Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

 nemzetgyűlés 294. ülése 1922. alapján áll, azért én a szociáldemokráciával, mint ilyennel nem békülhetek ki sohasem. Hogy mennyire indokolt ebben a tekintetben minden óvatosság, azt legjobban fogja bizonyítani egy idézet, amelyet én a szociáldemokrata-párt vezérorgánumából olvasok fel, abból az időből, amikor szabadon irt, annyira szabadon, hogy akkor igazán nem gyakorolt felette cenzúrát senki és semmi, mert akkora hatalom volt, hogy az akkori államhatalom, amely már teljesen elgyengült kezekben volt, abszolúte meg sem kísérelte, hogy valamiképen befolyásolja. 1918 december 13-án »Osztályharc« címen a következőket irta (olvassa) : »A magyarországi szociáldemokrata-párt soha semmiféle alkalmat és lehetőséget el nem mulasztott az osztályöntudat ébrentartására. Ebben a tekintetben nem csak az elméleti, hanem a gyakorlati tanítás terén is megtette kötelességét. Soha, a legsúlyossabb viszonyok között sem volt megelégedve a munkásság javára kiverekedett kisebb-nagyobb gazdasági és politikai sikerekkel.« Ezt azért ajánlom a nemzetgyűlés figyelmében mert azt hiszem, hogy ez a taktika állandó és ha mutathat vissza gazdasági és politikai sikerekre, ugyanúgy fogja ezeket kihasználni, mint ahogy a következő sorokban mondja (olvassa) : »Sohasem engedte azt a látszatot támadni, vagy azt a téves hitet meggyökerezni, hogy ezek a kisebb-nagyobb vívmányok a céljai a munkásmozgalomnak, ellenkezőleg mindig minden harc után, akár siker, akár kudarc volt a vége, éreztette és elismerte azt a meggyőződést, hogy nincs végleges béke a kapitalizmussal, és küzdelmünknek csak egy dolog vethet véget.- a szociális termelési rendszer megvalósulása.« Oláh Dániel: Ebből fakadt a jólét! Haller István (olvassa) : »És a munkásság mindig tudta, hogy a kitűzött célok, amelyekért a harc folyik, nem végső célok ; hogy a végső cél a kapitalista társadalmi rend megbuktatása, a kommunista termelési rend megteremtése.« (Felkiáltások jobb- és balfelöl: Látszik! Ezt ma is állják!) Hogy ez milyen komoly volt és hogy menynyire a marxista programm legvelejéből folyik, azt mutatta az a polémia, amelyet annak idején a szociáldemokrata-párt hivatalos orgánuma vívott Kun Béláékkal szemben, amikor azt mondta (olvassa) : »A mi pártunk nem alkalmazhatja a lekicsinylés és semmibevevés taktikáját az uj áramlattal szemben, amely pártunk keretein belül iparkodik tért hódítani. Ez az áramlat kommunistának nevezi magát. Jogosan teszi, ezt ha csak azt akarja jelezni, hogy a kommunizmus alapján áll, de jogtalanul teszi, ha azt akarja demonstrálni, hogy csak ő áll a kommunizmus alapján, a magyarországi szociáldemokrata-párt pedig nem. (Mozgás. Felkiáltások a középen: Tessék vélük kibékülni.) évi január hó 21-én, szombaton. 367 T. Nemzetgyűlés! Azért voltam ezt bátor felhozni, hogy engem senki félre ne értsen. En a szociáldemokráciával mint világszemlélettel, mint gazdasági rendszerrel, mint politikai törekvéssel soha nem fogok egyetérteni. A munkásság érdeke azonban tökéletesen elválasztható és elválasztandó ettől, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) A munkásságért mindent, a szociáldemokrata törekvések • ellen mindent. De én a mindent ugy értem, hop y egy becsületes harcban kell megküzdeni. Azért én szívesen látom, ha szociáldemokratapárti képviselő lesz itt, és én nem akarok választójogot ugy megalkotni és azért megalkotni, hogy kizárjak valakit azért például, mert a szociáldemokratapártot képviseli. (Helyeslés.) Nem. Én nagyon szívesen fogom látni, ha itt a nemzetgyűlésen vagy országgyűlésen — tehát a nagy nyilvánosság előtt — fogják tudni képviselni azt a szerintem téves álláspontot, amelyet itt talán fogunk tudni a kellő értékére leszállítani, de amelynek a leszállítása nem történhetik meg ott azok előtt, akiknek ahhoz megfelelő képzettségük és tanultságuk nincs meg. (Igaz! Ugaz van ! a középen.) Igenis, feltétlenül be kell ereszteni minden árnyalatot, minden meggyőződést ide ebbe a nemzetgyűlésbe vagy parlamentbe. Tessék azoknak, akiknek más meggyőződésük van, felvenni a komoly parlamenti harcot, mert az ilyen csatából csak az országnak lehet haszna, a nézeteknek ilyen összeegyeztetése sohasem lehet az igazság rovására. Én a munkáskérdés megoldását nem abban látom, hogy tárgyaljunk a szociáldemokratapárttal. A munkásság megnyugtatásának egészen máskép kell történnie. Szerintem nem azt kell próbálni, hogy az eredményt eltüntessük, hanem az okokat kell megszüntetni. Ok az elégületlenségre a szociális kérdéseknek rendezetlensége. Ok a munkanélküliség, ok a drágaság. Ok azoknak a kérdéseknek szabályozatlan volta, amelyek miatt bajba kerül és bajba vihető a munkásság. Szerintem tehát a munkássággal kibékülni, illetve nem kibékülni : a munkásságot beállítani a konszolidációba : ez kell hogy legyen a törekvése a kormánynak és a nemzetgyűlésnek, ennek a módja pedig az, hogy erős szociálpolitikát folytassunk. Az első ebben a tekintetben az, hogy a szociális biztosítás rendszere tovább építtessék ki. Ebben a tekintetben a jelenlegi kormány kétségkívül igen üdvös munkát végzett abban pl., hogy a betegsegélyezésbe és a balesetbiztosításba bevonta a háztartási alkalmazottakat és kiterjesztette a köztisztviselőkre is a betegsegélyezést. Ezzel kétségtelenül a szociális téren igen hatalmas lépést tett, amelyet én eddig nem •láttam kellőkép méltatva. Mert ezzel tulajdonkép az összes bérmunkások be lettek már vonva a biztosításba, és akik eddig csak a betegsegélyezési biztosításban voltak felvéve, azokra ki lett terjesztve a balesetbiztosítás is. Egyetlen nagy