Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

À nemzetgyűlés 294. ülése 1922. Elnök csenget.) Figyelmezetettem erre a kormányzó urat, valamint környezetének szerepére és viselkedésére. Mert a Fehérkönyvben az áll, hogy én Beniczkyvel együtt le akartam járatni a kormányzó tekintélyét. Egy igazi tekintélyt, t. Nemzetgyűlés, lejáratni nem leket, csak az ál-tekintélyeket. (Zaj jobbfejol.) Még ma is, 400 év után, Hunyadi János gubernátor nagy alakja a magyar történelemnek és tekintélyének teljes fényében áll, csakúgy, mint Mátyás király vagy Nagy Lajos. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Egy hang jobbfelől : Négyszáz év múlva Horthy is igy lesz ! Derültség balfelől.) Ezeknek tekintélyét nem rontotta le az idő vasfoga. (Felkiáltások jobbfelöl : Az övét sem fogja !) En tehát megmondottam egészen őszintén, hogy ez a környezet ártalmára lesz a kormányzó urnák és megmondottam neki azt is, hogy ez lesz a vége. A környezet tehát az oka mindannak, ami bekövetkezett. Csontos Imre: Ha ma élne Hunyadi János, akkor az ő tekintélyét sem ismernék el. (Zaj balfelől.) Friedrich István : Már megint Csontos ! (Derültség és zaj balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! CsontOS Imre: Nem szolgáltatjuk ki az országot az ellenségnek a Habsburgokért, sem Andrássy Gyuláért ! (Zaj.) Sándor Pál: Kukutyin harci riadója.! (Zaj. Elnök csenget.) Csontos I mre : Tudom én, hogy milyen politikát folytatnak az urak. Mindenki látja azt Magyarországon ! (Ugy van ! jobbfelől. Zaj a baloldalon. Egy hang balfelől : Budaváry is cserbenhagyta elveit!) Budaváry László : Elveimet nem hagyom cserben sohasem ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! Az én magatartásom és barátaim megatartása senki előtt sem lehetett kétséges. (ügy van ! balfelől.) En nyíltan megmondottam mindenütt, megmondottam a kormányzó urnák is, hogy ha őfelsége a király bejön az országba, én melléje fogok állani. A kormányzó ur — egészen helyesen — egy szóval sem mondott ellent. Tudta mindenki, hogy mit fogok tenni, mert férfiasan, nyiltan és határozottan előre megmondtam ezt, hogy mindenki tisztában legyen velem abban a- tekintetben, hogy e kérdésben minő állást foglalok el. Es tetteim szavaimat nem hazudtolhatták meg. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés balfelől.) Megmondottam ezt ismételten a király szombathelyi utazása után, amikor őfelsége oly kegyes volt engem fogadni, mely alkalommal én vállaltam a kormánnyal szemben azt — ismétlem, félrevezettetve a kormány által, azon helyzetismeret után, amelyet én a kormánytól kaptam, —• hogy legjobb meggyőződésem ellenére és szivem legnagyobb fájdalmára azt a tanácsot adom őfelségének, hogy az országot hagyja el. Kénytelen voltam erre. Es hivalkodás nélkül mondhatom, — mert őfelsége kijelentette ezt másoknak •— hogy amikor én, akit elszánt embernek ismernek, őfelségének ezt a tarn január hó 21-én, szombaton. 355 nácsot adtam, ez az én tanácsom szintén egy kis befolyással volt az ő elhatározására. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ez volt az én szerepem a múltban. Ismétlem, az egész nyár folyamán nap-nap után tanácskozva, gróf Andrássy Gyulával, gróf Apponyi Alberttel és Gratz Gusztávval azon fáradoztunk, hogy azt a szerencsétlenséget, amelybe az oiszagot a király őfelségének idő előtt való 'visszatérése sodorhatná, elháritsuk. (Helyeslés jobbfelől.) Süket fülekre találtunk. De ezen nyári tanácskozások folyamán végre megállapodás létesült egy levél elküldésében, amelyet a kormányzó őfelségének ir. Megtanácskoztuk a dolgot egymás között és olyan formulát találtunk, amely az ország érdekeit nem érintve, a király érdekeit megvédte volna, és amely szolgáit volna annak a célnak is, amelyre önök is, mi is törekedtünk : hogy á királykérdésb kapcsoljuk ki. Perlaki György: Ez helyes. Balla Aladár : De senki sem tartotta be ! Mit helyesel ? (Zaj.) Rakovszky István : Épen azért, mert nem tartották be, nem sikerült ennek a dolognak az elintézése. Ezt a levelet megfogalmazták. Drozdy Győző : Vass fogalmazta ? Rakovszky István : Amikor én a levél tartalmát megismertem, mindjárt kijelentettem, hogy ez a levél célt tévesztett, nem felel meg egy fontos részében a mi nézeteinknek, s hogy ennek a levélnek sorsa az lesz, hogy őfelsége a következőképen fog reá válaszolni : Ez a levél nem kielégítő, tárgyalásra nem alkalmas. Dr. Gratz Gusztáv szim tén nem találta a levelet kielégítőnek, a megbeszélésekkel összhangban levőnek, s ezért vonakodott is a missziót átvenni ; végre azonban mégis átvette a levelet, kiment Svájcba, de ahogy én előre megjósoltam, ugy hangzott Őfelségének erre adott válasza. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Mindezekből láthatják t. képviselőtársaim, hogy mi az egész idő alatt nem azon dolgoztunk, hogy a király bejöjjön, hanem hogy egy olyan megállapodás létesüljön a király és a nemzet között — mert később a törvényből be fogom önök előtt bizonyitani, hogy a koimányzónak ebbe beleszólása nincs, ezt hinni nagy közjogi tévedés — mondom, mi azon fáradoztunk, hogy olyan megállapodás létesüljön a király és a nemzet között, amely a megoldás útját egyengeti. Nekem és barátaimnak ez volt a törekvésünk. Ilyen megegyezés azonban nem létesült s ez természetesen nem rajtunk múlt. Hogy ez mennyire igy van, azt okmányilag is be tudom igazolni. Hiszen nyilt titok, t. Nemzetgyűlés, hogy a szombathelyi találkozás után köztem és a kormányzó ur között minden összeköttetés megszűnt. Ennek ellenére én, az országnak és őfelségének érdekeit tartva szemem előtt, július 20-án egy őfelségéhez irt legalázatosabb felterjesztésemben és jelentésemben a következőket tanácsoltam : Ajánlom Felségednek, — ha a kormányzóval egy megállapodás létesülhet — ezen megállapodás 45* •