Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

262 A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. kedéséből és készülődéseiből, melyeket máshol észleltünk — ezen ágfalvai események kapcsán most már biztosra veszem, bogy az osztrákok az ágfalvai események következtében az egész nyugatmagyarországi területet ki fogják üríteni. Ez a feltevés azután néhány nappal később teljesen bevált és de facto igy is történt. (XJgy van ! a baloldalon.) Szmrecsányi György : Meg kell jegyezni, hogy az osztrák halottakat ugyanolyan tiszteletadással temették el, mint a magyar halottakat. Gr. Sigray Antal : Az entente-misszió megkérdezett azután engem, hogyan vélekedem már most erről a nagyon komplikált, nehéz nyugatmagyarországi helyzetről. Ez ismét benne van abban a jelentésemben, amelyet a kormányelnök urnák küldtem, mert hiszen én hivatalos jelentések és okmányok alapján dolgozom, nehogy bárki nyilatkozataimat megcáfolja. Friedrich István : Ez nem Fehérkönyv ! Gr. Sigray Antal : Az entente-misszió közölte velem, hogy ők mindent el akarnak követni, hogy Ausztria és Magyarország között háború ne legyen, mert ez általános konflagrációt vonna maga után. Erre én azt feleltem, hogy véleményem szerint az osztrákok viselkedésük által elvesztettek minden erkölcsi alapot ahhoz, hogy Nyugat-Magyarországra még egyszer bevonulhassanak, (Ugy van! ügy van ! a baloldalon és a közéfen.) viszont a magyar kormány helyzete mindinkább nehezbedik, mert erkölcsi lehetetlenség azon lakosságot, amely a benyomulok ellen és az ő kommunista nézeteik ellen harcot viv, most már cserben hagyni. (Ugy van ! balfelöl.) Szerintem az egyetlen megoldás az, hogy az osztrákok erről a területről, amelyről bebizonyult, hogy őket egyáltalában nem óhajtja, mondjanak le. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A tábornokok azt kérdezték, hogy vájjon ha a Volks wehrt behozzák, az több eredményt fog-e elérni a felkelőkkel szemben ? Erre azt mondottam, hogy nem igen hinném, hogy az a csapat annyival nagyobb harci kedvet mutatna, mint az osztrák csendőrség. Viszont azonban figyelmeztettem őket, hogy ez veszélyes már azért is, mert hiszen a felkelők az osztrák csendőrséggel nagyon humánusan bánnak ugyan, azonban már a bevallottan kommunista Volkswehrrel szemben ilyen bánásmódra számitani nem lehet, mert előadhatja magát, — mint már megtörtént Kirchschlagnál — hogy a felkelők ezeket á kommunistákat nagyon rövid utón fogják elintézni, különösen azért, mert ezeknél a Volkswehrhez tartozó csapatoknál, amint értesültem, kommunista igazolványok (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon és a közében.) és az orosz szovjetet dicsőitő jelvények és iratok is voltak. Azt hiszem, hogy körülbelül augusztus 9-én a következőket jelentettem gróf Bethlen István ministerelnök urnák (olvassa) : »Ma itt volt Ranzenberger százados és mind ő, mind Ostenburg olyan hireket kapnak, hogy a Move« — ki tudja miért — »most egyszerre bele akar avatkozni a nyugatmac

vi január hó 19-én, csütörtökön. gyarországi (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Ahá !) felelős és felelőtlen ügyekbe. Ez mindkét tisztikarban rossz benyomást kelt. . . « Dinich Vidor: Ranzenberger is azt mondta! Friedrich István : Már megint a Feltámadás ! Gr. Sigray Antal : »... mert meg vannak győződve, hogy uj politikusok vagy Move-emberek megjelenése zavarokat okozhat.« Erre másnap délelőtt feleletet kaptam gróf Bethlentől, melyben többek között azt mondja, hogy : a Move semmiféle nyugatmagyarországi ügyekbe nem avatkozik bele, különben Gömböst fel fogom hivatni, de előre megnyugtathatlak, hogy nem fog a nyugatmagyarországi ügyekbe belekontárkodni. (Zaj és derültség balfelől.) Szilágyi LajOS : Hogy ismerik egymást ! Lingauer Albin : Tehát a választások vezetésére jó lesz. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Gr. Sigray Antal : Később feljöttem és gróf Bethlennek megint elmondottam ezt a Gömbösféle dolgot, amelyre az inditóok egy akkor vagy talán valamivel később érkezett levél volt, amelyet ő Ostenburgnak, Ranzenbergernek, Hir Györgynek, később azután Prónaynak és — azt hiszem, de nem tudom biztosan — Héjj as Ivánnak is küldött, melyben Gömbös kijelentette, hogy ő most már »magasabb helyről« intézni fogja a nyugatmagyarországi felkelést. Szilágyi Lajos: Ezt a kinevezést a ministereinők tagadta és azt mondta, hogy szamárság ! Nekem mondta ! (Zaj.) Gr. Sigray Antal : Kérem, ő kinevezést nem mutatott fel, de nem is mutathatott, mert hiszen a kormány mindig igyekezett a felkelőket leszerelni. Huszár Elemér : De hol van a kormány ? Sze^ retném látni. Ugy látszik, itt is leszerelt. Gr. Sigray Antal : Szóval Bethlen grófot megkérdeztem, hogyan lehetséges, hogy Gömbös magasabb megbízatásra hivatkozik, és a csendőrzászlóaljhoz — mert hiszen nekem csak ezekhez volt közöm, a felkelőkhöz irt levelekhez pedig nem volt közöm —levelet ir, melyben azt mondja, hogy ő meg fogja menteni Nyugat-Magyarországot . .. Huszár Elemér: Gyönyörűen megmentette! (Zaj balfelől.) Gr. Sigray Antal : . . . amelyet — megjegyzem — mire a levél megérkezett, a felkelők már minden osztráktól teljesen megtisztitottak; Friedrich István : Tiszta volt az egész ! Lingauer Albin : A megbizást a mellékkormánytól kapta ! (Zaj.) Gr. Sigray Antal : Bethlen István gróf kijelentette, hogy Gömbösnek nincs ilyen megbízatása. Később mondotta — ennél a beszélgetésnél jelen volt Behtska honvédelmi minister ur is — hogy igenis, van megbízatása. A kormány mindenáron le akarja szerelni a felkelést ; Gömbösnek az a megbizatása van, hogy igyekezzék a felkelőket Nyugat-Magyarország területéről hátra venni és