Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

292 Â nemzetgyűlés 292. ülése 1922. gaz árulót el se fogadok, Lapsánszky neve most és a jövőben : akasztófára való.« Ugyanebből a levélből olvassuk, hogy Lapsánszky hollétéről a mai napig — ez 1840-ben jelent meg — tehát három évvel az Ítélet után még Mármarosban sem tudnak semmit. Horváth Mihály, a hires történetíró, a »25 év történeté«-ben azt irja, hogy Lapsánszky megváltoztatott névvel Galíciába ment és ott egy kamarai tisztségben nyerte el árulásának jutalmát. (Egy hang jobbról: Most pedig onnan jönnek sokan ide!) Ez volt az ifjak pere, amely Lovassy Lászlóra 10 évi fogsággal végződött, amelynek végén Lovassy megőrült, és azért történt ez, mert báró Wesselényi Miklóst üdvözölte a jobbágyok érdekében Pesten mondott beszédeért. De mi történt Kossuth Lajossal ? Engedelmet kérek, de erről is beszélnem kell, mert jogászilag és a mai eljárások megítélése szempontjából ismét nagyon hasonló esetekre akadunk. Kossuth Lajos először megcsinálta az 1832—36-iki országgyűlésről az »Országgyűlési Tudósításokat«. Mint a távollevők követe, báró Vécsey Sámuel távollevő követeként jelent meg és felhasználta az alkalmat arra, hogy az országgyűlés tárgyalásairól zsurnalisztikái tudósításokat is készítsen. Az országgyűlés bezárása után pedig megcsinálta a »Törvényhatósági Tudósításokat« ; a megyei kongregációk tudósításait hozta lapjában s többek között oly kitűnő levelezői voltak, mint pl. Zalában Deák Ferenc, Biharban Beöthy Ödön stb. Ezek a Törvényhatósági Tudósítások nem tetszettek az akkori hatalomnak és nagyon természetesen azt mondották, hogy Kossuth nem kért engedélyt folyóirat alapítására, holott ezt kérnie kellett volna. Miután ez nem volt más, mint magános levelezés, ami a tudósítások természetéből ' származott, természetes, hogy a rendelkezés alapja törvénytelen volt. A nádor azonban leirt, hogy Kossuth függessze fel a Törvényhatósági Tudósításokat. Nem tette. Ellenkezőleg tovább folytatta és a megyéknek leküldötte sérelmét, ugy hogy a megyék ez időtől kezdve tulaj donképen állandóan két sérelemmel foglalkoztak : a Wesselényi-féle országgyűlési ifjak esetével és Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósításainak betiltási ügyével. Épen ezzel a két sérelemmel foglalkoztak Beöthyék, amikor jött a másik rendelvény, hogy most már tovább nem várnak és ha nem szünteti be lapját, következik az elfogatása. Kossuth ekkor sem volt hajlandó a beszüntetésre és tovább folytatta a Törvényhatósági Tudósításait. És végül megtörtént az, hogy Kossuth Lajost elfogták, hű'lenségi perbe fogták és dacára annak, hogy az akkor uralkodó magyar törvények alapján nemesembert az elitélte tése előtt nem lett volna szabad letartóztatni, Kossuth Lajost letartóztatták. Vázsonyi Vilmos: Ez volt a mentelmi jog akkor ! ; Bródy Ernő : Részben azért hozom ide az egész kérdést, hogy kimutassam, hogy a hatalom mindig évi január hó 19-én, csütörtökön. egyforma, de most már tanulhatna egy kicsit, mert már előbbre haladtunk. (Zaj balfelől.) CsontOS Imre : Ide ültem, hogy meghallgassam, mit mond nekem. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a nemzetgyűléshez szólni, nem egymás között társalogni. Bródy Ernő: Itt van a kezemben a Törvényhatósági Tudósítás, amit Földváry Mihály Pest vármegyének nemes alispánja, igen kiváló derék hazafi adott ki 1878 június 8-án. E törvényhatósági tudósításnak a végén a következő nagyon érdekes levél foglaltatik (olvassa) : »Eddig terjednek a Törvényhatósági Tudósítások. A kormány a szó és gondolatszabadság ellen indított megátalkodott harcában eltökélné magát minden áron megszüntetni a lapot. Miután a tilalmat Pest vármegye utján nem foganatosíthatta, Kossuthot elfogatá, ellene hűtlenségi keresetet indított. A királyi tábla őt három, a hétszemélyes tábla négy évre ítélte.« Itt van azután a birtokomban lévő pédányhoz csatolva Kossuth Lajos édesatyjának Lászlónak — aki a pestvármegyei Alsódabas község sírkertjében alussza örök álmát — irt sajátkezű levele, amelyben a törvényhatósággal a fent jelzett megrendítő eseményt tudatja. Ha méltóztatnak megengedni, ismertetem a levelet. (Halljuk! Halljuk!) : »Számos nagyságos megyék kegyeskedtek a nemzeti lelket s alkotmányos életet fejtő, az értelem haladását s egyesültét eszközlő Törvényhatósági tudósításokat nemcsak pártolásukra méltatni, hanem szerkesztőjüket, Kossuth Lajost, megbízott levelezőjüknek nyilatkoztatni — és igy ő nem mint magános polgár, hanem mint azon nagyságos megyéknek levelezőjük, nemzeti parancs következtében állván e pályán, hatalom karrali feléptetésére annál kevésbé számolhatott, mentől tisztább lélekkel s szentebb céllal tölte be polgári kötelességét, mentől melegebb kebellel buzgott a haza s fejedelem közös, elválhatatlan érdekének kifejlődéseért ; nem is ok nélkül remélhette, hogy a nemzeti nyilvánosság jogának pártolói azon számos lelkes megyék, melyek e jogot tulajdonuknak vállak, nehéz pályáján fel fogják tartani s hinnie kellett, hogy a nemzet igazságos és alkotmányos felszólamlása, legfelsőbb helyen is visszhangra s méltánylásra fog találni, annyival inkább reméllé pedig ezt, mentől inkább tudta, miszerint a nemzeti nyilvánosság jussa egyes polgárral el nem eshet, annál állásától fel nem függesztethetik, — és igy a kormány is őt csak mint egyes eszközlőt fogja tekinteni ; — azonban f. hó 4-ről, 5-re éjjeli 1 óra tájban, Eötvös József kir. fiskális, egy kapitány, egy strázsamester és számos katonák társaságában, a Zugligetben, hol két hét óta orvosi javaslat következtében kint lakott, elfogattatván, Budára a várban lévő katonai laktanyába vitetett s reggeli 4 óra tájban ugyan azok által pesti szállásán, irományai s levelei is elfoglaltatták ; — mit tisztelt levelezőinek, különösen pedig az őt megbízó hagy-