Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

368 'A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. kategória, amely eddig kimaradt, az a mező­gazdasági munkásság, (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon. Felkiáltások : Be leéli okéi venni !) T. Nemzetgyűlés ! A mezőgazdasági munkás­ság csonka Magyarország keresőinek 16%-át je­lenti. Ez a 16% rendidvül nagy szám. Ha magát a keresők megoszlását tekintjük, pl. jelentéke­nyebben nagyobb, mint az ipari munkás keresők percentje. De ettől eltekintve, ez a mezőgazdasági munkásság a magyar elem, és ez a falusi elem a legtermékenyebb és a legszaporább elem. Ez az a rezervoár, amelyből a magyar népesedés a maga legnagyobb kvantumát meriti. Ezt az elemét nép­egészségileg védeni azzal, bogy a betegsegélye­zést rájuk is kiterjesztjük, azt hiszem, valóban nemzeti feladat. Azt gondolom, bogy a legsürgő­sebben kellene a biztositást kiegészíteni és tovább fejleszteni abban az irányban, hogy a mezőgazda­sági munkásság is élvezhesse a biztositásnak azokat az áldásait, amelyeket ma az ipari mun­kásság élvez. Mert ahogy ma a mezőgazdasági munkás, a gazdasági cseléd és a gépnél dolgozó munkás biztosítva van, és az, amit e címen a gazdasági munkáspénztáraktól mint alamizsna­szerű járulékot kap, az valóban nem el egér dő. Az egész rerdszert meg kell változtatni. Be kell vonni a mezőgazdasági munkást is ebbe a nép­egészségi és szociális védelembe, amelyet élvez ma a tisztviselő, a háztartási alkalmazott és élvez az egész ipari munkásság. (Helyeslés.) t Rá lehet nekünk mutatnunk arra is, hogy pl. az anya- és csecsemőbiztositás terén alapjában véve eléggé megelőztük az összes kultúra Ha m okát. Ebben a tekintetben kétségkívül előrehaladottabb fokban vagyunk, úgyannyira, hogy nyugodtan könyvelhetjük el ezt a magunk szociális töivény­hozása egyik igen értékes fejezetének. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés 1 Ezt a szociális biitodtást ki kell egészíteni az aggkori és rokkantsági biztosí­tással. Bizonyos azonban, hogy ezt a szeciális problémát most megoldani nem tudjuk. Ëpen azért nem is akarok ennél hosszabb ideig időzni. Rá kívánok mégis mutatni, hogy ha már a bizto­sítás terén üdvös lépéseket tettünk és üdvös kez­deményezést határoztunk el, akkor törekedjünk a betetőzés felé is ; a betetőzés pedig az, hogy az aggkor és a rokkantság esetére is meglegyen a biztosítás, (ügy van! ügy van!) Ez mind nem lesz elegendő ahhoz, hogy azt a szociális békét megteremtsük, amelyre az ország­nak szüksége van. Nagyon sajnálom, hogy külön­féle körülmények miatt ez a nemzetgyűlés nem tudott még több törvényt alkotni, mert alapjában véve sokat alkotott. Hisz 1920-ban, 10 hónap alatt, ez a nemzetgyűlés 40 törvényt, a következő esz­tendő szeptemberéig pedig 50 törvényt alkotott. Tehát óriási munkát végzett. De végezhetett volna még többet is és el is kellett volna végeznie, épen a munkásság és a konszolidáció érdekében, még egy­néhány olyan feladatot, amelynek rendezetlensége minduntalan jogosulatlan konfliktusokra ad al­kalmat munkás és munkaadó között, aminek csak évi január hó 21-én, szombaton. kárát látja munkás és munkaadó egyaránt, de kárát látja főkép maga az ország termelése. Ilyen például a sztrájkjog megteremtése, a szakszervezeti szabadság körülbástyázása, de egy­szersmind a szakszervezeti felelősség megállapítása. Ilyen a munka szabadságának biztosítása. Kell hogy a terror megszűnjön, amely, ugy látszik itt újra éled. Nagyon szeretném, ha a munkásságnak azok a rétegei, amelyek az utóbbi időben újra azt gon­dolják, hogy nekik bizonyos elvesztett poziciókat terrorral, munkakizárással, a kenyértől való meg­fosztással kell visszavivniok, megszívlelnék azt, hogy aki másnak jogát nem respektálja, annak nincs jogában a maga számára jogot és szabadsá­got kérni, (ügy van ! Taps a középen.) Azok, akik állandóan jogrendről beszélnek s jogrendnek hiá­nyát kifogásolják, ne adjanak a magaviseletükkel azok kezébe fegyvert, akiket ők támadni kivannak, ne adjanak alkalmat arra, hogy a panaszkodóknak azzal feleljenek vissza, hogy ime, a magad körében annyira nem respektálod a jogot, a szabadságot, a politikai véleményt, politikai felfogást, hogy képes vagy munkástársadat kenyerétől megfosz­tani, a munkából kiüldözni, tettleg inzultálni, csak azért, mert nincs veled egy politikai nézeten, vagy mert nem iratkozik be ugyanabba a szerve­zetbe ! Ha a munkásság erre az útra tér, kétség­kívül igen sok szociálisan gondolkozó embernek szimpátiáját fogja elveszíteni, és pedig olyan embereknek szimpátiáját, akik most és a jövőben hajlandók lennének minden szociális haladást szolgálni, minden munkásérdeket itt ebben a Ház­ban képviselni és mindent elkövetni, hogy a mun­kásság megtalálja létének biztos feltételeit és kul­turális fejlődésének lehetőségeit. (Helyeslés a kö­zépen.) T. Nemzetgyűlés ! A szociális béke helyreállí­tásához tartozik az is, hogy a gazdasági életnek bizonyos kinövéseit a kormány igyekezzék a leg­erélyesebb kézzel lenyesegetni. Nemrégiben meg­jelent egy közlemény, melyben kereskedők és iparosok panaszkodnak a bankok ellen, mondván, hegy őket kiuzsorázzák. A bankok erre egy közle­ményben ezt cáfolni igyekeztek és azt mondták, hogy ők nem a rendes hitelt adják drágán, hanem az olyan hitelt, amikor egy iparos, vagy kereskedő többre vállalkozik, mint amire a saját tőkéje képe­siti, és ezáltal nagy üzleti rizikót vállalnak ma­gukra, vagyis olyankor szoktak elmenni 20—30— 40%-ig is. Meg kell állapítani, t. Nemzetgyűlés, hogy a bankok nálunk teljesen eltértek eredeti ren­deltetésüktől. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Megengedem, hogy speciális feladatok el­végzésére alakulhatnak pénzintézetek, alakulhat pénzintézet, mely speciálisan a kereskedelmetakarja szolgálni, alakulhat pénzintézet, amely speciálisan az ipart akarja fellendíteni és ipari üzemekkel akar foglalkozni. Ezt én mind elhiszem és akceptálom is. De hogy bankok legyenek, amelyek kereskedel­met, ipart, magánvállalkozást, mindent kivétel nélkül, ugy akarnak kihasználni, hogy a maguk

Next

/
Thumbnails
Contents