Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
A nemzet g y iílés 294. ülése 1922. minthogy a belső nemzeti erők nem voltak elégségesek annak a harcnak céljaira, amelyet Rákóczi Ferenc inditott, kénytelenek voltunk idegen segítség után nézni, és ennek az idegen segítségnek fejében, ennek az idegen segítségnek ellenértékéül idegen követelésre kellett meghozni azt a bizonyos ónodi határozatot. Szádeczky-Kardoss Lajos: Ott is a francia volt a bujtogató! (Zaj.) Milotay István : Idegen segítség reményében hoztuk meg annak idején a hires debreceni határozatot is. Akkor Kossuth Lajos és hivei annak a bizonyos veronai kongresszusnak állásfoglalásában bizakodva, abban bizakodva, hogy ez a nemzetközi kongresszus fog az osztrák törekvésekkel szemben a magyar független államiság érdekében dönteni, ennek reményében mondták ki a dinasztiától való elszakadást. A túlsó oldalon Kossuth Lajosra szoktak hivatkozni, mint egyik ideáljára, egyik hősére ezeknek a függetlenségi harcoknak. Teljes joggal. De akkor, amikor a túlsó oldalon Kossuth Lajost ugy akarják beállítani, mint aki kijátszható a legitimista gondolattal szemben, .... Somogyi István : Legalább olvasnák el az iratait ! Milotay István : . . . akkor megint csak abba a hibába esnek, amelybe esni szoktak azok, akik a történelem tanításait nem ismerik. Hogy Kossuth Lajosnak a legitimizmus kérdésében mi volt az álláspontja, legyen szabad erre vonatkozólag felolvasnom azt a beszédét, amelyet ő 1877-ben Torinóban az előtt a bizonyos ceglédi küldöttség előtt mondott el, amely kiment hozzá azért, hogy felkérje őt, hogy térjen vissza Magyarországra és vegyen megint részt a magyar politikai életben. Kossuth Lajos akkor ennek a küldöttségnek egyebek közt a következőket felelte (olvassa) : »Magyarország állami s alkotmányos életével nem fér össze oly fejedelmek uralkodása, akik egyszersmind osztrák császárok is. Az inkompatibilitás ebben van s nem abban, hogy a fejedelem az osztrák ház ivadéka. Mert ha ez egyszersmind osztrák császár is nem volna, neki magyar királyi minőségének keretén kívül nem volnának érdekei. A magyar király, ha csak magyar király, nem űzhetne mást, mint magyar politikát ; nem lenne azon helyzetben, hogy Magyarország érdekeit osztrák érdekek miatt háttérbe szorítani, vagy politikájában speciális osztrák érdekektől is tanácsot kérni kénytelen legyen. A magyar állam kormányoztathatnék jól, kormányoztathatnék rosszul, de mindenesetre mint öncél foglalna helyet a történelemben s nem mint oly tekintetek érvényesítésének faktora, amelyek érdekei körén kivül állanak, vagy azokkal épen ellenkeznek is. Szóval nem a személyben, nem a családban van az inkompatibilitás, hanem az osztrák császári minőségben. E tekintetek által vezéreltetve tettem én már egyszer azon nyilatévi január hű 21-én, szombaton. 379 kozatot, hogy ha még az én életemben akként alakulnának a viszonyok, •— amint egykor valószínűleg alakulni fognak — t. i. hogy Ferenc József császár és király fején nem lenne többé az osztrák császári korona, hanem csak Szent István koronája, engem a kormányformák iránti igen határozott nézeteim nem akadályoznának abban, hogy hazamenjek, habozás nélkül megtenném és minden tartalékgondolat nélkül letenném kezébe a hűség esküjét és meg is tartanám becsületes lojalitással mindhalálomig Nagy szó ez éntőlem, uraim, éntőlem, aki indítványozója valék annak, hogy a nemzet a trónvesztést elhatározza, éntőlem, aki közt és azon kéz között, melybe a hűség esküjét leteendő volnék, egy iszonyatos vértenger áll, melynek képét az én szemeim elől az idők folyásának semmi fátyola sem képes elfedni, mert az emberi lélek szerencsétlenségeihez tartozik, hogy mig azt, amire emlékezni szeretne, igen könnyen feledi, az nincs tehetségében, hogy magának feledést parancsolhasson ott, ahol a megemlékezés egy örökös lelki kin. Es én mégis szavamnak állanék és hazamennék és hűséget esküdnék nemzetem királyának.« Somogyi István : Ezt nem szokták idézni soha! Hornyánszky Zoltán: Miért nem idézik? Somogyi István : Mert nem tudják ! (Mozgás jobbfelől) Csontos Imre : Már az elemi iskolában megtanulja mindenki ! (Zaj. Elnök csenget.) Milotay István: T. Nemzetgyűlés! Csak pár igen rövid reflexiót szeretnék még tenni arra a beállításra, amit gondolom Méhely Kálmán t. képviselőtársunk fejtett itt ki, és amelyikben bizonyos ellentétet akart konstruálni a legitimizmus és a demokrácia között oly értelemben, hogy szerinte a modern kornak, a haladottabb időnek szellemével nem egyeztethető többé össze a királyság restaurációja, hanem a modern időnek, modern igényeknek, a modern kor szellemének sokkal inkább megfelel a köztársasági államforma. Ez a beállítás tehát azt akarja bebizonyítani, hogy a legitimizmus és a demokrata gondolkozás, a demokrácia között áthidalhatatlan ellentétek vannak. Ez a beállítás épolyan helytelen, mint az, amely ellentétet akar konstruálni a legitimizmusnak és az állami, a nemzeti függetlenségnek gondolata között. Mert ahogy az egyik a másikkal összeférhet — sőt alkalmam lesz rövid vonásokban jelezni azt, hogy nélkülözhetetlenül kiegészíti egymást a legitimizmus és a nemzeti függetlenség — ugyanúgy nincs semmiféle ellenmondás a legitimizmus és a demokrácia gondolata között. Méhely t. képviselőtársam a köztársasági államformát jelölte meg a monarchikus államformával szemben, mint amely haladottabb államforma és a demokratikus igényeknek jobban megfelel. Ennek a kérdésnek óriási irodalma van, óriási irodalom, nagy publicisztikai és tudomá48*
