Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. hogy a megszállott területeken igen ügyes és tevékeny propaganda folyik, amelynek az a célja, hogy a tőlünk elszakitott más anyanyelvű állampolgárokat végleg magukhoz láncolják. (Ugy van ! Ugy van l) Oly kedvezményeket adnak, tisztára politikából, amelyek révén igen félő, hogy egy jelentékeny diszparitás fog előállani az ottlakó és itt lakó ugyanazon nyelvű polgárok között, amit természetesen a magyar állam ellen fognak felhasználni s oly agitációt fognak kifejteni, amely következményeiben reánk nézve abszolúte nem lehet közömbös. Én nagyon ajánlom, hogy a kormány mindazt, amit e tekintetben több izben igért s amire vállalkozott, haladéktalanul, egész energiával és minden utógondolat nélkül teljesítse, azért, meH okvetlenül kell, hogy mi itt a mi barátainknak túlfelől adjuk azt a lehetőséget, hogy bebizonyíthassák, hogy nálunk Magyarországon minden állampolgárnak van annyi joga, van annyi megbecsülése, mint odaát, nehogy e tekintetben olyan helyzetbe kerüljünk, amely az ország számára nem kívánatos. Ami azonban bizonyos nemzetiségi vonatkozások olyan beállítását illeti, mint azt Méhely Kálmán t. képviselőtársam tette velem szemben, mikor azt mondotta nekem, hogy bár én, illetve családom 1710 óta itt élünk Magyarországon, ez az idő nem volt elegendő ahhoz, hogy magyarrá alakuljak át — én azt hiszem, hogy ilyen beállításokat és megkülönböztetéseket tenni nagyon veszedelmes. (ügy van ! balfelől.) Én hamarább tudtam magyarul, mint más nyelven és amikor iskolába kerültem, dicsekvés nélkül mondhatom el, hogy a városi gyermekeknek engem, a német faluból származott gyermeket állítottak oda példaképül, hogy ugy kell magyarul beszélni és irni, mint ahogy én beszéltem és irtam. Ma is csak ezen a nyelven tudok beszélni és irni, s ezért azt hiszem, hogy nekem talán, de gondolom, hogy igen sok ezer és ezer más fajtából származott magyar embernek is teljesen sikerült az át hasonulás. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Én más kultúrát nem ismerek, mint a magyar kultúrát, én más érdeket nem ismerek, mint magyar érdeket, más hazát sohasem ismertem, mint a magyar hazát s nem is fogok ismerni sohasem. Azonban a kérdés ilyen beállítását nagyon veszedelmesnek tartom, mert ha végignézem a magyar irodalmat — akár szépirodalmat, akár a közgazdasági irodalmat, akár pénzügyünket vizsgálom, akár politikánkat, nagyon sok olyan embert találok, akikről ugyanazt lehet elmondani, amit rólam. Én voltaképen igen jó társaságban vagyok, bár azok közt utolsónak érzem magamat. Azt hiszem, hogy minden kis nemzetnek kell, hogy legfőbb törekvése oda irányuljon, hogy minél több idegen elemet tudjon magába beolvasztani. . (Helyeslés.) Ha van olyan elem, amely az asszimilálásra alkalmas, ha van olyan elem, amely tényleg felszívható, ha van olyan elem, amely fajánál, történelmi tradícióinál fogva nem bír évi január hő 21-én, szombaton. 373 akkora ellenálló képességgel, hogy beolvasztani sohasem lehetne : akkor minden kis nemzetnek eminens érdeke, hegy ez elemekkel ezt megcselekedj e és akikkel szemben ezt megcselekedte, azok közt különbséget tenni semmiféle formában ne próbáljon. (Élénk helyeslés.) Miután a nemzetgyűlés előtt még egynéhány tennivaló van, én a magam részéről, ellentétben másokkal, hajlandó vagyok a nemzetgyűlés időtartamának meghosszabbításába is belemenni, . . . Rassay Károly : Nem, nem ! Haller István : ... ha azért kell ezt megcsinálni, hogy legyen választójogi törvényünk, . . . Rassay Károly : Még akkor sem ! H

aller István : . . . hogy meglegyen az ipartörvény, meglegyen a főrendiházi törvény és a közigazgatási reform. (Zaj.) Hajlandó volnék még azokat a szociális javaslatokat is besorolni, amelyekben — azt hiszem •— annyira találkozik a mi közérzésünk, hogy igazán csak egészen rövid időt vennének igénybe. Ha erre a célra meg kell hoszszabbitani a nemzetgyűlés idejét valamivel, miután én a célt akarom mindenáron, vagyis akarom az uj választói törvényt, akarom azt a néhány törvényt, amelynek megalkotása, szerintem, még ennek a nemzetgyűlésnek volna kötelessége, miután én, mondom, ezt a célt tekintem : hajlandó vagyok belemenni abba, hogy a nemzetgyűlés tartama lényegtelen idővel, illetőleg annyival, amennyire okvetlenül szükség van, meghosszabbittassék. (Helyeslés balfelől.) Ezzel beszédem végére is jutottam, és végezetül csak ezt kívánom még megjegyezni : Hajlandó vagyok teljes erővel szolgálni minden olyan politikát, amely teremtem akar. (Élénk helyeslés.) Hajlandó vagyok minden kormányt támogatni, amely a nemzeti erők összefogására törekszik és amely a maga számára is kötelezőnek tartja, hogy lehetőleg békés atmoszférát teremtsen (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és éliminai minden olyan kérdést, amely lehetetlenné teszi a produktív munkát. Mint beszédem elején emiitettem, a ministerelnök urnák azt a kijelentését, hogy itt szükség van az erők összefogására, . . . Rassay Károly: Békét és nyugalmat! H

aller István : . . . szükség van, hogy gyűlölet és animozitás nélkül minden pártérdek fölé emelkedve, közösen dolgozzunk a nemzet javára, aláírom. De nyomatékosan kérem, hogy ezt önmagára nézve tartsa mindenki kötelezőnek és ezen kötelezettség alól legkevésbé &z vonhatja ki magát, akinek leginkább van módjában ebben a Házban olyan levegőt teremteni, hogy itt a nyugodt tana cskozás lehetséges legyen. Nemcsak a pártoknak, hanem a kormánynak is kötelessége (Helyeslés balfelől.) minden olyan anyagot kivonni a nemzetgyűlés életéből, amely itt állandó izgatottságnak és állandó elkeseredettségnek lehet a tárgya. Minden függő ügyet, amely szenvedélyeket kavar fel, igyekezzék a kormány is minél rövidebb idő alatt elintéztetni azért, hogy ezt a hátralévő kevés időt