Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-287
30 A nemzetgyűlés 287. ülése 1922, hanem még ott a vendéglátó háznál is. Engedelmet kérek, én nem tudom elképzelni azt, hegy e mögött komoly háttér is lehetne és nem tudom máskép megmagyarázni, csak ugy, hegy agent provokátorok dolgoznak. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Itt van r.álam az eskümii. ta is, nem akarom felolvasni. (Halljuk ! Halljuk/ balfelől.) Huszár Elemér: Még főesküminta is van ! (Zaj.) Friedrich István : Nem akarom azoknak a magasra? gu tisztekrek a nevét sem felolvasni, (Halljuk! HaUjuk! jóbbfelől. )mext nem tudom, hegy ezek között tó szerepel mint agent provokátor, ki csakugyan legitimista és ki az ellenkezője. Rakovszky István : Kettős szerepet játszanak ! Friedrich István : Érdekes, hegy amikor ma az igen t. elnök urnák bejelentettem, hogy itt megir. t holmi mentelmi sérelmek vannak készülőben, megtudtam, hogy ide a nemzetgyűlésre szintén berendeltek egy csomó detektivet. (Zaj és felkiáltások balfelől : Miért ?) Szilágyi Lajos : Rendőrállam ! Drozdy Győző : Ma estére a Demokrata Körbe négy detektív van kiküldve. Már előre tudjuk. (Zaj.) Friedrich István : Nekem a detektívek ellen semmi kifogásom nincs. Remélem, hogy ezek államrendőrségi detektívek. Ha az elnök ur szükségesnek látta ezeket ide rendelni, ezen intézkedés előtt természetesen a legnagyobb tisztelettel meghajlok, de összefüggést látok a külső izgalmak és az elnök ur intézkedése között. Tudom, hogy ilyenkor hogyan szokta csinálni az igazságügyminister ur. Ilyenkor egyszerűen lefogják és elviszik az embert. (Derültség.) Ezért találtam célirányosnak, mielőtt elvisznek, itt felszólalni ... (Élénk derültség és taps balfelöl.) Huszár Elemér : Jog, törvény és igazság ! Drozdy GyŐZŐ : Talán megvárja, miglecsukják? Ugron Gábor : Hát nem. csukták már le ? Rupert Rezső: Nem tették még meg ? Friedrich István : .. . nehogy megint ugy járjak, hogy nyolc napig ülök s ne tudjam meg, hogy tulaj donképen miért ülök. Mert azért, hogy agent provocateur-ök dolgoznak, vagy azért, hogy a királyné őfelsége Budapestre jön vagy nem jön, •— én nem tudom — nem lehet képviselőket mindig molesztáni. Ha ez nem megy máskép és ha ezek az állapotok nem szűnnek meg, kénytelen leszek az igen t. belügyminister urat tisztelettel megkérni arra, hogy szüntesse be körülöttünk ezeknek az uraknak a szerepét, akikről határozottan tudom, hogy a ministerelnök úrral feltétlenül összeköttetésben vannak, — ezt a nyugatmagyarországi ügygyei kapcsolatban élénken konstatáltam — de a ministerelnök ur helyetteséről egy pillanatig sem vagyok hajlandó feltételezni azt, hogy ő bármilyen összefüggésben lehetne ezekkel a faktorokkal. Elhiszem, hogy a belügyminister ur ezen csodálkozik, ha én volnék belügyminister, én is csodálkoznám. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megkérem a belügyminister urat, évi január hó 18-án, pénteken. hogy szüntesse meg ezeket az állapotokat. A kereskedelemügyi minister urnák nem is szólok, neki már egy év óta könyörgünk, hogy csináljon valamit a telefonnal, mert telefonon nem tud egyikünk sem beszélni . . . Rakovszky István : Csak fizetni ! Friedrich István : ... csak fizetni. Ha pedig a belügyminister ur nem tud minket megvédeni . . . Szilágyi Lajos : Adjon fegyvert, kézigránátokat ! Friedrich István : . .. legalább engedje meg nekünk azt, hogy megvédhessük önnönmagunkat. Ezért azt a tiszteletteljes kérést akarom intézni a nemzetgyűlés szine előtt a belügyminister úrhoz, mert hiába, nem lehet tudni, hogy mi lesz, valahol csinálnak egy műpuccsot s ezen cím alatt . .. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Meskó Zoltán : Volt itt már két puccs is ! (Zaj.) Friedrich István : Rögtön meg fogom mutatni Meskó t. képviselőtársamnak, hogy indokolt az aggodalmunk. Kérem a belügyminister urat, adjon legalább nekünk alkalmat arra, hogy önmagunkat megvédhessük. Ha azonban a belügyminister ur megvéd bennünket, abba természetesen a legnagyobb készséggel mi is belenyugszunk. (Zaj a Ház minden oldalán.) A viszonyok ma Budapesten — nem tudom, hogy az urak tudják-e, de mi tudjuk — 48 óra óta olyan furcsán alakulnak, hogy megint olyan faktorok kezdenek autókon járni és kezdenek mint parancsnokok különböző laktanyákban újból szerepelni, hogy ez minket nagy aggodalommal tölt el. (Zaj.) Tudja-e a belügyminister ur, hogy napok óta Nyugat-Magyarország felé tényleg csapatok szállíttatnak. (Zaj a Ház minden oldalán.) Szmrecsányi György : Dehogy, hetek óta ! Friedrich István : Ugyebár, nem tudja ? A belügyminister ur csodálkozik ezen és én azt hiszem, hogy most, mikor Sopronban volt . . . Dinich Vidor : Ünnepelni ! Szilágyi LajOS : Találkozott velük talán ! Friedrich István : Azt reméltem, hogy most, mikor a belügyminister ur Sopronban volt. . . (Zaj a Ház minden oldalán.) Budaváry László : Nagyon rosszak lehetnek az informátorai ! (Zaj balfelől.) Dinich Vidor : Majd megkérdezzük Budaváryt, neki más informátorai vannak. (Budaváry László közbeszól.) Elnök : Kérem Budaváry képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni, Friedrich képviselő urat pedig a házszabályok értelmében kötelességem figyelmeztetni, hogy annak semmi akadálya nincs, hogy saját mentelmi jogának megsértését a ténynek teljes kiderítésével a Ház előtt feltárja, de ne méltóztassék ebből az alkalomból a nyugatmagyarországi eseményekről beszélni. (Helyeslés jobbfelől.) Friedrich István: Tudom, hogy ezek kellemetlenek ! (Derültség balfelől )
