Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
332 A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. ellenzékiek lettünk volna s megint csak nem jutott volna nekünk semmi mindabból a jóból, amit sokan a királyválasztástól, egy vagy más királynak trónraléptétől várnak. (FélMáltásoh jobb felől: Ezt már nem hisszük él!) Az egész királykérdés elbírálásánál Őfelsége legutóbbi itt tartózkodása alkalmával rettenetes nehéz súllyal esett mérlegbe a Magyar Távirati Iroda hírszolgálata. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos : Mondhatnám ugy is, hogy a Magyar Távirati Iroda hírszolgálata lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy ugy játszódtak le az események, ahogy lejátszódtak. A Magyar Távirati Iroda akkori közleményeit sorra vehetnem és egymásután cáfolhatnám, de akkor obstrukciós beszédet volnék kénytelen mondani, mert órákig nem készülnék el ezzel. (Felkiáltások jobbfelöl : Máris az !) Egyik hir a másik után, ugy ahogyan következett, majdnem mind megcáfolható, valótlan. Már pedig, t. Nemzetgyűlés, a Magyar Távirati Iroda ezekkel a hamis hírekkel nemcsak a magyar közvéleményt fertőzte meg, nemcsak itt bent az országban vezette félre az embereket, hanem félrevezette diplomáciánkat is. Ugyanis a Fehérkönyvben a 9. lapoldalon Bánffy mint külügyminister közölt egy körtáviratot, amely valamennyi külképviseleti hatóságunknak szólt. Október 24-én adatott fel és igy kezdődik (olvassa): »A király visszatérte óta lezajlott és avval kapcsolatos eseményekről Méltóságod már a Magyar Távirati Iroda jelentéséből értesült. A lázadók... stb.« Mindebből mit látunk? Azt, hogy a külügyminister ur külön tájékoztató értesítéseket nem adott le külképviseleti hatóságainknak, hanem körtáviratában a Magyar Távirati Irodára hivatkozott, mint amelynek közleményéből már külképviseleti hatóságaink tájékozva vannak az egész királykérdés lejátszódásáról. Bocsánatot kérek, ha a külügyminister ur ilyen hitelességgel ruházza fel a Magyar Távirati Irodát, hogy saját követeit, külföldön működő követeit és főkonzuljait a Magyar Távirati Iroda jelentéseire utalja, ebből azt látom, hogy nemcsak itt benn fertőzték meg a közvéleményt és vezették félre az embereket, hanem saját külképviseleti hatóságainkat is félrevezették és külpolitikai helyzetünkről is hamis képet adtak azoknak az- államoknak, amelyeknél követeink akkreditálva vannak. (Ugy van! a baloldalon.) A Magyar Távirati Irodával ugy vagyunk, mint a Move-vei. Ha támadom, akkor a Távirati Iroda vezetője ezt személyére vonatkoztatja. Miként a Move elnökének személyével nem lehet dolgom, ugy a Magyar Távirati Iroda vezetőjéhez sincs semmi közöm, én az intézményt támadom és támadtam is mindig. Ez az intézmény nagyon is kihívja maga ellen a kritikát. Legutóbb kezembe került egy »pro évi január 'hó 20-án, péntekeri, domo« értesítés, amelyet Kozma Miklós szolgálaton kívüli huszárőrnagy ur, a Magyar Távirati Iroda vezetője küldött a saját fiókjainak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ez a »pro domo« a vidéki fiókok vezetőinek szól, »saját és mások információjára beszédközben, de nem adandó ki«. Ebben én személyileg a sárga földig le vagyok rántva, de ez nem érdekli valószínűleg az országot. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ilyen csekély kifejezések vannak benne (olvassa) : »eljárása nélkülözi a jóhiszeműséget, tisztán politikai elvakultságból minden tőle telhető módon ártani akar, a Magyar Távirati Iroda önmagát becsülné le, ha ezekre reflektálna, (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) izgágasága közismert, politikai súlya nulla, kár vele polémiába bocsátkozni« stb., stb. De ez más lapra tartozik. Az a fontos, ahogyan folytatja (olvassa) : »Minden jóhiszemű ember tudja, hogy a Magyar Távirati Irodának Szilágyi Lajos által kifogásolt anyaga nem a Magyar Távirati Iroda magánanyaga. Ezen anyagért a felelősséget egészen más szervek vállalják.« Rakovszky István: Szervek? Micsoda szervek? Catilmának voltak szervei Kómában. Nagy János (tamási) : Könnyű ezt megírni ! Ez semmi ! Szilágyi Lajos (tovább olvassa): »Vállalják is, és Szilágyi Lajos állításai a Magyar Távirati Irodáról épen akkor bizonyulnának valóknak, ha a Magyar Távirati Iroda azt adná ki, ami Szilágyi Lajosnak tetszik.« Nem vitatkozom evvel az egész hanggal, ez olyan mélyen alatta áll annak a színvonalnak, (Ugy van! a baloldalon.) ahogyan nekünk kötelességünk a vitát folytatni, hogy ezt mellőzöm és foglalkozom azzal, hogy a Magyar Távirati Iroda azt mondja a vidéki fiókjainak, hogy az a híranyag, amelyet ő lead, nem az ő magánanyaga, hanem más szerveké, és azok a más szervek vállalják érte a felelősséget. Ez az a mellékkormány . . . Gömbös Gyula: Tévedés, megint tévedés! Vannak egyéb hirszervezetek is. Homonnaynak is van egy szervezete. (Felkiáltások a baloldalon : MelléJckormány !) Szilágyi Lajos: Ezek azok a szervek, amelyeket mi mindig támadunk. Reischl Richárd : Nem kell az ördögöt mindig a falra festeni. (Derültség a baloldalon.) Szilágyi Lajos: Ezek a szervek azok, amelyeknek működése az alkotmányossággal és a parlamentarizmussal össze nem fér, ezeket a szerveket nem lehet tűrni egy jogállamban. (Ugy van! balfélől.) Ami a kormányprogramul pénzügyi részére vonatkozik, a részletes tárgyalásnál fogok módosító indítványokat tenni. Még élénken emlékezetemben van két kifejezés Hegedűs Lóránt búcsúbeszédéből. Az egyik a feneketlen deficit,
