Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

398 A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. — t. i. a m. kir. kormány kiküldetésében — végzett utamró] a kir. ügyészség '-lőtt tettem. Ezenkívül semmiféle más vallomást nem tettem, kivéve természetesen azt, amit erről az útról való hazaérkezésemkor, reggel, ha jól emlékszem* , 145 órakor a királyi palotában a kormányzó ur őf őméltóságának ; ettem meg Bethlen István minist erelnök ur és Ottrubay alezredes jelenlétében. Vallomásomnak erre vonatkozó része, hogy t. i. kijelent ettem-e én azt, hogy ők megakadályozták a kiiály elé való jutásomat vagy sem, igy hangzik (olvassa) : »Mindjárt a tárgyalás elején előterjesztettem, hogy én a kormány megbízásából, a király Őfelségével személyesen akarok beszélni. Erre Rakovszky kijelentette, hogy őfelsége alszik és nem lehet felkölteni. Én, hangoztatva az ügy fontosságát, erősebben léptem fel és kijelentettem, hogy őfelségével okvetlenül beszélni akarok. Erre kijelentette Rakovszky, hogy Őfelsége már tud kiküldetésünkről és ők vannak megbízva, hogy velünk tárgyaljanak. E nyilatkozat után kénytelen voltam letenni arról, hogy őfelségével személyesen beszéljek.« Tisztelettel vagyok bátor feltenni a kérdést, — erről a momentumról sehol máshol nem nyilatkoztam, csak ebben az írásban — méltóztassanak felelni nekem igennel vagy nemmel arra, kiolvasható-e ebből az, hogy én azt állítottam, hogy Rakovszky megakadályozott engem a király elé való jutásban ? Azt hiszem, egészen világos, hogy ez ebből nem olvasható ki. A másik állítása Rakovszky képviselő árnak, amire reflektálni kívánok, a következő (olvassa) : »Erre megki'rdezte Vass József, hogy vannak-e nekünk biztosítékaink aziránt, hogy Őfelsége személye miatt nem iesznek-e nehézségek a külföldi hatalmaknál. Erre én nem azt feleltem, amit Vass József mondott, hanem egyszerűen utaltam aira, hogy, amikor őfelségének tavaszi megjelenésekor Őfelségéhez ilyenforma kérdést intéztek, ő egy hozzá juttatott bizalmas információt közölt és ezzel indiszkiéciót követtek el és emiatt nem adott erre felvilágosítás';. Ami azt illeti, hogy voltak-e nekünk információink a szomszédok fegyveres beavatkozásairól és a fegyverbe hívott hadseregről, erre a kéidésre nem emlékszem. De ha ez a kérdés intéztetett volna is hozzám, ugyanebből az okból nem feleltem volna rá.« Azt mondja tehát Rakovszky igen t. képviselőtársam, hogy arra vonatkozóan, amit ő itt elmondott, én nem ezt vallottam. Méltóztassanak meghallgatni mit vallottam én a hivatalos Írásban (olvassa) : »A tárgyalások folyamán — szószeiint olvasom — felmutattam a nagykövetek demarche-át és igyekeztem Rakovszkyt és Andrássyt arra rávenni, hogy álljanak el attól a céljuktól, hogy a királyt fegyveres erővel hozzák Budapestre. Rámutattam a veszélyes külpolitikai helyzetre és arra, hogy a feltétlenül bekövetkező fegyveres beavatkozást nem tudjuk elkerülni és az országot a megszállás veszélyének tesszük ki. A demarche-ra vonatkozólag ugy Rakovszky, mint Andrássy kiCiinylően nyilatkoztak, ugy hogy az volt a benyomásom, hegy a demarche komolyságában nem hisznek. Edenkezően, ők akartak minket, t.'i. engem és (Ktrubay alezredest arra rábírni, hogy a fegyveres ellenállástól tekintsünk el és a kormányzó ur a hatalmat önként adja át a királynak. A helyzetnek ilyen szubjektív elbírálása helyett arra iparkodtam őket, Rakovszkyt és Andrássyt rászorítani, hogy nyilatkozzanak, hogy van-e a kezükben valami külpolitikai garancia arra nézve, hogy a de mar che-okban beígért országos veszedelem nem fog bekövetkezni. Erre vonatkozólag Rakovszky kijelentette, hogy a politikai életben olyan indiszkréciók történtek, hogy ő erről a kérdésről nem hajlandó nyilatkozni.« (Derültség jobbfelől) Tisztelettel kérdezem : bent van-e az én vallomásomban az, amit Rakovszky István t. képviselőtársam mint olyat kifogásol, hogy én azt elhallgattam? Ő itt azt mondta, hogy azt felelte nekem, hogy voltak a kezükben bizonyos garanciák, ellenben indiszkréciótól féltek és azért nem voltak hajlandók ezeket nekem megmutatni, és én a vallomásomból ezt kihagytam. Tisztelettel kérdem : vallottam-e én ezt, igen vagy nem? (Felkiáltások jobbfelöl : Természetesen !) A harmadik dolog arra vonatkozik, hogy a tanácskozás ezzel befejeztetett — s itt igy folytatta Rakovszky t. képviselőtársam — a gyorsírói jegyzeteket olvasom (olvassa) : »Nem igaz, ez nem igy történt. Ugy történt, hogy én gróf Andrássy Gyula jelenlétében, aki szintén csatlakozott ehhez, kértem Vass Józsefet, engedje meg, hogy vérontás nélkül bevonulhassunk Budapestre, megbeszélhessük a dolgot, és ha a király Őfelsége látja, hogy az ő megjelenéséből az országra legkisebb veszedelem is hárulhatna, kötelességének tartja, épugy mint húsvétkor, kivonulni. És ha, ami ki van zárva nézetünk szerint, ezt nem tenné meg, akkor van nekünk elég befolyásunk, hogy őfelségét erre rábírjuk.« Kifogásolja tehát, hogy ez megint nincs benn az én vallomásomban. Méltóztassanak vallomásomnak idevonatkozó > részét meghallgatri (olvassa) : »Ekkor már beláttam, hogy Rakovszkyt nem lehet attól a szándéktól eltéríteni, hogy Budapestre fegyveresen bevonuljanak és átadtam a kormányzó urnák Őfelségéhez irt levelét s közöltem, hogy ebben a kormányzó ur arra kéri őfelségét, hogy személyesen, szűk kísérettel jöjjön Budapestre és győződjék meg az entente de marsának komolyságáról és a súlyos külpolitikai helyzetről, kilátásba helyeztem azt is, hogy az entente képviselőit összehívjuk, valamint a kis-entente képviselőit, s igy teljes tájékozódást nyerhet arról, hogy vállalkozása, ezidőszerint teljesen kilátástalan, az országot végpusztulásba döntené és saját személyére nézve is súlyos következményekkel járhatna az ügy ily módon való elintézése. Rakovszky a levelet tőlem elfogadta továbbítás végett, de kereken visszautasította az oly módon