Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés, 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. 397 vesékkel szemben, melyek a magyar egyház ezeréves szerkezetét megbontani törekedtek. A felvidéken, Erdélyben és a délvidéken elnyomott katholikus magyarok, tótok, rutének, románok iskoláinak, egyházainak, iskolai szabadságának és egyházi életének, nemzeti életének érdekében kimonhatatlan szolgálatokat tett a szentatya. Nekünk nem szabad erről megfeledkeznünk. Aki a külföldön valaha jót tett ennek a magyar nemzetnek, aki egy jó szót emelt védelmünkre, aki alamizsnát nyújtott a nyomorgóknak, aki valaha barátságot mutatott ez iránt a magyar nemzet iránt, annak éreznie kell, még a túlvilágon is, hogy ez a nemzet hálás mindenkivel szemben, aki hozzá igazságos és szerető szivü tud lenni. De szükséges, hogy népünk maga is érezze azt, amit egy nagy német katholikus vezérember sírján mondott egy kardinális, hogy : »Vergiss, mein Volk, deine treuen Toten nicht !«, hogy nem szabad elfelejtenünk azokat, akik igazán világitó oszlopai és tündöklő vezércsillagai az emberiségnek. És én, aki az egyháznak legalázatosabb, legszerényebb, leghivőbb fia igyekeztem lenni egész életemen át, könnyes szemmel mondom, hogy ha volt valaha ember, ha volt valaha pap, ha volt valaha egyházfejedelem, akiben teljesen kikristályosodva és kivirágozva élt mindaz, amit mi ájtatos óráinkban mint a hit virágát és szépségét keresünk, az XV. Benedek pápában mind megvolt. Es most, amikor búcsúzunk tőle, a keresztény léleknek élő hitével búcsúzunk tőle, azzal, hogy nem vesztettük el őt, mert csak az múlik el, ami földi, ami azonban benne isteni volt, ami benne az Istentől való volt, az örökké fog élni és mindenkor tündöklő példája és vezércsillaga lesz az emberiségnek a jövőben is. Azt kivánnám, hogy az egész világon minden nemzetben a nemzetközi vonatkozásokban is az ő szelleme legyen úrrá, mert addig békesség, nyugalom és boldogság a világ népei és kormányai között nem lehet, mig az ő emberséges elvei diadalra nem jutnak. Azt kívánom ennek a szegény magyar hazának is, hogy a szentatyának azon tanításai, melyeket keresztény lélekkel hirdetett a belső és külső békesség megteremtése érdekében, ebben a hazában is minden szívben termékeny talajra találjanak. Azt hiszem, hogy a nemzetgyűlésnek minden egyes tagja csatlakozhatik ilyen értelemben részvétnyilatkozatunkhoz. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? . Herrmann Miksa : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a Háznak ezen oldaláról is hozzájáruljak néhány szóval azokhoz, amiket az imént hallottunk. En más hitű vagyok, de érzem annak az erkölcsi erőnek teljes hatalmát, mely a pápa személyében összpontosul és egész nagyságában értékelni tudom azokat a szolgálatokat, melyeket ő az emberszeretet nevében az emberiségnek tett. Csodálatos egy ágens a szeretet. Látszólag ellenkezik a fizikai törvényekkel, mert ha a fizika világában egy erőhatás kiindul, lassanlassan eltompul annak működése. Ezzel szemben a szeretet, ha mégoly gyenge erővel indul is meg, mindig erősebb és erősebb hullámokat vet. Ezért reménykedjibik abban, hogy amikor a pápa Őszentsége, aki az emberszeretet megtestesítője volt, örök pihenőre cért, erről a helyről ki fognak indulni azok a hnllámgyürük, melyek megerősítik a szeretetet, a békességet, amik kell hogy ezt a nemzetet áthassák. Teljes szívvel hozzájárulok azokhoz az előterjesztésekhez, amiket az imént hallottunk. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak az elnöki előterjesztéshez, továbbá a minister ur indítványához hozzájárulni ? (Igen!) Ezt határozatképen kimondom. Szilágyi képviselő ur kíván szólni. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés 1922 január 21-én hozott határozatának megfelelően és a házszabályok 258. §-a alapján a nemzetgyűlést ezennel megkövetem. (Helyeslés.) Elnök ; A vallás- é^ közoktatásügyi minister ur kíván szólni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Azok a hangok, amelyek most itt elhangoztak, a halálharang kongásának komolyságában hangzottak el és így maguk ezek a hangok teszik nekem egy kissé nehézzé, hogy felszólaljak egy olyan kérdésben, amely meglehetősen messzire esik attól az ünnepélyes hangulattól, amelyet a pápa öszentségének elhunyta felett érzett részvét rezgetett itt meg ennek a teremnek levegőjében. Röviden és nagyon objektive akarok végezni az egész kérdéssel. Rakovszky István igen t. képviselőtársam gondolom tegnapelőtt elmondott beszédében a Fehérkönyvvel kapcsolatban kritika tárgyává tette a bíróság előtt tett vallomásomat és ebből némi olyan megállapításokat látott jónak levonni, amelyek meglehetősen súlyosan érintenek engem. Tisztelettel engedelmet kérek rogy szinte a legteljesebb személytelenséggel reflektálhassak ezekre a kérdésekre és egyben a legteljesebb objektivitással is. Az igen t. ellenzéki oldalt arra kérem, méltóztassék honorálni ezt a törekvésemet, amelyet a legteljesebb mértékben betartani szeretnék, hogy szinte »unpersönlich« személytelenül szeretném ezt a kérdést megtárgyalni. Az első tény, amelyet Rakovszky igen t. képviselőtársam jónak látott megállapítari, az volt, amikor ezeket mondta (olvassa) : »É.thető, hogy ilyen zaj támadt a t. képviselőtársam kijelentése miatt, hogy miért nem akarta fogsdii a király a kormányt. De nem az a vitás kérdés Einst képviselőtársam között és köröttem, hegy vclt-e joga a királynak vagy nem volt joga, volt-e kedve vagy nem volt kedve Vass ministert fog&dii, hanem az a vitás kérdés, hogy gióf Andrássy Gyula és én megakadályoztuk-e azt.« Ö megállapítja, hegy én azt állítottam, hogy tényleg megakadályozták az én fogadtatásomat a királynál. Igen t. Nemzetg3^ülés ! Itt van a kezemben a szószerint való és hitelesített másolata annak az egyetlen vallomásnak amelyet én ebben az ügyben