Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

354 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922 meghatározandó módon megosztani.« (Élénk helyes­lés és felkiáltások a baloldalon : Éljen a király I) Aminek tudatára gróf Bethlen István múlt év. novemberében ébredt, mi már arra — mert ezen levél Pranginsben kelt, 1920 november hó 9-ikén — a megelőző év őszén gondoltunk, a nem­zetnek érdekeit a király érdekeitől elválaszthatat­lannak tekintettük és tudtuk, hogy kötelességünk a változott viszonyokhoz képest őfelségének oly tanácsot adni, amely ezen változott viszonyokkal számol. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel a mi szerepünknek egy része meg van világitva. En nagyon csodálkozom, hogy gróf Bethlen István erről nem tudott semmit. Nagyon csodálkozom, hogy ebben a Fehérkönyvben erről emlités nincs. Huszár Elemér: Szándékosan! Rakovszky István : Mert ezen levél másolata ugyanakkor, amikor hozzám intézve lett, a kor­mányzóval is közöltetett őfelsége által, és őfel­sége engemet értesitett, hogy ez a közlés megtör­tént és én e tekintetben ott voltam és tárgyaltam, tehát arról- a levélről gróf Bethlen Istvánnak is tudomással kellett birnia. Gondolom, királyunk őfelségének levele volt olyan fontos, mint az a bizonyos u. n. rendőri jelentés, ahol az asszonyi becsületet sárba hurcolták, és gondolom, a király levele megérdemelte volna, hogy itten a kérdésnek egész megvilágítására, becsületes, tisztességes meg­világítására közölve legyen. (Ugy van I a balolda­lon. Mozgás jobbfelől.) Huszár Elemér : Mesterséges tévútra vezetése a közvéleménynek : ez a kormány munkája. Rakovszky István : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Akkor, amikor én e tárgyban a kormányzó urnái voltam, a kormányzó ur újból ismételten . . . (Zaj a jobboldalon.) így igazán nem lehet beszélnem. Én egy meglehetős kényes témát kezelek és igyek­szem a házszabályok korlátain belül ezt a kényes kérdést kezelni ; kérném tehát képviselőtársaimat, lennének kegyesek beszélgetéseikkel nem zavarni. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István : Amikor a kormányzó úr­ral beszéltem, a kormányzó ur előttem ismételte, amit előttem számtalanszor hangoztatott, hogy ő olyan legitimista, mint én magam, az ő leghőbb vágya az, hogy a király minél hamarabb jöjjön vissza az országba. Én citálhatom szórói-szóra a kijelentését, hogy ő boldog lesz, ha itthagyhatja ezt a széket, ő vissza akar menni »Kenderesre ka­pálni« ezzel a kifejezéssel élt. Mikor én ilyen nyilat­kozatot hallok, akkor én bűnös utón jártam-e, mikor elvbarátaimmal a király mellé álltam. (Zaj jobbfelöl.) Szabó István (nagyatádi) : Igen ! Mayer János földmivelésügyi minister: Fegy-. vérrel jött ! Rakovszky István : Ahhoz a királynak sok­kal több joga van, mint egy magyar ministernek a monitorra szökni. Az is a fegyver védelme alá szökött. évi január hó 21-én, szombaton. Balla Aladár : Igen, tiltakozhassunk a kül­föld előtt, hogy nem a magyar nép hivta vissza a császárt, hogy tiltakozhassunk a magyar nép nevében ! (Zaj.) Rakovszky István : Tisztelt Balla képviselő ur, ön a saját nevében tiltakozhatik, de ehhez a magyar nemzet nevében önnek semmi joga nincs ! Balla Aladár : Annyi jogom van, mint a dragonyos urnák ! Rakovszky István : Nagyatádinak sincs ! Balla Aladár : Nagyatádinak annyi joga van, mint Rakovszkynak ! Rakovszky István : Egyet mondok : ha még egyszer ez az eset előadja magát, (Felkiáltások jobbfelől : Isten ments !) megnyugtathatom, hogy akárki fogja intézni az ügyeket, nincs szüksége szöknie. Balla Aladár : Nem szökni, hanem biztosítani a szabadságomat Ostenburgék előtt ! Rakovszky István : Ezt a szót akartam ép hallani, azt, hogy Ostenburggal jöjjön elő. (Zaj.) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a képviselő urnák Ostenburg részéről semmi bántó­dása nem lett volna, sőt meg volt hagyva, hogy ne merészeljenek bárkihez hozzányúlni, de kü­lönösen Balla Aladár képviselő urnák adjanak még útlevelet is, hogy nyugodtan külföldre mehes­sen tiltakozni. (Derültség és zaj a baloldalon.) Balla Aladár: Nem akarok függetlenséget sem Oátenburggal, sem IV. Habsburg Károllyal. (Zaj.) Mutassa meg Írásban, akkor elhiszem ! Rakovszky István : Ne higyje el a képviselő ur, rám nézve teljesen közömbös, hogy a képviselő ur elhiszi-e vagy sem. Balla Aladár: Nekem is. Ne tessék azt kép­zelni, hogy nagyobb tekintélye van az országban, mint nekem. Nincs nagyobb tekintélye ! Rakovszky István : Jó ! Szabó István (nagyatádi) : Hát engem nem akartak elfogatni ? Rakovszky képviselő ur vejé­nek vallomása bizonyítja, hogy kiadtak engem Szenkovicsnak elfogatni. Nem egyezik ezzel a képviselő ur állítása ! (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István : Erről nem tudunk semmit. Balla Aladár: Az ön veje vallotta, hogy fel volt jegyezve, hogy nagyatádi Szabó Istvánt el kell fogatni ! Rakovszky István : Lehet, hogy vallotta, de erről az egészről nem tudok semmit. Balla Aladár : Mi tudunk ! Rakovszky István : Erre most nem térek ki, s kérem, nagyatádi Szabó István t. képviselő urat, hogy ha elfelejtenék erre kitérni beszédem folya­mán, akkor legyen kegyes figyelmeztetni. Szabó István (nagyatádi) : Felolvasták a val­lomást a nemzetgyűlésen. Rakovszky István : Addig, míg ilyen nyilat­kozatok történtek a kormányzó ur részéről, a sajtó­iroda a környezetében épen az ellenkezőjét hitette el. A hírlapokban a szigorú cenzúra következté­ben a király ellen mindent, a király mellett semmit , sem volt szabad irni. (Mozgás és zaj a jobboldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents