Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295, ülése 1922, évi január hó 23-án, hétfőn. 411 menyét is kikérték és a vélemények tényleg hajlanak, hogy a dolog elintézése és a bíróság mi­kénti döntése legalább is vitás. A máák momentum, amely közbejött és figye­lembe veendő, az, hogy a Sseszértékesitő időközben igen nehéz anyagi helyzetbe jutott és pedig azért, mert bizonyos lisztszallitá sokra vállalkozott —tel­jesen függetlenül azt emiitettem állami üzlettől' — és ezeket a lisztszállitásokat nem bonyolíthatta le és a kötéseket nem effektuál hattá, mert egy kor­mányintézkedés, illetve rendelet ezt lehetetlenné tette, arra való tekintettel, hogy nem teljesítette előbbeni kötelezettségét a romániai búza szállí­tását illetőleg. Már most az a helyzet, hogy a kincstár, hogy a maga pozícióját biztosítsa és a szerződésnek, il­letve a tőzsdei szabályoknak eleget tegyen, meg­vásárolta azt a bizonyos — a Szesztermelési által szállítandó — gabonát a piacon, megvásárolta az akkori igen magas árakon. Körülbelül 28 korona körüli árról volt szó és így a Szesztermelési által eredetileg fizetett 15 koronás ár és e között oly spácium mutatkozik, ami végeredményben 88 mil­lió koronát tesz ki. A kincstárnak tehát erre a 88 millió koronára nézve követelése áll fenn a Szesz­termelésivel szemben. Itt tehát két körülmény veendő figyelembe, amint már előbb emiitettem. Egyrészt a jogi hely­zetnek vitássága, aminek tekintetében nekem ugyan az a véleményem, hogy a kincstár a maga teljes jogában van, másrészt az a másik körülmény, ami figyelmet érdemel a pénzügyminister szem­pontjából, az t. i., hogy a Szesztermelési ezt az egész összeget most már aligha tudná megfizetni. Ezért meggyőződésem szerint expedienst kellett találni, ami ebből az igen nehéz helyzetből kivezet, valami olyan megoldást, amely biztosítja, ameny­nyire az adott helyzetben lehetséges, a kincstár érdekét és egyben a közgazdaság érdekét is. Tehát a következő megállapodásra óhajtanék az érde­keltekkel lépni, amelyet, ha nem untatom a t. Há­zét, teljes szövegében felolvasok. (Halljuk I Hall­juk I) Azt hiszem, sokkal jobb és helyesebb, ha rögtön itt bejelentem ezt a dolgot, mint hogyha valamelyik újság tudja meg és azután az tálalja fel a közönségnek. (Helyeslés.) B. Szterényi József : E^ becsületes beszéd ! Kállay Tibor pénzügyminister: Tehát arról van szó, hogy (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A Mezőgazdasági Szesztermelési és Kereskedelmi Készvénytársaság elismeri azt, hogy a magyar ki­rályi kincstárt bizonyos kártérítési igények illetik meg és ezen kártérítési igények teljes és végleges kiegyenlítése fejében következő vagyonértékeket bocsátja a kincstár rendelkezésére : 1. Azt a 14 millió korona összeget, amelyet annak -idején letétbe helyezett el s amely azokból a bizonyos két koronákból alakult, amit emiitet­tem. Ezt az óvadékot a kincstár saját tulajdona gyanánt megtarthatja ; 2. jelen jegyzőkönyv keltétől számított 8 napon belül fizet 9,500.000 koronát ; 3. március 31-ikéig fizet 22 millió koronát ; 4, 560 vagon lisztájut köt le kézi zálogként a Hungáiia Bank Részvénytársaságnál. Ez-1. i. az a lisztmennyiség, aminek a leszállításai ól szó volt, ami külföldre már el van adva s aminek a sorsát ez alkalomból kifolyólag szintén rendezni kell ; a Mezőgazdasági hozzájárul ahhoz, hogy a Hungá­ria Bank Részvénytársaságnál kézizálegként le­kötött lisztáruk a nevezett bank által a m. Idr. kincstár javára adassanak el clyképen, hogy a magyar királyi kincstár megbizza a nevezett ban­kot arra, hogy a nevezett árut a külföldre kivigye, ott a már megkötött eladások alapján eladhassa, annak egyidejű meghatározásával, hegy az értéke­sítésből « befolyó összegből levonja elsősorban a saját követeléseit, másodszor az eladásból eredő költségeket. Ezzel szemben a kincstárnak biztosíttatik ez üzlet teljes haszna, amit a Hungária Bank 9.500.000 koronában garantál. Ez az 5. pont. 6. A Mezőgazdasági kötelezettséget vállal a kincstárral szemben aziránt, hogy legkésőbb 1922 június hó 30-ikáig egybehívandó rendkívüli köz­gyűlés utján a részvénytársaság felszámolását ki fogja mondani ; 7. Kötelezettséget vállal arra, hogy a felszá­molás eredményeképen mutatkozó esetleges ösz­szeg, amely az összes tehertételek levonása után fennmarad, a kincstárt fogja megilletni. Ez volna a megállapodás a Szesztermelésivel. Ehhez kapcsolódik azután a Hungária Bankkal létesítendő egy megállaptdás, mert hiszen a Hun­gária Banknak kell garanciát vállalni arra, hogy a szeszértékesitő a maga kötelezettségeit ' teljesít­hesse, mert a Szeszértékesitővel a jelen helyzetben egy ilyen garancia nélkül s egy bizonyos kézi zálog nélkül, amely épen abban az 560 vagon lisztáru­ban van, nehéz lenne részemről megegyezést léte­síteni. Ennélfogva egyidejűleg megegyezünk a Hungária Bankkal is abban, hogy ő ezt az 560 va­gon lisztárut, 'mint a kincstár által átvett és igy ldncstári tulajdonba jutó készletet — ennélfogva illetékmentesen — a külföldre kiviszi, hogy ott azokat a szerződéses kötelezettségeket, amelyek tényleg fennállanak s amelyeknek a mostani telje­sítéséről van szó, teljesíthesse és hogy az ebből az üzletből befolyó hasznot, amint az az előbb is rész­letezve volt, minimálisan 9,500.000 koronában a kincstár részére garantálja. Azonkívül vannak itt még bizonyos más moda­litások, amelyek már a t. Házat kevésbé érdeklik és én engedelmet kérek azért, hogy figyelmüket ezzel az üggyel ilyen hosszú ideig untattam. De azt hiszem, jobban teszem, ha ezzel a dologgal in­kább ide jövök a nemzetgyűlés elé. Ezt én még nem írtam alá, akkor fogom aláírni, ha innen ki­megyek, tehát, ha esetleg valakinek észrevétele van, méltóztassék hozzám bejönni, próbáljuk meg összeegyeztetni. (Helyeslés.) B. Szterényi József : Nagyon korrekt felfogás ! Kállay Tibor pénzügyminister: Most áttérek arra, hogy szóvá tétetett az indemnitási törvény-

Next

/
Thumbnails
Contents