Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

372 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. Tovább azt mondtam (olvassa) : »Meg vagyok arról győződve, bogy el fog jönni az az idő, amikor az általános választójog szószerinti értelmében meg lesz valósitva Magyarországon.« A záróbeszédemben pedig, ahol gróf Tisza Istvánnak egyes megállapitásaival polemizáltam, a következőket mondtam (olvassa) : »Gróf Tisza István tudhatná a legjobban saját tapasztalásai alapján, hogy a szűkkeblűség e tekintetben mennyire megbőszülj a magát. Ha ő 1913ban nem csinált volna egy harmincéves korhatárhoz kötött választói jogot, mely a választóknak több mint a felét kirekesztette továbbra is a választók sorából, akkor most nem kellene nekünk egy uj választói törvénnyel foglalkoznunk és nem kellene őneki lelkiismeretbeli furdalások és aggodalmak között továbbmenni. Meg vagyok róla győződve, hogy gróf Tisza István, aki igen rövid idő alatt megérte azt, hogy életének főműve, az ő választójogi törvénye nem felelt meg a viszonyoknak, részt fog vermi egy uj törvény tárgyalásában, amikor kénytelen lesz sokkal tovább menni, mint ameddig most akar elmenni. Kéri, hogy ha már elhatározta, hogy fájó sziwel bár, de feleúton közeledik a javaslathoz, vegyen erőt aggodalmain, jöjjön még közelebb a javaslathoz, mert ezzel esetleg el tudja érni, hogy nem lesz kénytelen rövid idő alatt sokkal tovább menni. Nem lehet messze az idő, midőn egy világháborúnak nagy tanulságait megért nemzet követelni fogja azok részére is a választójogot, akiket most szűkkeblűén kizárnak.« Az az indokolás, amelyet akkor használtam, szószerint áll ma is. (ügy van I bal felől.) Az élet annyira megnehezült e felett az ország felett, mindenkitől annyi áldozatot követeltünk a múltban, követelünk most és fogunk követelni a jövőben is, mert ne felejtsük el, hogy ránknézve a háború nincs befejezve, hogy bennünket minden pillanatban érhet az a kötelesség, amikor újra mindannyiunknak a haza szolgálatába kell államink s amikor újra nem válogathatunk, hogy lát tartunk alkalmasnak arra, hogy vérét ontsa ezért a földért vagy a többiért, amelyet meg akarunk szerezni. Ez az állapot ránknézve újra elkövétkezhetik, s én nagyon kérem a kormányt, hogy legyen arra előre gondja, hogy ne foglaljon el olyan álláspontot, mint a milyent annakidején Tisza István elfoglalt, akin a jövendölés teljesen beteljesedett, mert kénytelen volt az első választói törvény után rövid idő múlva egy másik törvény tárgyalásához leülni, kénytelen volt sokkal tovább menni, s ha megérte volna. — mint ahogy, mondottam — megláthatta volna, hogy igenis, egy sokkal messzebbmenő választójogot voltunk kénytelenek koncedálni, mint aminővel akkor megelégedett volna a nemzet, ha az szabadon, önként jó sziwel adatott volna és nem kellett volna kikényszeríteni. Én a magam felfogásait nem szoktam változtatni. Nem változtatom felfogásomat a választójog kérdésében sem, és előre bejelentem, hogy én ennek az állásfoglalásnak minden konzekvenciáját hajévi január hó 21-én, szomhaion. landó vagyok levonni. (Helyeslés és taps half elől és középen.) T. Nemzetgyűlés ! Azonban még van itt egy más közbeeső kérdés, az t. i., hogy mi fog történni akkor, ha a nemzetgyűlés nem tud uj választói törvényt alkotni. Én kénytelen vagyok a kormányhoz azt a kérdést intézni, legyen szives, adjon a nemzetgyűlésnek felvilágosítást, hogy minő választójog alapján fog választatni akkor, ha a Ház az uj választói törvényt bárminő okból megalkotni nem tudja 1 Egy országgyűlés, vagy nemzetgyűlés fog ezután összejönni, amelynek fundentumát a választójog képezi. Nekünk tudnunk kell azt, hogy vájjon az a demokratikus fejlődés, amelyet mi teremtettünk meg, tovább fog-e haladni a maga irányában, a maga utján, nem lesz-e az kizökkentve, nem következik-e be olyan választás, amely a mostani választójogtól, igen lényegesen különböző, egészen szűk keretek között fog lefolyni ? A magam részéről nem kivánok semmi kijelentést tenni a tekintetben, hogy én mit gondolok, hogy mit lehet vagy nem lehet csinálni az esetre, ha nem tud a nemzetgyűlés választói törvényt alkotni, de kérnem kell a kormányt, hogy e tekintetben ne hagyjon bennünket kétségben. Nekünk tudnunk kell, hogy mi történik akkor, ha a nemzetgyűlés uj választói törvényt alkotni nem tud. Még egy olyan kivánságom volna, amelyet igen szeretnék a t. kormány figyelmébe ajánlani s ez a közigazgatási reform azon részének megalkotása legalább, amely a vármegyei és községi képviselőtestületek, a megyebizottsági tagok választását szabályozza. (Helyeslés a baloldalon.) Azt senki nem vonhatja kétségbe, —egy ellenzéki szónok ezt meg is állapítja és e tekintetben én neki teljesen igazat adok —hogy a legtöbb törvényhatósági bizottság teljesen elszakadt már a néptől, (Ugy van ! balfelől.) Hiszen egy évtizedig nem szokott tartani a bizalom. Egy évtizeddel ezelőtt történt választást, amely oly választójog alapján ejtetett meg, hogy jóformán azok mind ki voltak zárva, akik ennek a mai rendszernek az alapját képezik, nem lehet olyannak tekinteni, mint amely nem szorul rá a legsürgősebb korrekturára. (Ugy van I balfelől.) A nemzetgyűlési, vagy országgyűlési választások előtt meg kellene még ejtődniök a községi és megyei választásoknak, (Helyeslés balfelől.) hogy egy egészen uj törvényhatóság vezesse a mai választásokat, jobban mondva, ne is vezesse, az lesz a legjobb, hogy semmiféle formában ne avatkozzék • bele, (Helyeslés a baloldalon.) mert épen azt akarjuk elérni, hogy semmi olyan tendencia ne érvényesülhessen, amely a mai demokratikus kialakulásnak ellenére van és azt lehetetlenné kivánja tenni. Még egy megjegyzést kivánok tenni Méhely Kálmán t. képviselőtársam múltkori fejtegetéseire, amennyiben azok bizonyos nemzetiségi kérdést is érintettek. Nekünk ma a legkényesebb problémánk a nemzetiségi kérdés. E tekintetben én nem kibánok programmot mondani, nem kivánok követelésekkel előállni, csak felhívom a kormány figyelmét arra,