Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

A nemzetgyűlés 29 à. ülése 1922. Ilyen lehetőség és ilyen szervek léte ép azokat az embereket izgatja, akik a legerősebben töre­kednek arra, hogy itt végre tökéletesen normális állapotok álljanak elő, hogy végre mód legyen mindannak a megszüntetésére, ami rendkivülit, kivételességet jelent, mindannak megszüntetésére, ami törvényeinkkel, ahogyan azok egy bosszu­hosszu jogszokás és parlamenti tevékenység folytán kialakultak, össze nem egyeztethető. (Helyeslés.) Rassay Károly: Azért voltunk mi destruk­tívek másfél évig, mert ezt hirdettük! (Közbe­szólások a jobbóldalon : Nem egészen !) HallEer István: En mindig embere voltam és ép ezért politikai tevékenységem mindig arra irányult, hogy lehetőleg napikérdésekkel foglal­kozzunk és lehetőleg olyannal, amihez elég az erőnk; olyat próbáljunk megcsinálni, ami az adott pillanatban tényleg megcsinálható. Azért én mindig kizárni kivántam az olyan problémá­kat, amelyek Magyarországon alkalmasak arra, hogy a produktiv munka elől elvegyék a levegőt. Ezért voltam én kezdettől fogva azon az állás­ponton, hogy ebben az országban, ahol kultu­rális téren, gazdasági és szociális téren annyi esztendőnek rettentő mulasztásait kell helyre­pótolni, a közjogi kérdéseket lehetőleg óvatosan kerüljük, és ha nem kell feltétlenül foglalkozni valamelyikkel, zárjuk ki lehetőleg az aktualitások sorából. Ezért voltam én mindig azon az állás­ponton, hogy a királykérdést nem kell boly­gatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha volt valaki, aki ezt őszintén akarta az aktualitásokból ki­kapcsolni, akkor én bizonyára azok közé tar­tozom. Nem akarok most annak bizonyításába bele­menni, vájjon ki bolygatta jobban ezt a közjogi kérdést, és vájjon hol volt a kezdete annak, hogy ezek a kérdések apránként elemi erővel nyomultak a politikai érdeklődés homlokterébe. Ismétlem, nem akarok ennek fejtegetésébe bele­menni, mert gravaminális politikát nem kivánok űzni, csak a jövőre vonatkozólag jelentem ki, hogy az én politikámnak tengelye továbbra sem lesz semmiféle közjogi kérdés és nem lesz a királykérdés sem. (Helyeslés a jobboldalon és a hözépen.) Az én politikámnak tengelye nem lehet más, mint ami volt húsz éven keresztül, még pedig a keresztény eszmék érvényesítése, és pedig azon módon, ahogy az parlamentáris országban megengedhető: olyan harccal, ame­lyet nyíltan veszek fel minden ellenféllel, de olyan eszközökkel, amelyek a tisztességes, becsü­letes ember kritikáját a legmesszebbmenő fokon is kiállják mindig. Az én politikámnak továbbra sem lesz más a tengelye, mint a szociális gon­dolat érvényesítése, mint annak a sok száz­ezernyi és milliónyi elhagyott jogtalan ember­nek a hóna alá nyúlni, akiknek joguk van el­várni ettől az országtól, amelyért mindenüket kockára tették, hogy az emberi létnek azt a minimumát megszerezhessék, hogy erre támasz­évi január hó 21-én, szombaton. 365 kod va emberszámba mehessenek. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a hözépen.) Javos Anta! : Ilyen politikát mindenkor támogatunk, de nem a Kakovszkyét! Haller István: Amint nem vagyok hajlandó közjogi kérdést további tevékenységem és poli­tikám tengelyévé tenni, hanem maradok azok mellett, amelyeknél kitartottam jóban és rossz­ban egyaránt két évtizeden keresztül, egész nyíltan bevallom azt is, hogy speciálisan a királykérdésben is megvan a magam határozott felfogása, amelyet véka alá rejteni nem fogok soha, de óvakodom attól, hogy ennek a kérdés­nek minduntalan való előtérbe állítása és mások­kal való szembeszegezése révén másoknak indu­latait váltsam ki és felesleges módon tartsam izgalomban azokat, akik ebben a kérdésben más felfogásban vannak, mint én. (Helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) Ami eddig történt ebben a kérdésben, azt én ép olyannak tekintem, mint mindazt, amit mi a trianoni békével kapcsolatban csináltunk. Ezeket a törvényeket annyi megbecsülésben ré­szesítem, amennyire megbecsülöm vagy respek­tálom azt az erőt, amely ezeket a törvényeket létrehozta, és addig vagyok hajlandó respektálni, amig respektálni kell azt az erőt, amely ezeket az intézkedéseket ránk kényszeritette. Ebben a tekintetben nem fogok tovább menni és nem fogom túllicitálni Kossuth Lajost, aki akkor, mikor Londonban Ferenc József akkori király és császár parancsára port inditottak ellene a pénzjegyek kiadása miatt, tizenkét esztendővel a debreceni detronizációs határozat után azt mondotta, nem is szóval, hanem Írásbeli bead­ványában, hogy ő tizenkét esztendővel a detro­nizál ás után is törvényes magyar királynak V. Ferdinándot tartja, amint ez irataiban, a III. kötet 491. lapján olvasható. En arra törekszem, hogy a munkalehető­ség fentartassék ebben a nemzetgyűlésben is, de fentartassék a lelki egység az országban, mert hiszen ez a nemzetgyűlés nem lehet más, mint tükre a nemzetnek. Aminő indulatok fűtik a nemzetet, olyan indulatok robbannak itt ki ; aminő törekvések vannak a nemzetben, olyanok kell hogy itt is megnyilvánuljanak; aminő vá­gyak élnek a választók széles rétegeiben, olyan vágyak kell hogy hangot kapjanak itt a nem­zetgyűlésben is. En tehát abból a célból, hogy a kívülről jövő hatás sohase legyen olyan, ami itt a munkát akadályozza, minden erőmmel azon leszek és voltam eddig is, hogy a felekezeti béke az országban fentartassék. Ehhez azonban nagyon szükséges az, hogy közülünk senki ne törődjék azzal, milyen imát mondanak a másik felekezet templomában, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) lehetőleg senki ne törődjék azzal, hogy minő szabályokkal igyekszik valamely felekezet, fentartani a maga benső rendjét, ne törődjenek azzal, hogy milyen kánonokat tart

Next

/
Thumbnails
Contents