Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-292
264 A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. évi jantiqr hó 19-én, csütörtökön. Rakovszky István : Ez hazaárulás ! Gr. Sigray Antal : . . . c'est à prendre, ou à laisser, tovább mi olaszok nem megyünk. (Zaj a baloldalon.) Ha tehát a magyar királyi kormány nem folytatta volna az alkudozásokat a végtelenségig, természetesen folyton koncessziókkal és folyton engedve a területből . . . Szmrecsányi György : Indokolatlanul ! Gr. Sigray Antal : ... ha BánfEy minister ur nem tette volna meg ezt az utolsó ajánlatát . . . Rakovszky István : Csak rá kell nézni, hogy lehet-e ennek a kezére rábizni az országot ! (Élénk derültség a baloldalon.) Huszár Elemér : Igaza van Rakovszkynak ! (Zaj.) Elnök." Rakovszky képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendreutasitom. Gr. Sigray Antal : . . . akkor nem jöhetett volna az olasz követ ur ezzel a kijelentéssel és nem mondhatta volna, hogy a magyar kormány már hajlandó volt ezt elfogadni, örüljenek tehát, ha ennyit kapnak, (ügy van! balfélöl.) A külügyminister ur csodálkozott felfogásomon és minden remonstrációmra azt a választ kaptam, hogy nem szabad itt érzékenykedni... (Zaj és mozgás a baloldalon.) Huszár Elemér : Gyávának nem szabad lenni ! Rakovszky István : Es minderre nem reflektál a rninisterelnök ur ! Sándor Pál: Luft! Gr. Sigray Antal : ... a legfontosabb, —hiszen ebben van is igazság — hogy át van törve a trianoni béke, (Egy hang balfelől : Ez igaz 1) az olasz mediáció folytán létre fog jönni az egyezmény, mely magában hordja azt, hogy legalább is precedens fog teremtődni ahhoz, hogy a béke egyéb feltételeit és^ egyéb határozatait is meg lehessen változtatni. Én elismerem ennek a horderejét, tudom, hogy Sopron megtartása által tényleg át van törve a trianoni szerződés, hogy mégis jobban szerettem volna, ha a magyar kormány ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy az A.-vonalról nem megy vissza, mert az egész A.-vonalat megtarthattuk volna, hiszen az osztrákok erről majdnem époly könnyen lemondhattak volna, mint Sopronról, mivel Sopron elvesztése által az egész u. n. Burgenland-theória részükre értéktelenné vált. (ügy van! balfelől.) Ekkor következett az ententenak bizonyos, elég jó formák között tartott ultimátuma, és a Kánia követtel folytatott táviratváltás szerint ő arról értesített engem, »hogy a ki ürítés most már elkerülhetetlenné vált, a helyzetnek megfelelően értesítettük az entente-ot, hogy a magyar kormánynak nem szándéka az entente kívánságával szembehelyezkedni, megmagyaráztuk azonban azt, — amiről a kormány végre értesült — hogy a bandákra a magyar kormánynak legfeljebb erkölcsi befolyása van és hogy e befolyás érvényesítésére sok időre volna szükség.« Sándor Pál: Pl. az amnesztiára ! kokat, akik képtelenek voltak bejönni, az A-vonalig elővezesse.« Az Ostenburg- és Ranzenberger-zászlóaljak leváltásáról is szó volt, melyet én mindig élénken elleneztem és a kormány is elejtett. Közben még meg kell említenem, — nem olyan fontos ugyan — hogy az ágfalvai incidenssel kapcsolatban bizonyos differencia merült fel köztem és az * entente-generálisok között és ezt a differenciát a kormány ugy vélte rendezni, hogy a kormánybiztosságot két részre osztotta és a katonai és összes karhatalmi alakulatok parancsnokává Hegedűs altábornagyot nevezte ki. (Mozgás a baloldalon.) Hegedűs a helyzetet jól fogta fel és a kezdet nehézségei után abba egészen beleélte magát. Lingauer Albin : A kormánybiztosságnál a kettős könyvelést vezették be ! Gr. Sigray Antal : Én le akartam mondani, de a rninisterelnök nagyon kért, hogy maradjak tovább is és valójában azért nem mondtam le, mert a két csendőrzászlóaljjal és a lakossággal szemben bizonyos kötelezettségeket vállaltam volt, melyeknek más nem tudott volna megfelelni. Szmrecsányi György : Nem is engedték, hogy lemondj ! Gr. Sigray Antal : Közben szeptember 16-án a kormány táviratilag kéretett bennünket, hogy jöjjünk fel. Én feljöttem Hegedűs altábornaggyal, Ostenburggal és Ranzenbergerrel, és itt fent előadták nekünk, hogy megtörtént az ismert közvetítő lépés az olasz kormány részéről és hogy ennek a közvetítő lépésnek valószínűleg az lesz az eredménye, hogy Sopront és vidékét meg fogjuk tartani, amit a kormány óriási eredménynek tartott. Gróf Bethlen nagyon csodálkozott, hogy mi, akik a helyszínéről jöttünk és az ottani helyzetet ismerjük, ezt egyáltalában nem tartottuk óriási eredménynek, (ügy van ! balfelől.) hanem hogy mi azt mondottuk : Hát ennyi az egész ? hát ezért harcoltak a felkelők, hogy csak ennyit tudjunk megtartani, amikor képtelenség, hogy az osztrákok újra megpróbáljanak bejönni ? Megjegyzem, hogy az eredeti terv, amelyet akkor hallottunk, meg lett változtatva és Velencében az egyezség másként köttetett meg, mint ahogy akkor kontemplálva volt. De megjegyzem azt is, hogy sem a csendőrzászlóaljak, sem a lakosság, sem pedig a felkelők nem nagyon örültek ennek a lépésnek, melynek maximális eredménye gyanánt csak ennyi volt biztositható. (Halljuk! Halljuk!) Én kérdést intéztem Bethlen rninisterelnök úrhoz, hogy hát hogy is van a dolog azzal a bizonyos A-vonallal, melyről nem megyünk vissza, csak nagyon prononszirozott fegyveres ultimátum esetén. Erre a rninisterelnök ur ezt felelte : Én természetesen próbáltam az egész A-zónát megtartani, de az olasz főmegbizott azt felelte nekem, hogy: uraim, önök már a tárgyalások folyamán •előzőleg hajlandóknak mutatkoztak csakis Sopront és vidékét elfogadni, most tehát fogadják el ezen alapot. (Nagy zaj a baloldalon.)
