Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. azután később hátul lefegyverezni. (Nagy zaj balfelöl. Felkiáltások : Ahá !) Szilágyi Lajos: Pőrére vetkőztetni őket, ugy mint Nagyatádit akarták ! Gr. Sigray Antal : 11-én jelentettem, hogy 9 órakor délelőtt Sopronban az ágfalvai harcban elesetteket katonai pompával temettük el. A halottak között volt egy vadász, Ostenburg zászlóaljából, továbbá egy osztrák csendőrtiszt, a felkelők részéről két önkéntes, soproni főiskolai hallgató. A temetésen részt vett egész Sopron városa és az osztrák bizottságnak összes tagjai s az elesett osztrák csendőrtiszt parancsnoka. Az entente-bizottság még ezt a gyönyörű és impozáns temetést is demonstrációnak vette. Hát igen, demonstrációja volt ez a temetés annak, hogy a magyar mindig hálás marad anyanyelvre való tekintet és különbség nélkül (ügy van! ügy van! balfelöl.) azokkal szemben, akik a hazát bátran és életük árán, önfeláldozóan szolgálják, ámde annak is demonstráció] a volt, — mert hiszen az osztráknak mi ugyanazt a katonai pompát adtuk meg, mint a magyarnak — hogy a halálban nincs ellenség, hanem kibékülés. ( ügy van ! ügy van ! Tafs half elől.) RakOVSZky István : Budaörsön nem igy volt ! Szilágyi Lajos : Csak Budaörsnél nem volt igy. Szmrecsányi György : A sirokról leszedték a koszorúkat ! OrbÓk Attila : Egyformán hősök ; mind a nemzet halottai ! Szilágyi Lajos : Ezért nem volna szabad egynek sem börtönben lenni ! (Zaj balfelől.) Gr. Sigray Antal : Ezidőtájban megérkezett Nyugat-Magyarországra Prónay Pál alezredes, aM nem hivatkozott semmiféle megbizatásra, semmiféle felsőbb parancsra, hanem végigjárta a frontokat és a felkelőknek — ugy látszik — különös hierarchiája szerint, nem tudom kinek a kinevezésére, valószinüleg az ő felkérésükre, átvette az egész parancsnokságot. Le akarom itt szögezni, hogy — amennyire én az ottani helyzetről mindig informálva voltam — Prónay Pálnak megérkezése csakis előnyös volt és Prónay Pálnak NyugatMagyarországon nagy érdemei vannak. MeskÓ Zoltán : Éljen Pali bácsi ! Gr. Sigray Antal : ö a felkelők között egységes vezetést honositott meg, amelynek az eddigi vezérek — közöttük Hir György képviselő ur is (Éljenzés jobbfelől.) — szivesen alávetették magukat. Igy a front egységes volt és az egyes«túlkapások, pl. a stájer lakosságnak alaptalan és oknélküli zaklatása, valamint a lakossággal szemben elkövetett bántalmazások mind egy csapásra megszűntek, és érezhetővé vált, hogy itt egységes vezetés van egy komoly és csakis hazafiasán gondolkozó férfi, kezében. Budaváry László : Ez tárgyilagos, őszinte beszéd, nem a gyűlölet szava ! (Felkiáltások balfelől ; Hála Istennek ! Csakhogy elismeri !) B. Szterényi József : Mi igy szoktuk ! Köszönjük meg a magas helyről jövő elismerést. vi január hó 19-én, csütörtökön. 263 Szmrecsányi György ; Ezért bántak Sigrayval olyan tárgyilagosan ! (ügy van! balfelől.) Budaváry László : Ez más lapra tartozik ! (Zaj a baloldalon.) OrbÓk Attila: A zsidók is más lapra tartoznak! Szilágyi Lajos: Mégis csak jó volt Sigrayt kibocsátani ! (Zaj.) Gr. Sigray Antal : A kormány mindent elkövetett, hogy Prónayt onnan eltávolitsa. Nekem parancsokat küldött, hogy Prónayt el kell távolitani, ha kell, akár erőszakkal is. Erre én nem vállalkoztam. Azt hiszem azonban, senki más sem próbálta meg. Denikve, a végén Piónay a kormány akarata ellenére ott maradt és Prónaynak befolyása tényleg csakis jó irányban érvényesült. Közben az entente-tisztek, akiket a kormány parancsára a felkelők között magyar tisztek kisértek, mindent megpróbáltak tenni, hogy a felkelőket leszereljék, de akkor már kaptuk a jelentéseket, hogy ez nem fog sikerülni, amiről engem különben Hir György képviselő ur egyszer direkte is informált. Kijelentették, hogy bizony ők onnan nem fognak elmenni. Hivatalos jelentések jöttek, hogy a gyanafalvai entente-bizottság összekötő tisztek által érintkezésbe lépett a felkelőkkel, egy magyar összekötő tiszt a magyar kormány nevében felszólította a felkelőket, illetőleg azoknak vezérét, hogy azonnal szüntessék be akciójukat, mivel ellenkező esetben hazafiatlanul járnak el. A felkelők kijelentették, hogy semmi közük a kormányhoz és nem hajlandók engedelmeskedni. Dinich Vidor: Természetesen! Lingauer Albin : Nagyon helyesen tették ! Gazdátlan terület volt ! Gr. Sigray Antal : Itt még egy elismeréssel tartozom a felkelőknek. Bethlen gróf t. i. táviratban egyszer kérdezte tőlem, hogy mi van az A-vonalban levő zűrzavarral, és azt mondta, hogy azt helyre kellene állitani stb. Erre azt feleltem, hogy »az A-vonalban uralkodó zűrzavar megszüntetésére vonatkozólag megjegyezni kivánom, hogy az A-zónában momentán semmiféle zűrzavar nincs, hogy ott a magyar közigazgatás zavartalanul működik és a vasutak az osztrák határig járnak. Az entente-generálisok saját bevallása szerint a fegyveres felkelők mint polgárőrség és mint őrjárat kifogástalanul tartják fenn a rendet, igy tehát véleményem szerint, ha. a magyar kormány elhatározná magát, hogy reguláris csapatokat küld ki a felkelők lefegyverzésére, ez elhibázott dolog volna.« Gróf Bethlen ugyanis azt táviratozta, hogy igen nagy érdek fűződik ahhoz, hogy elfogadjunk egy ilyen propoziciót, mire én azt feleltem, hogy ezt csak abban az esetben lehet tenni, ha azt ugy lehet értelmezni, hogy abból az országra nézve tényleg pozitiv előnyt tudunk biztositani, magyarul mondva, ha biztositéket nyerünk arra nézve, hogy ennek fejében előnyös kompromisszumot tudunk elérni, mert különben bárki joggal mondhatná, hogy a magyar kormány csakis azért akarja kiküldeni csapatait a régi határra, hogy az osztrá-