Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

 nemzetgyűlés 294. ülése 1922. MilOtay István : Ennek a beállításnak, ennek a látszatnak — hogy ugy fejezzem ki magamat — van bizonyos megokoltsága. E beállibás mögött és e látszat mögött mély és nagy történelmi múlt áll ; emögöfct ott állanak egy 400 esztendős múlt­nak küzdelmei, azok a szabadságharcok, amelyeket a magyar nemzet ennek a függetlenségi gondolat­nak, a független államiságnak, a maga nemzeti individualitásának érdekében 400 éven át ellen­séges tényezőkkel szemben "folytatott. Ez a függetlenségi harc, a magyar nem­zetnek ez a 400 éves küzdelme mi ellen irá­nyult, honnan indult ki és milyen érdekek ellen folyt? Emlékezzünk csak vissza. Aki a törté­nelmet tanulta, tudja, hogy annak idején, ami­kor az első Habsburg-uralkodó Magyarország trónjára került, a Habsburg-ház mögött ott állott az egész német birodalmi gondolat . . . Somogyi István : V. Károly császárral az élén! Milotay István : ... ott állott a nagy német törekvés, a nagy német eszme a maga állami formájában és attól kezdve, amint az első Habsburg-házbeli uralkodó a magyar trónra ült, felvetődött a kérdés, hogy ez az uralkodó hol keresse a maga uralmának súlypontját, Magyarországban-e, az akkor széttagolt, három részre szaggatott csonka Magyarországban és a török harcokban elgyengült magyar nemzetben keresse-e, vagy pedig keresse a német biroda­lomban, amelynek trónját már évszázadokkal megelőzőleg örökölték és amelynek politikai és katonai ereje összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint a megcsonkított, feldarabolt Magyar­országé. Ettől az időponttól kezdve tehát megindult egy harc azzal a német birodalmi gondolattal szemben, amellyel szemben a letört és erejében megfogyatkozott magyarság a maga eszközeivel védelmezte a maga nemzeti individualitását, egyéniségét. Küzdött az ellen a beolvasztási kísérlet ellen, amely a német birodalmi gondo­latban, abban a hatalmas német erőben, amely­nek élén akkor a Habsburg uralkodóház állott, jelentkezett velünk szemben. Küzdött ez ellen a beolvasztási törekvés ellen, később pedig, amikor a Habsburgok csak osztrák császárokká lettek, küzdött az ellen a törekvés ellen, amely az úgynevezett összmonarchiának gondolatában jelentkezett, és amely megint csak céljául tűzte ki, hogy a magyar súlyponttal szemben más tényezőkben keresse a birodalmának súlypont­ját. Ebben a harcban a magyarság 400 eszten­dőn keresztül hallatlan erőfeszítéseket végzett. Ennek a harcnak emlékeihez kapcsolódnak a mi történelmünknek, a nemzeti történelemnek leg­sötétebb, de legragyogóbb lapjai is. Ennek a harcnak emlékei átmentek az irodalomba; az irodalom fénnyel övezte azokat a hősöket, politikusokat és hadvezéreket, akik ennek a harcnak és ezeknek a törekvéseknek szentelték az életüket, és ezek az emlékek ter­NEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. évi január hó 21-én, szombaton. 377 mészetesen belementek a magyarságnak köz­tudatába is és oly erősekké váltak ezek a múlt­ból táplálkozó emlékek és felfogások — hiszen 400 évnek tapasztalatai és emlékei fűződtek hozzájuk —, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha a nemzeti közvéleménynek egy része, különö­sen az, amely jelszavak után indul, (Ugy van! balfelöl.) de az is, amely túlzottan a múlt be­folyásai alatt tartja magát, a merőben megvál­tozott viszonyok között is azt hiszi, hogy ma is ugyanazok az erők fenyegetik a magyar nemzeti függetlenséget, ugyanazokkal az ellenségekkel állunk szemben, mint amelyekkel 400 éven át ezekben a függetlenségi harcokban szemben állottunk. (Igaz! Ugy van! half elől.) Somogyi István : Itt van a tévedés ! Szmrecsányi György: Megtévesztési tenden­cia ! (Zaj.) Milotay István: Mindjárt részletezni fogom, hogy miben jelentkezik ez a tévedés. Először azonban röviden rá kell mutatnom arra, hogy hol vannak azok az erők, azok az ellenséges tényezők, amelyeket mi az osztrák birodalmi ós osztrák császári gondolatnak jegye alatt meg­szoktuk, hogy velünk szemben álljanak. Hiszen a háború szerencsétlen befejezése és a forradalom ezeket az ellenséges tényezőket teljesen meg­eemmisitette. (Ugy van! half elöl.) Az egész monarchia, az az egész erődrendszer, és azok a törekvések, amelyekkel szemben a magyarság a maga függetlenségeért küzdött, elmerültek ennek az óriási kataklizmának hullámaiban. (Ugy van! balfelöl.) Ahogy szétbomlott a monar­chia, ugyanúgy szétbomlottak azuk az erők, amelyekkel szemben pl. az a bizonyos 48-as politika az elmúlt évszázad folyamán a magyar köztudatot olyan ellenséges érzületekkel itatta át. Ezek az erők elmerültek. Hol van ma az az u. n. közös hadsereg, amely a legnagyobb ellensége volt ezeknek a függetlenségi törekvé­seknek? Elveszett, szétbomlott visszahozhatat­lanul. Hol van az a császári hatalom, amellyel szemben mi ezért a függetlenségi gondolatért harcoltunk? Elveszett visszahozhatatlanul. És hol vannak azok a gazdasági erők, az a bizonyos közös vámterület, az a közös pénzügyi rendszer, amellyel szemben mi megint a magunk gazda­sági függetlenségeért küzdöttünk? Elvesztek, megsemmisültek. Mi egy merőben uj világgal állunk szemben, uj ellenségekkel állunk szemben és mégis harcolunk a régiekkel, amelyek sehol a világon nincsenek többé. Szmrecsányi György : Sokkal veszedelmesebb ellenségeink vannak ! Nyéki József: Amelyeket azonban szeretné­nek visszahozni! (Zaj balfelöl.) Dinich Vidor: Már megint vádaskodik! Friedrich István : Már megint Nyéki inzultál ! Somogyi István : Most jött be, nem is tudja miről van szó ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) 48

Next

/
Thumbnails
Contents