Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. évi január hó 19-én, csütörtökön. 261 Sándor Pál : Tévesen vagyok informálva, azt hittem, hogy megsebesült. (Derültség a haloldalon.) Ugron Gábor : Nem a zsidó újságok hazudtak, hanem a Távirati Iroda. Gr. Sigray Antal: Én felvilágosítottam a kormányt . . . B. Szterényi József: Még ebből is felekezeti kérdést csinálnak. A felekezeti kérdés a fontos ! Ugron Gábor : A lapok azt irták, amit a Távirati Iroda kiadott. Ha hazugság volt, a Távirati Iroda az oka. Budaváry László : önök forszírozzák ! Sándor Pál : Ödát kérünk, ódát kérünk a respublikára ! Budaváry László : Sándor Pálnak nagyon kinyílt a szája ! Rassay Károly : Annyi joga van, mint önnek. Egy becsületes élet van mögötte. Sándor Pál: Én nem irtani ódát a respublikára ! Rassay Károly : Annyi joga van biztosan, mint önnek ! Budaváry László: Mióta a demokrata-kör be jár, igen szellemes lett ! Rassay Károly : Neki van hozzá esze is ! Budaváry László : Hogyne volna ! Elnök : Kérem Budaváry és Rassay képviselő urakat, ne méltóztassanak zavarni a szónokot ! Sándor Pál : Mondjon egy rímet, egy rimet ! Budaváry László : Majd fogok azt is mondani ! Gr. Sigray Antal: A Mrchschlagi ütközetben tehát csak felkelők vettek részt. Ezt én a kormánynyal közöltem.. Minthogy azonban a dolog — amint emiitettem — nagy resszenzust keltett és az osztrákok ezt Magyarország ellen nagyon is igyekeztek kihasználni, az entente-missziókhoz fordultam, amelyek tekintve, hogy tisztjeik ki voltak küldve, mindenről értesülve voltak és kértem, hogy adjanak nekem egy jelentést vagy irást, amely bizonyitja, hogy magyar reguláris csapatok nem vettek részt a Mrchschlagi ütközetben. Azután kaptam is a következő iratot Ferrario tábornoktól : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Sigray grófnak, a magyar kormány képviselőjének. •— Felhasználom az alkalmat, hogy Írásban is ismételjem szóbeli kijelentésemet, amelyet Nagyméltóságodnak ma délután tettem, hogy visszajővén magáról a helyről, kijelenthetem, hogy ebben a harcban magyar reguláris csapatok nem vettek részt, hanem hogy ezek felfegyverzett polgárok voltak. — Ferrario tábornok.« Evvel a kérdésnek ez a része el volt intézve, de a tábornokok bizottsága nagy aggállyal és nagy aggodalommal nézte ezeket az eseményeket, és azt mondották, hogy hiszen a felkelők viselkedése folytán mégis nagyon-nagyon nehéz lesz elkerülni, hogy itt egy általános európai konfliktus ki ne fejlődjék. Erről akartak engem is meggyőzni és Hamelin tábornok azt mondotta nekem a többi közt a Mrchschlagi esetre utalva : »Mais c'est la fin de la Hongrie !« — Hiszen ez Magyarország vége. —r »Oüle commencement peut être.« — Vagy talán a kezdete — feleltem én. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Elnök ur, kérek öt peic szünetet. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Félkiáltások a haloldalon : Éljen Sigray ! A szónokot számosan üdvözlik.) (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó gróf Sigray képviselő urat illeti. Gr. Sigray Antal: T. Nemzetgyűlés! Szeptember 8-án jelentettem a kormánynak, hogy reggel fél hatkor Sopronban a következő jelentést vettem (olvassa) : »Ágfalvai menekült lakosságtól és saját tábori őrseinktől beérkezett jelentések szerint Ágfalváról erős gyalogsági és állítólagos gépfegyvertüz hallható. Ágfalvára a lakosság bemondása szerint erős inzurgens csapat nyomult be, úgyszintén tábori őrseink is jelentik, hogy Baumgarten irányából a vasút mentén előnyomuló gyalogsági osztagtól tüz alá lettek véve. Zászlóaljparancsnokság a zászlóaljat ötkor riadózta és a rend és a tábori őrseink biztonsága helyreállítása céljából, ugy mint Sopron város biztosítására, Ágfalva és Baumgarten irányában a vasútvonal mentén előrenyomulok. Amennyiben tábori Örseimet tényleg insurgensek vették tüz alá és nem osztrákok, ugy az osztrák csendőrséggel karöltve helyre fogom állítani a rendet. Kérem jelentésemet az entente-bizottsággal közölni. Ostenbur?.« Rövid időre rá, talán egy órával később, már jelentették nekem, hogy a felkelők az osztrákokat kiverték és hogy Ostenburg Ágfalvára megérkezve, már csak a felkelőket találta ott, mert az osztrákok hol vasúton, hol gyalog, hanyatt-homlok elmenekültek. Én jelentettem ezt az entente-miszsziónak. Magam azután Köhler ezredessel kimentem Ágfalvára, ahol Ostenburg szóbelileg a következőket jelentette : Ágfalvát hajnalban felkelőcsapat támadta meg Lépesfalfáról és Rohrbach irányából. Erős tűzharc után mintegy 500 főt számláló osztrák csendőrséget onnan kivert. Felkelők vesztesége két halott és két súlyosabb sebesült. Az osztrákok egy csendőrtisztet vesztettek halottban és két súlyos sebesültet.« A többi t. i. magukkal vitték. Erre azután, minthogy az ententemissziók is látták, hogy az osztrákok visszajövetelére rövid időn belül számitani nem lehet, beleegyeztek abba, hogy Sopron város környéke Ostenburg előretolt előőrseivel legyen biztositva, és én kiadtam a parancsot Ostenburgnak, hogy Brennberget és abban a körülbelül tiz és egynéhány kilométeres körletben a várost is biztosítsa ; igy Ágfalva is biztositva volt — és végeredménykép ez az a terület, amely most népszavazás utján végre Magyarországé marad. (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon es a középen.) Lingauer Albin : Amit akkor Ostenburg az entente ellenére megfogott, az maradt meg ! Gr. Sigray Antal : Jelentettem továbbá a kormánynak, hogy az osztrákok nem épen bátor visel-