Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

 nemzetgyűlés 292. ülése 1922. évi január hó 19-én, csütörtöhon. 293 ságos megyéknek alázatosan tudtukra adni kötelességének ismeri az atyja, — Pest, május 6. 837. Kossuth László.« Ez Kossuth Lajos elfogatásának története. De nem ér véget ezzel a történet, mert nagyon érdekes az előzetes letartóztatás kérdése. T. i. azt irja a király a nádornak (olvassa) : »Most már, mikor Kossuth a királyi parancs ellenére is folytatja lapjai kiadását és azokban egyre lázit a király és kormány ellen, megyei per nem elég, hanem Kossuthot ex nota infidelitatis, hűtlenség alapján kell perbe fogni. S mivel, ha mindjárt nemes is, nincs állandó kereset forrása és rendes lakhelye, ennélfogva el kell fogni még birói Ítélet előtt. Miután Pestvármegye vele tart, egy királyi ügyész katonai erővel fogja őt el, de hogy zavar ne támadjon, titokban.« Erre az akkori országbírónak, gróf Cziráky Antalnak skrupulusai voltak, hogy egyáltalában lehetett-e Kossuthot hűfclenségi perbe fogni és birói ítélet előtt letartóztatni. Méltóztatnak hallani, hogy azért fogták el, mert neki nem volt rendes lakása és keresetforrása. 8 mikor aztán Kossuth kimutatta, hogy több váimegyének nemes táblabírája, tehát magyar nemes, és így nem lehet elfogni, akkor azt mondták, hogy a nemességi oklevele nincs kihirdetve, ennélfogva őt ott kell tartani. S itt van Kossuthnak egy nyilatkozata. Tudniillik Kossuth családja — szülei és testvérei — elfogatása által megfosztattak mindennapi keresetüktől. Ezért Pest vármegye 1837 május 22-iki közgyűlésén a rendek elhatározták, hogy Kossuth családja számára gyűjtést rendeznek. A gyűjtést illetőleg bizonyos Berzeviczy Bercsényit ajánlotta a begyült összeg kezelőjének. Révay és báró Jósika 1000—1000 forintot irt alá mint tőkét. Arra, hogy a fiskus Kossuth családjának szomorú anyagi helyzetét fegyverül használta ellene, Kossuth szóbeli perváltásában igy felelt (olvassa) : »Igenis, t. bíróság, én gazdag nem vagyok ; vagyonom rendes jövedelmeit szorgalmam gyümölcseivel kell pótolnom, hogy családom szükségei fedezvék legyenek. Ezt nemcsak nem szégyenlem, sőt ez nemes önérzéssel emeli keblemet. Mert ha mindenáron gazdag akartam volna lenni, az én csészém is függhetne talán a gazdagodás szökőkutja alatt, de munkásságom, szorgalmam és erre alapult függetlenségem v&la, vagyonbeli állapotom talpköve s ebben büszkélkedem. A királyi fiscus ettől megfosztotta családomat s ép olyan időben fosztotta meg, midőn reá történetesen legnagyobb szüksége vala. Hogy jóbarátim nem fogják hagyni Ínséget szenvedni, családomat, hittem, reméltem, de hogy aláírásokra fog kerülni a dolog, ezt nem vártam, ez keséi vesén sújt. Bocsássa meg a k. fiscusnak a Mindenható, hogy ennyire sülyeszté házamat.« így irt Kossuth. Három évig ült fogságban Kossuth azért, mert a megyei kongregáció tudósításait kiadta. Három év után amnesztiát kapott, megjött 1840-ben a fogságból és megindította harcát a jobbágyság felszabadítása érdekében. Ezzel fizetett. Deákkal, Széchenyivel együtt megcsinálta azt. Az azelőtti országgyűlésen nehezen ment a dolog, a főrendek mindig visszavetették. Csakhogy Magyarországnak abban az időben olyan történelmi osztálya volt Deákkal, Széchenyivel és Kossuthtal az élén, s a kisebbek, a második sorban lévők is olyanok voltak, hogy nem a maguk dolgáért izgultak, hanem azon izgultak, hogy a magyar elnyomott rabszolgák és jobbágyok földhöz, joghoz és szabadsághoz jussanak. Ez a leggyönyörűbb fejezete a magyar történelemnek. Javos Antal : Ne csak Imre bácsinak beszéljen ! Csontos Imre: Várom, mit mond nekem. Javos Antal : Még utóbb ott maradsz náluk. Bródy Ernő : Meg fogom mondani t. bátyámnak, hogy megvan az oka annak, hogy ide invitáltam. El kell mondanom végre, hogy Magyarországon nem a jogtalanok küzdöttek ki a maguk jogait, hanem a magyar történelmi osztály, a magyar nemesség küzdötte ki az elnyomottak jogait. Megcsinálta ezt a magánjogban, valamint a büntetőjogban. Tudniillik Magyarországon azért volt rendkívül fontos a büntetőjog kodifikációja, mert abban az időben a földesuraknak megvolt a teljes uri hatóságuk, az uriszék uralkodott a parasztok, a jobbágyok felett . . . Javos Antal : Mágnásdiktatura volt ! Bródy Ernő : ... elcsukathatták mindig a jobbágyot. Nem ért volna tehát semmit sem a magánjogi felszabaditással, ha egyúttal büntetőjogilag is egy szabadabb levegőt nem teremtett volna. Tehát magánjogilag, közjogilag és büntetőjogilag felszabadította a magyar történelmi osztály a magyar jobbágyságot, a magyar földmüvesosztályt ; hivatalképessé, birtokképessé tette őket, minden polgári, politikai és emberi joggal felruházta őket. Már most egy bizonyos idő kellett hogy elteljen, míg ez a magyar földmüvesosztály a maga jogait és érdekeit felismeri és annak tudatára jut. Nem veszem rossz néven, ha a magyar földmüvesosztály az ő tulajdonához ragaszkodik. Megmondom, miért. Azért, mert a maga kínos verejtékével, izzadságával hozza létre azt a gyümölcsöt, s igy emberileg megértem, hogy ragaszkodik ahhoz, amit maga termelt. De egyet nem tudok megérteni, vagy ha megértem, szeretném, ha elkerülné. Amikor nem a magántulajdonról, nem a jószágról, hanem a lelki javakról van szó, akkor ennek a jobbágyságnak, ennek a felszabadult magyar rétegnek nem szabad a jogokból másokat kitaszítani engedni. (TJgy van !) Szijj Bálint: Nem is akarjuk! Bródy Ernő: A magyar földmüvesosztály visszaemlékezhetik a maga küzdelmeire, visszaemlékezhetik arra a bánásmódra, amely vele történt, visszaemlékezhetik arra, hogy Magyarországon a magyar nyelvnek is egyedüli védbástyája a magyar jobbágy, a magyar paraszt volt, mert a