Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-292
A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. hiszen anfcidiluviális dolgok azok, amik a választójog terén Magyarországon történtek. (Ugy van! Ugy van !) Szégyene volt a magyarságnak a választójog szempontjából. Mert mi történt ? Megalkották először 1848-ban a választójogot. A 48-iki reform után jött az 1874-iki visszafejlesztés, mindig a cenzus alapján. 1913-ig nem történt semmi. Ekkor alkották meg az egyik választójogot. 1918ban újra csináltak egyet, amely azonban csak papiroson maradt meg, amig végre Friedrich István minden habozás, gondolkozás, ankettezés és skiupulusok nélkül az ő szokott snájdigságával elintézte ezt a kérdést. Azért senki nem haragudhatik valakire, ha jogot ad a népnek ; ha jogot elvesz, akkor igen. Bocsánatot kérek, igen tisztelt Nemzetgyűlés, én csak nem állithatom, hogy ez a nemzetgyűlésnek a maga struktúrájában nagyon tetszenék, ha egy jognak és szabadságnak csak az előnyeit vágná zsebre és a hátrányait nem. így van ez a sajtószabadsággal, igy van a választójoggal. Minden nagy szabadságjognak vannak előnyei és hátrányai. Azt hinni, hogy egy rendnek és rendszernek csak az előnyeit élvezhetjük, olyan illúzió, amelyben csak beteg nemzetek ringathatják magukat. Abban a hitben voltunk, hogy marad az általános választójog ugy, ahogy az megalkottatott, és nem fogják a nemzetgyűlést felhasználni ennek a megszükitésére, nem fog felmerülni az a gondolat, hogy például csak városokban legyen titkos szavazás, falun pedig nyilt. (Félkiáltások a jobboldalon : Nem lesz !) Engedelmet kérek, a nyilt szavazásra való visszatérés jelenti a korrupciót, a terror legalizálását, jelenti azt, hogy senkit sem fognak engedni a maga meggyőződése szerint leszavazni, hanem szolgabirói tekintély és önkény alapján járnak el vele szemben. (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon és a középen.) Csak nem akarunk visszaesni azokra az időkre, csak nem akarjuk felidézni ismét azoknak a régi magyar választásoknak az emlékét, amelyek a múltban lezajlottak. Bocsánatot kérek, ha az ember meggondolja, hogy mik történtek, hogy hogy szerzett többséget magának egyik-másik kormány, hogy miként bolondították a tisztességes magyar népet, miként rontották el erkölcseit, lerészegesitéssel, akkor igazán örülnünk kell, hogy túl vagyunk a korrupción, hogy kijutottunk ebből a korszakból és mindenki vonja le ennek a következményeit. Az általános választójog nem végcél, csak eszköz. Volt már eset a történelemben is, mikor az általános választójog is csütörtököt mondott. Ott van III. Napoleon, aki midőn a boulognei és strassburgi puccs után hazaj ött és megválasztották négy kerületben képviselőnek és kikiáltották a köztársaság elnökévé, de neki ez nem volt elég, ő állandósitani akarta a hatalmat, megcsinálta 1852-ben a december 2-iki államcsinyt, amelynek a bevezetője volt a képviselők lecsukatása, a sajtószabadság elnyomása, hogy azután a terror alapján és az általános választójog segítségével és terrorisztikus eszközök felhasználásával magának a plebiseitumot megszerezze. Hát ez az általános választójog nem évi január hő 19-én, csütörtökön. 287 tetszhetik nekem, de hiába, megvan. Nem lehet, mondom, elfogadni egy rendszert csak előnyeivel, hátrányai nélkül élvezni. Ez az általános választójog mindig korrigálni fogja önmagát, de nincsen semmi ok arra, hogy egy nemzet ne lássa meg tükörképét ugy, amint van, a maga igazi arculatával. Csak kevés és általános korlátja lehet ennek a választójognak : az életkor egy bizonyos határig, természetesen addig, ameddig az értelmi cenzusról van szó ; lehet még a tisztességes élet ; ezenfelül semmiféle korlátja és határa nem lehet az általános, egyenlő és titkos választójognak. T. Nemzetgyűlés ! Mi az oka annak, hogy a kormány nem ismertetett meg bennünket ezzel a javaslattal ? Mi az oka annak, hogy itt jogszükitésről vagy uj szavazási rendszerről van szó ? Mi az oka annak, hogy idejében nem mutatják be a nemzetgyűlésnek ? Engedelmet kérek, amikor gróf Khuen-Héderváry 1910-ben jött a javaslatával, elküldötte azt a tudományos testületeknek, a jogászegyesületeknek, amelyek hónapokon keresztül tárgyalták ezt a javaslatot. 1917-ben, amikor Vázsonyi előterjesztette a javaslatát, hóna pókig foglalkozottîa választójogi bizottság a javaslattal. Miért épen most kell olyan gyorsan, ilyen rendkivüli hirtelenséggel ezt az óriási kérdést elintézni ? Vagy talán stabilizálni akarják újra a közjogi küzdelmeket ? Nem volt elég Magyarországon ezekből a választójogi küzdelmekből ? Újra alakuljanak pártok, hogy küzdjenek a választójogért ? Még mindig nem térünk reá a reálpolitika útjára ? Még mindig van időnk arra, hogy rá pocsékoljuk választójogi küzdelmekre ? Nem, t. Nemzetgyűlés, végre Magyarországon rá kell térni a reálpolitikának útjára, amikor gazdasági és szociális kérdések izgatnak és foglalkoztatnak bennünket . Az általános választói jognak kérdése maga primitív kérdés ; primitiv kérdés az, hogy a nemzet hogyan jelenjék meg a maga képviselőtestületében. Nem ez a kérdés, ennek szuperált kérdésnek kell lennie. Az a kérdés, hogy mit lehet csinálni itt a nemzetgyűlésen a dolgozó tömegek érdekeiért, jogaiért, (ügy van!) De hogy még mindig kérdés legyen az, hogy mindenkinek, akinek kötelességei vannak, jogai is legyenek, hogy még mindig kérdezzük, hogy kit engedjünk oda a szavazóurnához és igyekezzünk ezt megszorítani, mindenféle machinációkkal és mókákkal elvenni az embernek veleszületett természetes ősjogát, hogy akkor, amikor az államban kötelességei vannak, jogai is lehessenek, azt hiszem, hogy ez oly visszaesés, amely a magyar parlament történetében már nagyon sokszor megboszulta magát. Olvasok hireket erről a választói jogról, például azt olvasom., hogy Budapesten — csak ebben a városban — lajstromos szavazás lesz. CsontOS Imre: Minden uri asszonynak lesz szavazati joga, ne búsulj ! (Élénk derültség és felkiáltások balfelől : A Lloyd George !) Lingauer Albin : Ez lesz az agrárdemokrácia ?