Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
364 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. évi január hó 21-én, szombaton. dolgozó faktornak. Meg kell szüntetni bizonyos hamis látszatokat, mert ezekre mi nem szolgáltunk rá. Ismétlem, ha elmaradt volna ebben a nemzetgyűlésben sok fölösleges kísérletezés, ha nagyobb lett volna a higgadtság és a nyugalom az egyes pártokban és ha szilárdabb lett volna a konszolidáció, akkor sok-sok energia felszabadult volna az alkotásra, amely erő és energia igy arra pazaroltatott, hogy hogyan applanálják a feltámasztott és mindegyre tovább szított ellentéteket. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hogy eközben a parlamentáris elv is szenvedett, az egészen természetes. Nem kívánok rekriminálni, de bizonyos, hogy aki ennek a két esztendőnek kormányválságait végignézi, az objektive kénytelen megállapítani, hogy ezek a válságok nem folytak mindig a parlamentarizmus elvéből és nem is intéztettek el aszerint. Már pedig sokkal célszerűbb megalkudni a meglévő erőkkel és azokat összefogni egy bizonyos cél elérésére, mint megpróbálni ezeket az erőket összegyúrni és valahogyan másképen csoportosítani, mert ez időveszteséggel jár s mert az ilyen kísérletezés nem vezet mindig sikerre. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) Ma jóformán az egész világon koalíciós kormányzás folyik, s lehet mondani, alig van olyan ország, ahol ne ez történnék. Az általános választói jognak — mint a mellettem ülő igen t. képviselő ur nagyon helyesen mondja — az a természete — és nem is lehet más —, hogy a nemzetben élő összes felfogások, valamennyi társadalmi réteg és minden törekvés, amelynek valami súlya van, érvényesül egy ilyen, az általános választói jog alapján összeült nemzetgyűlésen vagy parlamentben. Miután pedig a felfogások, az érdekek nagyon sokfélék és az emberek műveltségi foka is igen különböző, természetes dolog, hogy ilyen nemzetgyűlésbe többfajta színezetű párt jut be s csak igen ritka eset az, hogy egyetlenegy olyan nagy párt kapott többséget az általános választójog alapján, amely egymagában véve is alkalmas arra, hogy átvéve a hatalmat, saját szuverén akarata szerint hozzon törvényeket és uralkodjék a nemzetgyűlésen. (Felkiáltások jobbfelől: Meg lehetett volna csinálni!) Arról le kell tenni, hogy még egyszer elkövetkezzék az az idő, amikor egy párt 25—30 esztendőn keresztül fenn tudja magát tartani, még pedig ugy, hogy a maga akaratát rákényszeríti a nemzetre. Hogyan lehetett a múltban egy ilyen pártot fentartani? Aki részt vett régebbi választásokon, az nagyon jól tudja ezt. Hiszen akárhányszor kimutattuk itt, hogy a nemzet többsége más pártokra adta szavazatait s -mégis óriási kormánypárti tábor jött itt össze, amely mellett az ellenzék alig számított valamit. Egy ilyen pártot az általános választói jog alapján sem létrehozni, sem fentartani nem lehet, Meg kell tehát barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a kormányzás kénytelen lesz a jövőben mindig több pártra támaszkodni és kénytelen lesz mindig bizonyos kompromisszum alapján dolgozni. S ebből az országnak semmi kára nem lesz. így az, amit különben itt a nemzetgyűlésen kellene hosszú vitákkal elintézni, akárhányszor elintézhető lesz két vagy három párt közötti kompromisszum utján, amikor ezek a pártok egy kormány kezében mint egy egységbe foglalt kormányzati block fognak dolgozni s amikor van elég gond arra, hogy ez az egység bizonyos kérdésekben kölcsönös koncessziók alapján létrejöjjön. T. Nemzetgyűlés! Szerintem még most is lehet biztosítani ennek a nemzetgyűlésnek a további munkaképességót, még most is lehet ezzel a nemzetgyűléssel komoly munkát végeztetni. Mire van szükség ebből a célból? Szükség van arra, hogy a kormány és a pártok egymással és a nemzetgyűléssel szemben helyezkedjenek arra az álláspontra, hogy egymás felfogását, bármenynyire különbözzék is az a magukétól, okvetlenül tiszteljük. (Igás ! ügy van ! Elénk helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Emellett főképen a kormánynak törekednie kell arra, hogy lehetőleg minden olyan anyagot kivonjon a vitából, amely természeténél fogva nagy ellentétek előidézésére és a szenvedélyek felkeltésére alkalmas. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Az első dolog szerintem az volna, hogy a törvény szentségébe és sérthetetlenségébe vetett hitet minden körülmények között s a legnagyobb energiával helyre keli állítani. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobboldalon és balfelöl.) Rassay Károiy: Az egész vonalon! Haller István : Amig a nagyközönségben él az az aggodalom, hogy őt a törvény nem védi eléggé, amig él benne a gyanú, hogy történhetik vele valami, aminek nem volna szabad megtörténnie egy olyan államban, amelynek törvényesen kiépített rendje van, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) addig az izgalom állandó, . . . Rassay Károly: Addig nincs munka S Haller István : . . . addig a konszolidál]záció munkája roppant nehezen halad előre. Itt különbséget tenni törvény és törvény között természetesen nem lehet. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is szabad!) Valamennyit egyformán szentnek és sérthetetlennek kell tekinteni. (Helyeslés balfelöl.) De hogy ez igy lehessen, viszont meg kell szűnnie minden alakulásnak, minden szervezetnek, minden hatalomnak, amely bármely vonatkozásban túlteszi magát a törvényen, amelynek léte nem alapszik a törvényen, amelyért minister nem vállalhatja nyíltan a felelősséget, (Ugy van ! a baloldalon.) amelynek költségei nincsenek megszavazva a nemzetgyűlés által, egyszóval, amelynek működési köre, léte és jogköre nincsen strikte törvény által megállapítva. (Helyeslés.)
