Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
À nemzetgyűlés 294. ülése 1922 ur részéről itt folyik önökkel, velünk is. Mi kötélnek nem állunk (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Bizza ránk !) és én képes vagyok lerántani a leplet és megmutatni, bogy e színaranyat hogyan ítélte meg a ministerelnök ur még egypár héttel ezelőtt. Forgács István : Tudjuk mi azt ! (Mozgás.) Rakovszky István : Ha tudják, hogy tudják ezt tűrni és hogy tudják őt támogatni. En azt hittem, hogy nem tudják. Kiss Menyhért : Jó magyar ember ! (Felkiáltások a jobboldalon : Jó magyar embernek tartjuk !) Rakovszky István : Kit ? (Felkiáltások a jobboldalon : Bethlent !) Bródy Ernő : Talán Rakovszky rossz magyar ember ? (Felkiáltások a jobboldalon : Nem mondjuk !) Forgács István : Egyik az egyiket hiszi, másik a másikat. Azért nem kell lealacsonyítani. Tiz évvel ezelőtt kellett volna ez, akkor nem volna itt az ország ! Rakovszky István : Akkor is mondtuk ! A t. képviselő ur nem ismeri politikai multamat. Én nem tiz év előtt, hanem egy negyedszázad előtt, azzal kezdtem, hogy a politikai szabadságokért fanatikusan harcoltam. Bródy Ernő : A panamák ellen ! Rakovszky István : Panamák ellen és politikai szabadságok mellett, ez volt egész politikai multam vezérfonala; Forgács Miklós : Elismerem ! Rakovszky István : Én 1898 nyarán a sajtószabadság védelmére keltem itt Erdélyi ministerrel szemben. A képviselő ur ellenem nem tehet kifogást. Forgács Miklós: Ne vitassuk. Másra mondtam, hisz sokan beszélnek közbe ! Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! A gyülekezési jogot nem adják meg. Az egyesülési jogot csak kényszerűségből, mint mézesmadzagot mutogatják a szocialistáknak. Az internálás kegyetlenségei, a Szibériát megszégyenítő állapotok ebben az országban a mai napig is megvannak, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : A kommunisták ellen I) En a szenvedésekből kivettem a részemet. Forgács Miklós : Engem is becsuktak ! Rakovszky István : A kommunizmus alatt ép ugy — mint meg vagyok győződve, a túloldalról is igen sokan — nem mentem el, itt maradtam, megszenvedtem. Nincsenek szimpátiáim a kommunistákkal szemben, de kérem, a bukott ember is embertársam, a bukott embernek is vannak jogai, ép ugy jogokat, adott neki az úristen, mint nekem. Forgács István : Bethlen is, hátha bukott lehet még ! (Nagy derültség és taps a baloldalon.) Drozdy Győző : Majd elmehet Zalaegerszegre. Megadtad neki, komám ! Elnök : Kérem Forgács képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Kérem képviselő ur, méltóztassék folytatni. éví január hő 2l-én, szombaton. 351 Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! Ma azok ülnek az internálási pokolban, holnap önök és mi kerülhetünk oda. Elv az, hogy illetékes birájától senkise vonassék el. Ha azok az emberek bűnösök, bíró elé velük, ha nem bünöösk, nem szabad őket legelemibb joguktól, a szabadságtól megfosztani. Épen ezért arra kell törekednünk és szorítanunk a kormányt — ezt csak az önök segítségével tehetjük meg — bogy az internálási visszaéléseket szüntessék meg. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek folyománya az élet- és jogbiztosság teljes hiánya. Emberek tűnnek el, a rendőrség jelenti, hogy kinyomozott minden egyes esetet, de egy láthatatlan hatalmas kéz nem engedi a bűnösöket a biró elé állítani. (Mozgás.) Jogbiztonság nincs. A következő eset történt a múlt szerdán. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Hozzám jött könnyezve egy asszony és a következőket beszélte el : Uram, éjjel a lakásomba betört két detektív. Férjemet az ágyból vitték el. Három napig tartották a rendőrségen, és jóllehet, hogy ő nem katona, sem tényleges, sem tartalékos, sem penzionált, mégis ma elcipelték ezt a polgári embert a katonai hatásógok elé a Margit-körúti fogházba. (Felkiáltások a baloldalon : Hallatlan !) Az ember neve : Buda Rezső. T. Nemzetgyűlés S Tegyük fel, hogy az az ember tartalékos. Ez esetben sincs a katonai hatóságnak joga őfelette ítélkezni, ha nincs bevonulva, és ezt az embert mégis elcipelték a katonai hatóság elé. Az újságok szellőztették a dolgot, a kormány azonban nem intézkedett. Vilmos Pál Tomcsányi (Derültség a baloldalon.) mint hogyha nem is lenne a világon, mint bogy ha nem is érdekelné őt a jogrend — nem hallottunk semmit arról, hogy érdekelte volna ez az eset. Friedrich István : Az én nyolc napom sem érdekelte S Rakovszky István : Tudom és ismerem az önök antipátiáját a karlisták ellen, de mcst tudom, hogy szimpátiát fogok kiváltani az önök részéről. Mi vei van vádolva ez az ember ? Azzal, hogy ő a »raguzai herceg« királypuccsában részt vett. (Derültség a baloldalon. Felkiáltások : Az újságban volt !) Valami gyerekeskedés ; valami budai lakó magát raguzai hercegnek mondja és 10—12, húsz éven aluli fiatalembert maga köré gyűjtve, azt beszélte, hogy ő majd behozza Károly királyt, s akkor ő lesz a nádorispán, a fiuk pedig csupa zászlósurak lesznek. (Derültség.) Ennél a szerencsétlen Budánál valami meghívót, vagy mit találtak, s emiatt ezt a polgárembert odaállították a katonai bíróság elé. Ez nevetséges eset, de mélyen megszomoritó, hogy mire vetemednek és mit engednek meg maguknak a honpolgárral szemben. Hogy ez nem szórványos eset, ezt bizonyítja Andrássy Gyula grófnak, Gratz Gusztávnak esete és az én esetem is. ítéljenek akárhogy arról, amit cselekedtünk, akarunk feleim a bíróság előtt. Minden viselkedésünk megmutatta, hogy egy percig sem akarjuk magunkat kivonni a felelősség alól. A legutolsó pillanatig a király mellett voltunk és — amit most elmondok, az titok, amelyet a véka
