Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
378 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. Milotay István : Hol vannak azok a pártok, amelyek vissza akarnák hozni ezeket az erőket, amelyek megint életre akarnák kelteni ezeket az ellenségeket? Yan olyan magyar ember, van olyan magyar politikus, van olyan magyar politikai párt, amely azon fáradna, hogy ezeket az ellenséges erőket a sirjukból megint feltámassza és az ország nyakára hozza? Nyéki József: Ott vannak a szomszédban! (Nagy zaj bal felöl.) Szmrecsányi György : Mit szól közbe megint ? Dinich Vidor : Azt mondja, hogy mi vagyunk azok ! Friedrich I stván : Mit akarunk mi ? Szmrecsányi György : Rendre ! Tessék rendreutasítani ! Szemtelenség ilyeneket mondani ! Dinich Vidor: Két ff ipsilonos hazafi! Friedrich István: Kikérjük magunknak, ne provokáljon bennünket! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, sziveskedjenek csendben maradni, különben nem tudom a rendet fentartani. Szmrecsányi György : Szemtelenség ! Elnök : Kérdem Nyéki képviselő urat, mit mondott ? Dinich Vidor : Azt sem tudja, mit mondott ! Szmrecsányi György : Hogy mi akarjuk feltámasztani az ellenséges erőket az ország ellen ! Nyéki József : Arra hivatkoztam, hogy, igenis, a Habsburgokat ott akarják visszahozni. (Zaj balfelöl.) Elnök : Nyéki képviselő urat és Szmrecsányi képviselő urat rendreutasítom ; Szmrecsányi képviselő urat imparlamentáris kifejezése miatt. (Zaj.) Csendet kérek. Milotay István : Az a hangulatesinálás, amely a másik oldalról a legitimizmus ellen folyik, legerősebb argumentumait épen abban keresi, hogy ezt a naivságot, ezt a képtelenséget, ezt az abszurditást akarja elhitetni a maga közvéleményével, hogy itt igenis, vannak pártok és vannak politikai tényezők, amelyek ezt a letűnt, velünk szemben ellenséges világot akarják újból feltámasztani. Ilyen legitimizmus Magyarországon az én tudomásom szerint nincs, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) legalább azoktól, akiket én legitimistáknak ismerek, minden ilyen törekvés és minden ilyen gondolat teljesen távol áll. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Kutkafalvy Miklós: Senki dualizmust nem akar! Milotay István : Itt senki, aki magát legitimistának nevezi, nem akar nemcsak összmonarchiát, hanem nem akarja még annnak a viszonynak felújítását sem, amelyet annak idején a történelem a dualizmus nevén illetett. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Rupert Rezső: Mindenesetre jobb lenne, mint a mai helyzet. Csak még egyszer lenne, ami volt! Az a hiba, hogy nem tudjátok megévi január hó 21-én, szombaton. csinálni. Abba beleegyeznénk mi szabadkirályválasztók is. (Zaj.) Milotay István: Azok tehát, akik a legitimizmus alapján állanak, ezt ugyanúgy nem akarják. Ellenkezőleg, ugyanúgy a teljes magyar állami függetlenség alapján állanak, mint a másik oldal, ugyanúgy ragaszkodnak ennek az állami függetlenségnek minden attribútumához akár katonai, akár politikai téren, mint a másik oldal, és készek ezeket a célokat mindenféle ellenséges törekvéssel szemben legalább is ugyanúgy megvédeni, mint amennyire kész erre a túlsó oldal. De a történelemnek, annak a küzdelemnek tanulságai, amelyet mi először a német birodalmi gondolat, azután az osztrák birodalmi gondolat ellen folytattunk, egy másik igazságra is figyelmeztetnek bennünket. Ez az igazság miben fejezhető ki? Abban, hogy ezek a függetlenségi harcok, amelyek itt évszázadokon keresztül folytak, voltaképen sohasem irányultak az uralkodó háztól való elszakadásra. Nem, t. Nemzetgyűlés, a Bocskayaknak, Bethleneknek, Rákócziaknak, de merem mondani Kossuth Lajosnak is, a 48-as függetlenségi harcoknak is kiindulópontja és alaptörekvése nem az volt, hogy az uralkodóháztól elszakadjon, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) hanem sokkal többre törtek, ezek a harcok sokkai nagyobb célt tűztek maguk elé, azt a célt ... (Zaj jobbfelöl. Hornyánszky Zoltán és Friedrich István közbeszólnak.) Elnök : Hornyánszky és Friedrich képviselő urakat rendreutasítom. Tűrhetetlen magaviselet az, amelyet a képviselő urak tanúsítanak képviselőtársaikkal szemben. Friedrich István: És viszont! Milotay István : Ezeknek a függetlenségi harcoknak az volt a céljuk, hogy magunkhoz közelebb vonjuk, hogy a nemzeti függetlenség alapján a független Magyarország érdekében véglegesen magunkhoz kapcsoljuk ezt a dinasztiát, (Ugy van! balfelöl) mert ezeknek a függetlenségi harcoknak vezetői tisztában voltak annak az erőnek óriási jelentőségével, amelyet a dinasztia a magyar államiság, a magyar állami függetlenség szempontjából ránk nézve jelenthetett, ha sikerül a dinasztiát ezeknek a törekvéseknek megnyerni. Tisztában voltak azokkal az erőkkel, amelyek a dinasztia és a dinasztikus gondolatok mögött állhatnak, ha a dinasztiát magunkhoz tudjuk kapcsolni ennek a törekvésnek szolgálatában. Két alkalommal . . . (Csontos Imre közbeszól. Zaj balfelöl.) Elnök: Csontos képviselő urat szintén kérem, szíveskedjék tartózkodni a közbeszólástól. Somogyi István : Már azt hittük, hogy a papa kedvence! (Derültség.) Milotay István: Két alkalommal történt, hogy ez a függetlenségi gondolat túlment ezen a célon és az országnak a dianasztiától való elszakitásában csúcsosodott ki. Az első volt a II, Rákóczi Ferencféle szabadságharc, amikor 3
