Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-293

A nemzetgyűlés Ê93. ülése 1922. Rassay Károly: Azt mondta, sohasem lesz államtitkár, mégis államtitkár lett ! Schandl Károly : Ne tessék idemutatni S Rassay Károly : önre mutatok rá, aki azt mondta, hogy sohasem lesz államtitkár, három nap múlva mégis államtitkár lett. Ha nem tetszik, tegyen róla ! (Zaj.) Szilágyi LajOS : Állitom, hogy a régi szokástól eltérően nem ünnepélyes bevonulással jelentek meg a nemzetgyűlésen a ministerek, hanem előre elfoglalták a kormány tagjai a ministeri bársonyszékeket, hogy ne tűnjék fel, hogy a szokásos ovációk elmaradtak. Azóta mi a kormányt megnyilatkozni itt a nemzetgyűlésen tulaj donképen nem hallottuk. A kormány elnöke vendéglőkben, éttermekben, fehér asztalnál nyilatkozik meg, a nemzetgyűlést pedig formálisan kerüli. (Ugy van ! Ugy van ! balfdől.) Rassay Károly : Nem mer szembenézni a vádakkal. Szilágyi Lajos : Jogunk van ezt itt ellenzéki oldalról leszögezni, mert ez a parlamentarizmus teljes megtagadása. A Bethlen-kormány azonban, mialatt a nemzetgyűlést fumigálja, mellőzi, ugyanakkor megalázkodik egész sora előtt azoknak, akik előtt megalázkodnia nem lett volna szabad. Megalázkodott pl. az entente előtt ; (Zaj jóbbfelöl.) ismételten megalázkodott a kamarilla előtt, megalázkodik a destruktívnak nevezett sajtó előtt, megalázkodik a zsidóság előtt, amely előtt karácsonyi vezércikkben térdet hajt . . . (Mozgás és zaj jóbbfelöl.) Rassay Károly : Hát ez tény. Tessék elolvasni a karácsonyi vezércikket. Kiss Menyhért : A megértést szolgálta a karácsonyi vezércikk. Rassay Károly ; Azért voltunk destruktivek két éven keresztül a képviselő ur szerint is ! Kiss Menyhért : Az más ! Rassay Károly : Mandátumszerzésért szabad, de becsületből nem szabad \ (Zaj.) Szilágyi Lajos : . . . és megalázkodik a kormány a szociáldemokraták előtt is, akiket tulaj donkép titkos kommunistáknak tart. Különösen arra értem ezt a megalázkodást, hogy az igazságügyminister ur december 23-án a Népszava szerkesztőségében látogatást tett. Kiss Menyhért: Ezért csak dicséretet éidemel. Szilágyi Lajos : Bocsánatot kérek, ennek a lapnak szerkesztőjét meggyilkolták, a gyilkosokat biróság elé nem állitották, a lapot mint destruktiv lapot hólabda-rendszerrel bojkottáltatják, nemzetvédelmi tisztekkel elsülyesztik, . . . Rassay Károly : Ma elkobozzák. Szilágyi Lajos : . . . és az igazságügyminister ur összeegyeztethetőnek tartja tekintélyével azt, hogy a Népszava szerkesztőségében ilyen előzmények után megjelenjék ! Ezt igenis megalázkodásnak kell, hogy bélyegezzem. Ha a kormányt nézem, ismét azt kérdem, amit az első Bethlen-kormánynál kérdeztem : milyen kormány ? Nem koaliciós kormány, mert J évi január hó 20-án, pénteken. 3Ö3 koaliciós kormányt nem tudok elképzelni előzetes kompromisszuma nélkül a kormányt alkotó pártoknak. À kormány látszólag kisebbségi kormány, voltaképen azonban véleményem szerint, ha magatartásukat nézem, nem tudom őket másnak nevezni, mint darabont-kormánynak. (Zaj jóbbfelöl.) A Bethlen-kormány első bemutatkozásánál is azt kutattam, hogy az előző ministerelnök ur miért mondott le. A Bethlen-kormány második bemui tatkozásánál is felállíthatom bátran a kérdést, hogy miért mondott le a kormány. Bocsánatot kérek, amint az első alkalommal nem volt bátorsága a ministerelnök urnák válaszolni erre és nem volt benne annyi kötelességérzet, hogy tájékoztassa a nemzetet, miért kellett lemondania, ugy nem számitok most, a második alkalommal sem arra, hogy a ministerelnök ur nyiltan, férfiasan ide a nemzet szine elé áll és bevallja, férfiasan feltárja azokat az okokat, amelyek miatt neki lemondani és a nemzetet egy háromhetes válságnak kitennie kellett. Mi tudjuk, hogy egy illegitim befolyás buktatta meg a kormányt. Mi előttünk kétségtelen, hogy az abszolutizmusnak budai várkastélyában olyan befolyások érvényesülnek, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) amelyekért helytállani a ministert elnök ur nem mer. (Nagy zaj jóbbfelöl.) Kiss Menyhért: Végre magyar ember ül Budán és azt is kifogásolják. Elnök: Szilágyi képviselő urat a házszabályok értelmében kénytelen vagyok ezért rendreutasitani. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Lajos: Ismerjük mi ezt az illegitim befolyást. Ez az illegitim befolyás először akkor mutatkozott a nemzet előtt, mikor a főméltóságu kormányzó ur esküjét itt a nemzetgyűlés szine előtt letette. Akkor a felelős ministerelnök ur előzetesen megállapodott az ideiglenes államfői tisztre kiszemelt fővezér úrral a reá, mint kormányzóra ruházandó hatáskör tekintetében, és erre az utolsó napon valamilyen illegitim befolyás érvényesült, amelynek folytán az ideiglenes államfő az eskütételt ujabb hatáskörki bővítésektől tette függővé. Ez volt az első alkalom, amikor illegitim befolyást láttunk érvényesülni. A Bethlen-kormány programmjával szemben birálatunkat megkönnyíti . . . Kiss Menyhért : A kormányzó személyét nem lehet állandóan bevonni a vitába. Hornyánszky Zoltán : Ki vonta be ? Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokat megtartani. Kerekes Mihály: Nincs kis elnökökre szükség! Szilágyi Lajos : Bírálatunkat — mondom — megkönnyiti, hogy a ministerelnök urat igen jól ismerjük. Az ő nevéhez már jelentős események fűződnek. Az ő kormánya alatt borult fel teljesen a pénzügyi helyzet, az ő kormányzása idején vesztettük el Nyugat-Magyarországot, ő produkálta az ország előtt a pécsi programmot, az ő uralma idején történt a királypuccs és annak következmé-