Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

À nemzetgyűlés 294. ülése 1922. évi január íiő 21-én, szombaton. 353 Ezek a titkos társaságok túlteszik magukat a törvényeken, örökös nyugtalanságot szitának a polgárságban, spicliskednek, agent provocateulökkel dolgoznak és nem engedik ezt az agyongyötört országot nyugvópontra jutni. Azok, a nagy politikai ellentétek is, amelyek itt is egymásra viharzanak, nagy részben erre vezethetők vissza. Szabó István (nagyatádi) : A királybehozatali szervezetek nem titkosak ? Ezek is titkosak ! Gr. Andrássy Gyula: Egyáltalán nem ! Rakovszky István : Kérem, t. képviselő ur, én ellentétben gróf Andrássy Gyulával azt mondom, hogy igenis, van egy nagy titkos szervezet, mely a király behozatalát célozza, és ez az egész nép, mely melléje állt, mikor bejött az országba ! Ez a titkos szervezet ! Balla Aladár: Az egész nép ? (Mozgás balfelől) Szabó István (nagyatádi) : Nagyon kevesen voltak ! Én elmondhatom, hogy nem állok titkos szervezetben, de a képviselő ur ezt nem mondhatja el magáról ! Rakovszky István : Agent provocateurökkel dolgoznak és igy a tapasztalatlanokat a legnagyobb bajba tudják juttatni. Mindaddig, amig e téren rend nincs, nem lesz nyugalom az országban. Nagyon jói tudják az illetők, hogy miért neveznek ki ilyen tekintély nélküli, gyenge kormányokat. Azért, mert tudják, hogy ha erőteljes, elszánt, erős kormány jönne, az velük nagyon hamar rendet csinálna az országban. Ezért kell sinylenünk két év óta a folytonos kríziseket, folytonos kormányválságokat, mert sohasem arravaló erélyes embert neveztek ki a kormányra, hanem mindig olyat, aki báb volt a szervezetek kezében. E szervezetek hozzájárulása nélkül nem is alakulhat kormány itt, ebben az országban. Ez teremtette meg a közvéleményben azt a légkört, amely lehetővé tette, hogy Őfelsége visszajöjjön, mert oly nagymérvű volt már az elégedetlenség, hogy mindenki kereste ebből a kivezető utat és más utat nem talált. Most áttérek, t. Nemzetgyűlés, az én szerepemre. Az én szerepem kezdettől, 1920 november közepétől fogva ugy a legilletékesebb egyénnel szemben, mint a közéletben is, arra irányult, hogy a királykérdést békés utón intéztethessem el az országban. Gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Gratz Gusztáv között és köztem az egész muít nyáron át tárgyalások folytak, — ezekről gróf Andrássy Gyula beszámolt — amelyeknek célja az volt, hogy modus procedendit és modus vi vendit találjunk arra vonatkozólag, hogy a királykérdés idő előtt meg ne oldassék. Tanácskoztunk, megállapodásra jutottunk, tanácsokat adtunk és tanácsaink vagy nem fogadtattak el, vagy amikor elfogadták, már késő volt és nem egészen olyan formában fogadták el azokat, mint ahogyan a megállapodások szóltak. Ez okozta a kétszinü játékkal egyetemben azt, hogy végre bekövetkezett, ami bekövetkezett. T. Nemzetgyűlés ! Hogy mennyire szem előtt NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. tartottuk a nemzet érdekét, amit mi a király érdekétől nem tudtunk elválasztani soha, bizonyítja az, hogy gróf Bethlen ebben a ponyvairodalmi szennyiratban a 32. oldalon a következőket mondja. (Olvassa a Fehérkönyvből) : »Bethlen István gróf beszédjében rámutatott arra, hogy a királykérdést egyfelől jogi, másfelől politikai szemszögből kell megbírálni. Jogi tény az, hogy Magyarország független állammá lett és hogy Magyarország uralkodója nem lehet többé egyúttal más ország uralkodója is. A magyar királynak e követelmény tekintetében tehát nyilt biztosítékokat kell adnia ; a királyi hatalom gyakorlása azonban nemcsak jog, hanem kötelesség is.« Ez az utolsó mondat volt egyik ok arra, hogy Őfelsége az országba visszajöjjön. Mindig hangoztatta előttünk azt, hogy ez nem jog, hanem esküvel vállalt kötelesség. De hogy mennyire szivünkön viseltük mi az ország és a nemzet érdekét, bizonyítja az, hogy amit gróf Bethlen István ebben az úgynevezett Fehérkönyvben 1921 október vagy november havában hirdetett, azt mi már megtettük egy évvel azelőtt. Itt őfelségének hozzám intézett legkegyelmesebb leveléből a következő passzust leszek bátor a t. Nemzetgyűlés előtt felolvasni (olvassa) : »Én, mint alkotmányos király, — mert ilyen akarok lenni és leszek is, mint amilyen a múltban voltam — valószínűleg minden hű alattvalómmal együtt tudatában vagyok annak, hogy ezen felfogásomból folyó, királyt és nemzetet kötelező megállr pcdások csak akkor lehetnek rendezendők, ha Én egy felelős magyar kormánnyal körülvéve az uralkodói hatalmat Magyarországon újra gyakorolni fogom. Azonban egy, ezen felfogásomat világosan kifejező nyilatkozatot már most készítek elő, azon célból, hegy hű alattvalóim a döntő órában ne nélkülözzék királyuk védelmére a szükséges fegyvert. Ezen nyilatkozatomban kifejezésre fog jutni, hogy osztom azt a felfogást, miszerint a pragmatici sancíiónak a magyar és a többi örökös tartományok együttes és megoszthatatlan birtoklására vonatkozó határozatai hatályon kivül léptek és az 1867. évi XII. te. érvényét vesztette. Tekintettel arra, hogy ezek szerint Magyarország teljes állami függetlenségét visszanyerte, el vagyok határozva, hogy az uralkodói hatalomnak Magyarországon való átvétele után az uralkodói hatalmat egy más államban csak a kérdéses állam és Magyarország között létesült egyezmény után, vagy pedig Magyarország teljes állami függetlenségének biztosításával, mely külügyei vezetése, külügyképviselete és hadserege önállóságának korlátozását kizárja, venném át.« Balla Aladár : Personal unió S Rakovszky István (tovább olvas) : »És mivel nézetem szerint is . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István (tovább olvas) :. . . Magyarország vére és javai kizárólag Magyarország érdekében és nem más, az országra nézve idegen célokra és igényekre vehető igénybe, el volnék határozva a hadüzenet és a békekötés jogát a nemzet alkotmányos tényezőivel egy, a törvény által 45