Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-291
20-? A nemzetgyűlés 291. ülése 1922. évi január hó lS-an, szerdán. Kérdem ezek után : van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy amikor Őfelsége a fővárosa felé közeledett, az egész Ruszkokrajnát katonailag kiürítették a csehek, a bevonuló katonák a Kossuth-nótát énekelték, a párkánynána— lévai vonalat gazdaságilag kiürítették ? Tudja-e a ministerelnök ur, mi történt Belgrádban, avagy mindezek szintén csak véletlenségek voltak ? Mit szól a ministerelnök ur a cseh-lengyel szerződéshez % Én -meg vagyok győződve, hogy ez a legújabb fiaskónk is kizárólag legutóbbi sülyedésünknek és a külügyminister ur példátlan dilettantizmusának következmén}^, ( Ugy van ! baljelől.) mert a Fehérkönyvból legfeljebb stilus és jóizlés szempontjából tudjuk megitélni a külügyminister urat. Abból mást tanulni nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Meg kell még emlékeznem arról a nagyon szomorú pillanatról is, mikor a ministerelnök ur és a nemzetgyűlés mai többsége külső parancsszóra a legnagyobb készséggel fordult szembe koronás királyával és megfosztotta őt trónjától. Bizonyos tagjai e Háznak ugyanakkor Kossuth Lajos sirjához mentek ki, hogy áldozzanak az ő nagy emlékének, akkori nagy győzelmük alkalmából. Rakovszky István : Eskütt is ott volt 1 A főbűnösök szabadon járnak ! Huszár Elemér: Csakhogy azok a jó urak alaposan tévedtek a Kerepesi-temető mauzóleuma előtt. Mert mi történt 1849-ben ? Akkor egy nemzet ősi jogait védte szent élet-halálharcában egy hatalmas uralkodóház ellenében, amelyet több hatalom is hadsereggel támogatott. Kossuth Lajosék valóban deklarálták Debrecenben a trónöröklés megszűntét. Igen ám, de a Kerepesitemető szónokának annyit legalább is illett volna tudni a történelemből, hogy 1849-ben a trónra igényt tartott örökös megkoronázva még nem volt, 1849 áprilisában tehát nem detronizáció történt, hanem mindössze csak azt mondták ki, hogy megszűnt az örökösödés. A szent koronán tehát sérelem nem esett. Rakovszky István : Az nem kisüst ! (Derültség a baloldalon.) Henzer István: Alighanem abból ittak azok az urak, akik a királyt hozták, annyira nem tudták, hogy mit cselekszenek. Rakovszky István : Nem tudtam, hogy a kisüstből inni is lehet. (Derültség balfelől.) Javos Antal : Csak ne tessék a kisüstöt kicsinyelni, mert azt nagyon sok ember támogatja, nemcsak Rakovszky István. Huszár Elemér: Ez lehetett politikailag téves lépés, hiszen a nemzet jobbjai akkor hidegedtek el egymástól és váltak kétfelé, de a debreceni nemzetgyűlés a világ hatalmasaival fordult szembe, mindent kockára téve, egy nemzet ősi jogait védve, tehát amit ott akkor kimondták, az legalább is heroikus cselekedet volt. Mi történt ma ? Ma a magyar szent korona viselőjét, a felkent magyar királyt oláhok, csehek és rácok utasitására fosztották meg itt a trónjától. Ez minden, csak nem heroizmus. Ugyanakkor, amikor leggyülöltebb ellenségeink állig fegyverben álltak az úgynevezett trianoni határokon, Magyarországon akkor akadt egy párt, amely ujjong és tapsol az ellenségess támogatással véghezvitt győzelmének. (TJgy van! ügy van! balfelől.) Vigyázzunk ! 1849-ben egy meg nem koronázott hatalmas uralkodó fordult szembe nemzetével, amelynek jogait akarta lábbal tiporni. Ma ellenben a bujdosó magyar király azért kereste fel elnyomott népét, hogy a szent korona fénye alatt egyesitse. (ügy van! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Némi különbség ez, t. Nemzetgyűlés. Szomorú sziwel konstatálván e szomorú tényeket, csak annyit teszek hozzá, hogy ma Kossuth Lajos aligha tudna meghajolni az önök nagysága előtt, mert az ő jelszava mindig az volt, hogy mindent a hazáért. Perlaki György : A miénk nem ez ? Huszár Elemér: Áttérek ezután az indemnitásra. Dacára annak, hogy a pénzügyminister ur expozéját helyesnek tartom, mert légvárakat nem épit, az indemnitást nem vagyok hajlandó, csak három hónapra megszavazni. Nem pedig azért, mert a hathónapos indemnitás a kormánynak a választások keresztülvitelére szükséges, én pedig mindaddig, amig a választási törvényt nem ismerem, ezt nem adom meg. Hajlandó lennék — és azt hiszem, összes ellenzéki társaim is — ha a választói javaslat le lesz tárgyalva, egy nap alatt a további háromhónapi indemnitást megadni, de addig nem. A ministerelnök bámulatos művészetét mutatta az orientálódásnak. Egy napról a másikra ejtett el politikusokat és emelt fel magához politikusokat nem elveik miatt, hanem tisztán azért, hogy elismerik-e korlátlan hatalmát vagy sem, és mint egyedüli fix pontot, amely körül egy készséges és kritikát nem gyakorló párt alakulhat. (Az elnöki széket Goal Gaszton foglalja el.) Kétségbeesettnek látom a helyzetet, mikor a nemzet és a nemzeti erő és a hatalom szimbóluma, a szent korona igy megaláztatik. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A ministerelnök urban nincs meg a politikai érzékenységnek az a minimális tapintata sem, hogy akkor, amikor az ő nevéhez fűződnek ezek a megaláztatások, félre nem áll. Elnök : A t. képviselő urat a házszabályok 219. §-a alapján kötelességem figyelmeztetni, hog\ beszédet olvasni tilos. Javos Antal : Éljen a vers szövegezője. (Zaj.) Somogyi István : A jegyzeteit nézi ! Javos Antal : Az egész mind jegyzet ? (Zaj.) Huszár Elemér : A ministerelnök ur eddig azt mutatta, hogy egységes pártot akar csinálni és annak gerincét a keresztény pártra alapitja ; a kisgazdapártból csak azok jöhetnek hozzá, akikben megvan a hajlam a felemelkedésre. Ezt láttuk az első toborzás alkalmával s amikor azután ez nem sikerült, akkor egyszerre odament Gömbös és Nagyatádi t. képviselőtársam társaságában a
