Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
A nemzetgyűlés 293. ülése 1922, nyosodtam, a történtek után — körülbelül egy hónappal később — állásomról azonnal lemondtam és szolgálatomat elhagytam.« (Éljenzés balfelől. Felkiáltások a jobbóldalon : Ez szép ! Der éh gyér ele !) Lingauer Albin : Ki volt akkor a hadügyminister? (Felkiáltások balfelöl: Ki lett volna? Gömbös ! Derültség.) Szilágyi Lajos : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Hát nem szomorú dolog, hogy erre van a kormánynak pénze? (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Hát nem kétségbeejtő, hogy ennek a koldus < Magyarországnak van pénze arra, hogy közegeket tartanak itt fenn és foglalkoztatnak azzal, hogy legitimista érzelmű képviselőket megfigyeljenek? (Igaz! TJgy van! bal felöl.) Somogyi István: S nagy pénzekkel fizetik őket ! Szilágyi Lajos: És kérdezem, mi köze a budapesti katonai városparancsnokságnak az én királykérdésben való állásfoglalásomhoz? Yan ehhez másnak köze, mint a nemzetgyűlésnek, avagy legfeljebb még választóimnak, akik majd ítéletet kell hogy mondjanak felettem? A katonaságnak egészen bizonyos, hogy semmi köze sincs ehhez, nem lehet semmi beleszólása a király kérdésbe. (TJgy van! balfelöl.) Vájjon ki mozgatja hát ezeket az erőket? Folyton kutatom, hogy ki ez, hogy ki adja a parancsokat annak a városparancsnokságnak, mert nyilvánvalóan lehetetlen, hogy ezek a dolgok onnan induljanak ki; lehetetlen, hogy a városparancsnokság szemeljen ki egyes képviselőket abból a célból, hogy azok megfigyeltessenek. Ez a parancsnokság valami titkos helyről kapja az utasításokat és azoknak egyszerűen végrehajtója. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) De, t. Nemzetgyűlés, kap az ember másfajta leveleket is. Én például kaptam egy verseskötetet, amely ugy volt nekem ajánlva, hogy : »A szárazföldi kalózok ellen folytatott háború törhetetlen harcosának — mély tisztelettel.« (Elénk derültség.) Nagyon különfélék tehát ezek a levelek. íme van, aki az én politikai ellenfeleimet »szárazföldi kalózoknak« nevezi. Mindebből látható, hogy pro és kontra levelek tömege érkezik. Mi az ellenzéki oldalon ezekre a levelekre nem nagy súlyt fektetünk ; mondanivalóinkat nem ezekre építjük fel, és aki minket be akar ugratni, aki nekünk agent provocateur módjára alaprajzokat küld bizonyos okiratok rejtett helyeiről, az nagyon téves utón jár és teljesen hiábavaló munkát végez, mert mi erre az útra nem fogunk térni. Somogyi István: Miből fizetik ezeket? A tisztviselők részére nincs pénz, a nyomozókra van ! (Igaz ! Ugy van !) Szilágyi Lajos: Mi a királykérdésben mindnyájan határozottan szint vallunk és én a magam részéről igenis leszögezem még itt, ebben a nemzetgyűlésben, azt az álláspontomat, hogy ha engem belekényszerítenek abba, hogy három évi január hó 20-án, pénteken. 331 dolog között válasszak, nevezetesen aközött, hogy a jelenlegi uralom meghosszabbittassék-e, szóval provizórium legyen-e, vagy pedig szabad királyválasztás, ami annyit jelent, hogy trianoni király, avagy végül köztársaság legyen-e, ebben az esetben én nyíltan, egyenesen és őszintén kijelentem itt, a nemzetgyűlés szine előtt, hogy »Éljen a király !« kiáltással le fogok szavaznia köztársaságra. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert szerintem, igenis, százszor jobb, százszor tisztább helyzet a köztársaság, mint ez a mai zűrzavaros államforma. (Félkiáltások jobbfelöl: Fából vaskarika! Nagy tévedés!) Somogyi István : Spiclirendszer ! (Zaj. Elnök csenget.) Friedrich István: Hogy Reismann zongoragyárost ki ölte meg, azt ma sem tudják, pedig van vagy tiz főkapitány! (Zaj.) Szilágyi Lajos : Egyébként, t. Nemzetgyűlés, a király kérdésre is, mint minden lényeges kérdésre vonatkozólag az/az álláspontom, hogy döntse el a nemzet. Álljunk a választók elé! (Elénk helyeslés jobb felől.) Ellenben a zajosan helyeslő kisgazdapártnak felolvasom a keresztény kisgazda- és földmivespárt programmjának harmadik pontját, amely igy szól (olvassa) : »Hi ven történelmünkhöz és magyar népünk jelleméhez, szilárdan ragaszkodunk a magyar nemzeti királyság megteremtéséhez«. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Patacsi Dénes: Nem is akarunk köztársaságot ! Szilágyi Lajos (tovább olvassa): »Követeljük, hogy az ország államformáját népszavazás döntse el.« Mivel a kisgazdapárt programmjában az van, hogy követeljük, hogy az ország államformáját népszavazás döntse el és engem ennek a programúinak alapján választottak meg nemzetgyűlési képviselőnek, egy percig sem lehetek hűtlen ezen programra egyetlen pontjához sem, s ezért azon az állásponton vagyok, hogy az államforma kérdésében is a nemzetnek kell döntenie. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Dinich Vidor : De az egész nemzetnek ! Szilágyi Lajos : Gyakran halljuk, hogy vannak itt képviselők, akik mindenáron ellenzékiek, csak azért, hogy támadhassanak. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások jobbfelöl : Az első köztük Szilágyi!) De ugyanezeket a képviselőket megvádolják azzal is, hogy Őfelsége a király bejövetelét abból a szempontból bírálták el, ahogyan az az ő magánérdekeiknek megfelel. Rakovszky István: Erről majd csevegni fogunk ! Szilágyi Lajos: Bocsánatot kérek, itt nagy következetlenség van. Ha mi mindenáron ellenzékiek vagyunk, akkor fel kell tételezni rólunk azt is, hogy ha Őfelsége IV. Károly király trónra lépett volna, akkor is megint mindenáron 42*
