Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-287

A nemzetgyűlés 287. ülése 1922. ilyen nagy, sorsdöntő lépéshez feltétlenül szükséges ? A második kérdés, amely szintén hasonló döntő fontosságú, az, hogy megvolt-e az u. n. anyagi felkészültség. Ha ez az anyagi felkészültség megvan és megvan a lelki felkészültség, a lelki diszponáltság, akkor jól van, azt mondom, haladjunk ezen az utón, mert akkor elvégre ez a kérdés már nem Habsburg-kérdés, hanem a magyarság kérdése lett volna. Barla-SzabÓ József: Egy hétre való szénkészletünk nincs ! Sréter István : Miből áll ez az anyagi felkészültség ? Meg tudja-e valaki nekem azt mondani ma, hogy mi következett volna be ebben az esetben, hogy meddig tartott volna esetleg az a három fronton vivandó háború? Ki tudja ezt nekem megmondani ? A magyarságnak tehát még ebben az esetben is a legmesszebbmenő előkészületeket kellett volna megtennie. Hol van az emberanyagban való felkészültség ? Hol van ezen emberanyag lelki diszpozíciója egy széttagolt nemzetnél? (Ügy van! jobbfelöl.) Hol van az élelem, a pénz, a nyersanyag, a hadiipar stb. ? Ha éz a két előfeltétel megvan, akkor egészen világos minden okos és józanul gondolkodó katona előtt, hogy csak egy elhatározás lehet: megcselekedni. Akkor azután történjék a cseheknél, az oláhoknál és a rácoknál bármi, ebből az elhatározásból a magyarságot soha senki nem fogja kizökkenteni. Nagyon rossz hadvezetőség volna az, amely ugy gondolkoznék, mint ahogy 1859-ben gondolkoztak, amikor az t. vezérkar tiz esettel számolt és tiz esetben elképzelte magának, hogy mit fog most ez csinálni és mit az csinálni, és ha ezt csinálja, akkor én mit cselekszem. Az ilyen hadvezetés végeredménye rendszerint a bukás. A modern katona nem kérdezi azt, hogy mit akar ő, hanem hogy mit akarok én. Mert ez az akarat az egyetlen mód arra, hogy abba a rettenetes szürkeségbe, bizonytalanságba, amelyet a háború felidéz, belepillanthassak. Az ellenséges helyzet egyáltalában egy normálisan gondolkozó katonánál csak a tervezésnél jön számításba, de nem az elhatározás kialakulásánál. Számos példával tudom ezt bizonyítani. Méltóztassék elképzelni 1866-ot. Nem akarom dehonesztálni azt a nagyszerű hadsereget, amely felfogásom szerint Ausztriának legjobb hadserege volt, — olyat talán nem is fog soha és nem tudott soha produkálni — de azért mégis annak a hadseregnek a vezetősége nem volt más, mint az a bizonyos Watschenmann, akit ütöttek jobbról, ütöttek balról, mert nem volt meg a fővezérségnek az a markáns, határozott képessége, amely azután nem törődik azzal, hogy mit csinál az ellenség velem, hanem megy a maga nyílegyenes utján. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET, évi január hó 13-án, pénteken. S3 Vagy méltóztassanak visszagondolni az orosz-japán háborúra. Mit láttunk ott ? Láttunk egy tetterős, nagyszerű, öntudatos vezetést a japánoknál és láttunk egy Königgrätzhez hasonló vezetést az oroszoknál. Hogy ki győzött, az egészen világos. Számos ilyen példával lehetne ezt illusztrálni. Ezt csak azért hoztam fel, hogy beigazoljam, hogy annál a nagy elhatározásnál, amelyet a királylátogatás előidézett, épen fejeit. a szempontok voltak a legdöntőbbek és a legmérvadóbbak. De van még egy harmadik szempont is, amelyet minden katonának okvetlenül figyelembe kell vennie. Ez pedig az, hogy ha én azt a sikert el is értem, épen azért, mert megvolt a lelki és az anyagi felkészültségem és ebből kifolyólag a sziklaszilárd elhatározásom, vájjon azt a sikert, amelyet elértem, meg tudom-e tartani. Ez igen nagy dolog. Méltóztassék megengedni, hogy saját háborús tapasztalataimból egy kis példával szolgáljak. (Halljuk ! Halljtih !) Egy alkalommal a frontom előtt volt egy domb ; nyúlkált hozzája mindenki, mint a gyermek a karácsonyfán levő kis csillag felé, mert neki épen az tetszett. Nekem is azt mondták, hogy foglaljam el. A válaszom az volt, hogy nem teszem. Német parancsnokság alatt állottam, akikkel pedig, ugyebár, nem lehetett olyan nagyon könnyen kikezdeni. A német azt kérdezte tőlem, hogy miért nem teszem. Azért nem teszem, mert én el tudom foglalni, az egészen bizonyos, minthogy én nem ismerek semmiféle nehézséget ebben a kérdésben, — az anyagi és erkölcsi felkészültség mellett Budavárát 10 perc alatt el kell egy modern, józan katonának foglalnia, — az elhatározás és elfoglalás tehát kérdés tárgyát nem képezi ; de nagyon kérdéses, hogy meg tudom-e tartani. Miért ? — kérdezte az a német. Azt mondtam: Kérem, ha az ember egy sötét szobába bemegy és nem tartja maga elé a kezét, akkor beleüti az orrát a falba. Ez a domb pedig beugrik az orosz állásba. Garantálják-e nekem, hogy annyi csapatot kapok, hogy azt állandóan, heteken keresztül meg tudom tartani? Azt mondták, hogy ezt nem képesek megtenni. Erre azt kérdeztem tőlük: akkor uraim önök csak Flickschusterek? Bocsánatot kérek a jó magyar kifejezésért. Az a német egy kicsit megsértődött és elment a magasabb parancsnokságához és ott bepanaszolt. A végeredménye az volt, hogy az a józan német vezérkari tiszt igazat adott nekem, és a domb maradt elfoglalatlan. (Zaj a baloldalon.) így áll a helyzet. Ha nekem az a biztos tudomásom, ha az a meggyőződésem, hogy tényleg azt, amit elértem, meg tudom tartani, akkor egészen világos, hogy igenis bele kell harapni. De ha az első két feltétel megvan és a harmadik nincs meg, akkor nem fogok egy embert sem kockázhatni- En azt mondom mindig, én nem Ítélem el azt a makaó-játékost, aki pl 5