Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
376 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. tunk tőle, amelyeket a mai életviszonylatok között, a mai gazdasági élet óriási nehézségeivel és azokkal az akadályokkal szemben, melyek utunkba tornyosulnak, pusztán az állami erő, pláne ez a meggyengült állami erő egymagában nem produkálhat. De ezektől a szempontoktól eltekintve, a mi hibáink, azok a gyengeségek, botlások és kudarcok, amelyek a keresztény nemzeti irányzatot az elmúlt két esztendő alatt érték és amelyekre most ellenfeleink hivatkoznak és amelyekre hivatkozva azt mondják, hogy ez irányzat teljesen megbukott és csődöt mondott, épen abban találják magyarázatukat, hogy törekvéseink kezdettől fogva nagyobb súlyt helyeztek az állami beavatkozásra, az állami támogatásra, mint kellett volna. Mi úgyszólván minden reménységünket a múló és változó kormányokba helyeztük. így fejlődött a helyzet oda, hogy miután a köztudatban is a kormány lett hordozójává és megszemélyesítőjévé ennek az egész irányzatnak, hogy miután belement a köztudatba az, hogyha a kormány helytáll, vagy sikereket arat, akkor ez visszahat az egész irányzatra, ha viszont ballépéseket tesz, ha kudarcok érik, akkor ez megint visszahat az egész irányzatra : azt kell mondanom, az egész irányzat sorsa a kormányok sorsához kapcsolódott. Amikor megállapitom ezeket a hibákat, amikor konstatálni akarom azt, hogy a tanulóéveknek mindezek a fogyatkozásai és botlásai elsősorban ebből a nagy tévedésből származtak : le akarok vonni még egy következtetést. Ez vonatkozik a keresztény és nemzeti irányzatnak arra a tevékenységére, amely a gazdasági életet próbálja áthatni, azt igyekszik, mint kovász a maga erkölcsiségének, a maga érdekeinek arculatára átformálni. Meg akarom állapítani azfc az igazságot, hogy ezen a téren is azéit értek minket kudarcok, azért merültek fel olyan jelenségek, amelyek alkalmasak arra, hogy kompromittálják ezt az irányzatot, mert az egész gazdasági kiépitése ennek a keresztény és nemzeti irányzatnak megint csak olyan irányban történt, hogy szinte cisztán és kizárólag kormányzati erőktől tette magát függővé, ahelyett, hogy társadalmi erőkre, autonóm, független társadalmi erőkre támaszkodott volna. Azonban kormánytámogatásra, kormányzati erőkre támaszkodott és igy a maga sorsát, a maga szoliditását, a maga maradandóságát ezen tényezők sorsától tette függővé és egyúttal ezen tényezők hibáiért viselni kell az egész irányzatnak és rendszernek a felelősséget. Somogyi István : Hogy a Move minden fiókja megbukik l Milotay István : Mint mondtam, nem tartoztam azok közé, akik túlzott íeménységekkel néztek ennek az irányzatnak rohamos érvényesülése elé, nem tartoztam azok közé, mert hiszen engem nem ennek az irányzatnak kormányrajutása csatolt ehhez az irányzathoz és azokhoz az igazságokhoz, amelyeket ez az irány zászlajára tűzött, hanem hosszú évek munkája, elmélyedése és megfigyelései évi január hó 21-én, szombaton. tanítottak meg arra, hogy semmiféle ilyen mozgalomnak, semmiféle áramlatnak, semmiféle társadalmi, gazdasági, vagy politikai nagy átalakulásnak sikere nem lehet teljessé napok alatt és hogy az nem történhet meg oly gyorsasággal, mint általában a közvélemény hinni szereti. De amint nem tápláltam vérmes reményeket, ezek a kudarcok engem nem tesznek csüggedővé. Amint nem voltam vérmesen reménykedő annak idején, ugy most nem fogok kétségbe esni. Nem eshetem kétségbe, mert azok az igazságok, amelyeket a mi irányzatunk képvisel, olyan mélyen gyökereznek az egész magyar keresztény nemzeti közvéleményben, az egész nemzeti köztudatban egyrészt, másrészt pedig politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi megokolt sága olyan mélyen fekvő, hogy azok az erők, amelyek e törekvéseknek jogcímet adnak, nem eliminálhatók belátható időn belül és ezeknek az erőknek létét semmiféle kormányváltozás — történjék az bár ennek az irányzatnak rovására — meg nem semmisítheti és azoknak a törekvéseknek jogosságát, amelyet ezek az erők adnak meg ennek az irányzatnak, meg nem renditheti. Én tehát ezekkel a tanulságokkal és ezekkel a szerény megállapításokkal zárom le ennek a hétesztendős törvényhozási és kormányzati munkának kritikáját, amelyet változó kormányok vezetése alatt, változó pártviszonyok között két esztendőn át folytattunk. Most áttérek arra a másik kérdésre, amely ennek az egész vitának tulaj dónké peni magva és gyújtópontja volt, arra a kérdésre, amely itt, hol nyíltabb, hol leplezettebb formában, de kezdettől fogva végigkísérte az egész parlamenti csatát, mely hetek óta folyik az indemnitási javaslattal kapcsolatban : a szabad királyválasztás és a legitimizmus kérdésére. Arról az oldalról, ahol a legitimitással szemben a szabad királyválasztás gondolatát írták zászlójukra és tűzték ki mf guk elé megvalósítandó célnak, arról az oldalról kezdettől fogva agy állították be ezt a kérdést, mintha a független államiságnak, a nemzeti függetlenségnek kérdése, célja és érdekei elválaszthatatlanul összekapcsolódnának a szabad királyválasztásnak gondolatával. Somogyi István : Nagy tévedés ! Milotay István : Ugy állították be ezt a dolgot, mintha azok, akik a szabad királyválasztás álláspontját képviselik, egyedül és kizárólag képviselnék a nemzeti függetlenségnek gondolatát és érdekeit is, (Igaz ! Ügy van ! balfelől.) viszont a másik oldal, tehát azok, akik a legitimizmus álláspontján állanak ebben a vitában, egyrészt a reakciónak volnának hi vei közjogi és társadalmi értelemben is, (Ugy van ! balfelől.) másrészt pedig merőben szembehelyezkednének a függetlenségi gondolattal, a független magyar államiságnak céljaival és érdekeivel. Csontos Imre: Sokkal egészségesebb volna, ha a költségvetésről beszélne, nem erről. (Zaj és derüUség a haloldalon.)
