, vagy magyar gabonát kérni, vagy a vételtől egyáltalán elállni és mivel a kincstár az egyik vagylagos jogával, nevezetesen a román gabona behozatala iránti kívánalommal élt és ennek a kívánalomnak a teljesítése lehetetlenné vált, amennyiben Románia nem engedett be búzát : ennélfogva mentesült a maga részéről a kötelezettség alól. Erre a kérdésre ] nézve egyébként igen előkelő jogi szakértők véle-