Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
828 A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. évi január hó 20-án, pénteken. voltam, azt mondták : kilenc óra egy perc már nem kilenc óra. (Derültség. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Az elnöki hatalom ilyetén kezelése ellen innen ellenzéki oldalról kénytelenek vagyunk tiltakozó szavunkat felemelni s azt kell kérnünk, hogy abban az esetben is, ha a nemzetgyűlés ily módon határozta meg az ülésezések idejét, méltóztassék annyi kímélettel lenni az ellenzéki szónokok iránt, hogy a mondat közepén a beszédet ne méltóztassék félbeszakítani ugy, hogy az ellenzéki szónok csak két óra multva mondhassa el félbeszakított mondatának másik felét. Elnök: T. Nemzetgyűlés! Megállapítom, hogy az eljárás teljesen házszabályszerü volt, amennyiben az ülés pont 2 órakor szakittatott meg. Eljárásom ugy a Ház határozatának, mint a házszabályoknak megfelelt. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelöl: Éljen az elnök!) Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Arról beszéltem, hogy mindazoknak, akik semmiféle puccsban soha részt nem vettünk, és mindenféle puccsot elitéltünk, — akármilyen irányban történtek, vagy terveztettek azok — nekünk igenis megvan az erkölcsi jogosultságunk arra, hogy tiltakozzunk az ellen is, hogyha most a szabad királyválasztás elvi alapján állók a szabad királyválasztás terén kész helyzetet akarnak teremteni és nem alkotmányos utón akarják tovább folytatni a munkájukat. De tiltakozunk, t. Nemzetgyűlés, a terror ellen is, amely velünk szemben, mint legitimistákkal szemben megnyilvánult. Hogy hova fajult el ez a terror, annak nagyon érdekes példái voltak az elmúlt héten. Átment már ez az elválasztófal a nemzetgyűlés terméből a társadalomba is, sőt a társaséletben is kezdi elválasztó hatását éreztetni; külön kezdenek tömörülni a társaséletben a legitimista és külön a szabadkirályválasztás elvi alapján álló férfiak. Konkrét eseteket tudok arról, hogy legitimista érzelmű főurak, főnemesek nem ismerik el ós nem üdvözlik immár a szabadkirályválasztás elvi alapján álló főnemeseket (Felkiáltások jobbfelől : És viszont!) és viszont, úgyhogy közéjük is bevonult elválasztófal gyanánt a király kérdés még a társaséletben . is. (Felkiáltások balfelöl: Elég rosszJ A jobboldalon : A történelem ismétlődik ! Kuruc és labanc sohasem üdvözli eggmásí!) Fanqler Béla: Hála legyen a jó Istennek, nagyon tisztán lát a magyar nemzet ! (Derültség és felkiáltások jobbfelöl : Igazad van !) Szilágyi Lajos : Hogy hová fajul ez a terror, arra példa a jogász egyetemi ifjúságnak legutolsó jogászbálja. Bocsánatot kérek, az egyetemi ifjúság választhatja a maga elnökségét és a maga védnökségét tetszés szerint akár a szabadkirályválasztó politikusok, akár a legitimista politikusok sorából ; választhatja vegyesen is, ahogy neki tetszik : de ha egyszer WindísehGrraetz Lajos herceget vagy Pallavicini György őrgrófot választotta meg az idén is a bál védnökéül, ebbe lehetetlen- belemagyarázni azt a célzatot, hogy ez a bál tüntetés lesz a szabadkirályválasztás ellen, (Ugy van! balfelöl.) ez a bál tüntetés lesz a legitimista érzelem mellett, és hogy ez a bál tüntetés lesz a főméltóságu kormányzó ur ellen. Ha ilyen rosszindulatot magyaráznak mindenbe bele, akkor Magyarországban a társadalmi élet hosszú időn keresztül beteg lesz. (Ugy van! balfelöl.) De ennek a Jogászbálnak még egy szomorú folytatása az a visszhang, amely a sajtóban jelentkezett. A Szózat című napilap, amely, mint ismételten emiitettem, a kormányhoz legközelebb áll, »Fekete-sárga bál a Vigadóban« cím alatt oly kritikán alul való módon állítja be az egész táncmulatság lefolyását, hogy lehetetlen ezt a lapot mint mételyezőt innen a nemzetgyűlés terméből meg nem bélyegezni. (Derültség és ellenmondások jobb felöl.) Taszler Béla: Nem értik! Szilágyi Lajos : Bocsánatot kérek, a királykérdéssel ez a cikk szoros kapcsolatban áll. Azt mondja (olvassa) : »Még fel sem száradtak azok a könnyek, amikkel a budaörsi ifjú vértanukat elsirattuk : az aranygyapjak árnyéka már újra közöttünk kisért.« Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, a halottakra hivatkozni s a budaörsi halottakat igy emlegetni, mikor egy báli tudósítás jelenik meg a lapban : ebben határozott rosszindulat észlelhető. (Ugy van! balfelöl.) Azután azt mondja (olvassa) : »Akikre hátborzongva gondolunk egy könnyelműen felidézett testvérharc után, most itt keringőznek kifogástalan szabású frakkban, bájos táncosnők oldalán.« Ez, t. Nemzetgyűlés, aljas hazugság, mert senki azok közül, akik Őfelsége bejövetele alkalmával valamilyen szerepet vittek, nem keringőzött ezen a bálon, — mert én elejétől fogva ott voltam, . . . (Zaj jobb felöl.) Kószó István: Shimmyztek! Szilágyi Lajos : ... — sem Andrássy Gyula gróf, sem Éakovszky István, sem Beniczky Ödön, senki ezek közül az urak közül egyáltalán* nem vett részt a mulatságon és nem keringőzött ott, tehát ez perfid beállítás. Azután (olvassa) : »A selyemruhák suhogásába feltűnő sok idegen, főleg német szó vegyül.« Itt megint látjuk azt a perfidiát, ami a Magyar Távirati Iroda jelentésében benne volt, hogy Őfelsége bejövetele alkalmával osztrák tisztek, osztrák csapatok és a világ minden részéből összegyűlt — de főleg osztrák — kalandorok voltak jelen. Azután (olvassa): »Büszke arisztokrata hölgyek az előkelő zsidó társadalom reprezentánsaival karöltve járnak . . ,«